Már rohadtul unom, hogy a politikai ellenzék és civil szervezetek csak háborognak (amúgy jogosan) a kormány megszorításai miatt, de az embereknek senki sem ad választ arra, hogy a pénzhiánynak a közszférában mi a oka. Unom hogy válságból az ellenzék politikai tőkét szeretne kovácsolni, de vajon mit tennenének ők, ha hatalmra kerülnének? A világ egyetlen országának, vagy kormányának sem sikerült még soha a történelemben az államadósságot csökkenteni. Németország, Európa egyik legjobb gazdaságának is a 2. világháború után az államadóssága folyamatosan csak nővekedett. Akkor most mitől sikerülne ez egy magyar kormánynak vagy ellenzéknek? Erre kérünk választ! Titokban a bölcsek kövét birtokolják?
Igen, ez valóban titok, a hatalom nem szivesen beszélt erről, de nem a pártok fiókjaiban van elrejtve, hanem a könyvtárakban porosodik. Ez Silvio Gesell műve, „A természetes gazdasági rend“, ami most 88 év után magyarul is megjelent. Annak idején Gesell alternatív gazdasági modellje nagy visszhangra talált, majd a gazdasági és politikai erõk váltakozásától függõen hol megpróbálták elfelejteni, hol elkezdték újragondolni elméletét. Ennek a modellnek az alapja egy kamatmentes pénzzendszer. Azért jó tudni, hogy Gesell vállalkozó volt és nemcsak teoretikus. Reméljük minél többen elolvassák és ez a könyv egy fehér foltot befog tölteni a magyar alternatív ökonomiai gondolkodásban.
Gesell arra a kérdésekere keresett választ, hogy miképp lehetne a pénz korlátlan hatalmát úgy korlátozni, hogy azért funkciója megmaradjon. Gesell célja egy stabil gazdaság konjunkturális ingadozások nélkül és egy igazságos szociális rendszer. A megoldást egy állandóan mozgásban lévő pénzben látta és szabad pénznek nevezte ezt. A pénz az emberiséget kell szolgálja és nem lehet elnyomó, kizsákmányoló eszköz. Az volt a véleménye, hogy egy szabad mozgásban lévő pénznek nincs meg az a strukturáis tulajdonsága, hogy határtalanul szaporodjon és koncentrálódjon.
A harmincas években Európa sok országában tetemes munkanélküliséggel kellett harcolni. 1932-ben Wörgel polgármestere, a geselli szabad gazdaság híve arra vállalkozott, hogy Gesell gazdasági elméletét kiprobálja. Röviden fogalmazva ez úgy működött, hogy a pénzjegyeket minden hónap végén lepecsételték és ezzel a pénz egy kis százalékban elértéktelenedett. Ezért mindenki azon igyekezett, hogy elköltse és ne a tulajdonában értéktelenedjenek el a pénzjegyek.
Wörgelben a munkanélküliség egy év alatt 25%-kal csökkent, míg az egész Ausztriában tovább emelkedett. Amikor azután több, mint száz község kezdett érdeklõdni a modell iránt, az Osztrák Nemzeti Bank veszélyeztetve látta monopóliumát és betiltatta ezeknek a helyi pénzeknek a további használatát. Ugyanez lett a sorsuk a hasonló kísérleteknek Svájcban és Franciaországban is.
Irving Fisher az Egyesült Államok egyik legismertebb közgazdásza és pénzteoretikusa volt. Fisher magát „Gesell kereskedõ szerény tanítványának“ nevezte, és támogatta a kamatmentes pénzzel folytatott kísérleteket az USA-ban. „A szabadpénz – mondta egyszer Fisher – a legjobb szabályozója lehetne a pénz forgási sebességének, amely a legzavaróbb tényezõje az árszínvonal stabilizálásának. Helyes alkalmazása esetén néhány hét alatt kisegítene bennünket a válságból.“ A harmincas években az USA-ban több mint száz község, köztük több nagyváros, tervezte olyan pénz bevezetését, amely a Wörgl-beli munkabizonylatoknak megfelelõen funkcionált volna. Sanos a FED is ezeket mind betiltotta.
Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend
(Kiadó: Kétezeregy, ISBN 963-86243-8-8, 380 oldal, 3900 Ft)
Kérdések a probléma beazonosításához:
– Miért kell a gazdaságnak állandóan növekednie?
– Miért hiányzik mindenhonnan pénz, ha a gazdaság állandóan növekszik?
– Miért tartalmaz minden termék ára min. a 30% kamatot?
– Mit jelent a kamatos kamat a pénzrendszerben?
– Miért nem ismerik a közgazdászok Silvio Gesell ökonómiai modelljét?
– Miért kell naponta 26000 embernek éhen halnia a földön?
Hasonlatok a pénz és a hétköznapi élet között
Ilyen alapvető kérdések helyett csak álkérdéseket hallunk a médiákban, mint pl.: Jó vagy rossz az infláció? Jó vagy rossz az adósság? Alacsony vagy magas legyen az alapkamat? Ezekre ellentmondó válaszokat kapunk, amik a mai pénzrendszer ellentmondásaiból adódnak. Az egyik ilyen, hogy pénzt a köztudatban csere és értékmegőrző eszközként ismerjük, holott a második funkció az elsőt megszünteti. Egy másik ellentmondás, hogy a pénzt a mai társadalomban el kell fogadni, de nem kötelező továbbadni. Képzeljék el, csak egy szupermarket létezik, ami tele van áruval, az emberek szívesen vásárolnának itt, de nincs elég bevásárlókosár és csak ilyenekkel szabad vásárolni. Nincs elég kosár, mert az emberek addig tarthatják maguknál ezeket a kosarakat, ameddig akarják. Az áruház előtt sor keletkezik és nem elégíthető ki rendesen a vásárlás igénye. Ilyen kosár a pénz is a gazdaságban.
A pénz mozgása a közúti forgalomra is hasonlitható. Ha valaki az úton megállítja az autóját és nem teszi le a parkolóba vagy az út szélére, akkor a forgalmat meggátolja, büntetést fog fizetni. Hasonlóan az autóforgalomhoz, a pénznek is folynia kell ahhoz, hogy a legfontosabb funkcióját, a gazdaságot, életben tartsa. Sajnos a kamat a pénz mozgását optimálisan nem garantálja és a pénz mozgásának megakadályozását a mai rendszer nem bünteti.
Matematikai számítások a kamatos pénzről
Például 7%-os kamattal 100.000,- Ft
- 10 év alatt: 196.720,- Ft-ra
- 50 év alatt: 2.954.700,- Ft-ra
- 100 év alatt: 86.711.630,- Ft.-ra szaporodik. Gyakorlatilag mind milliomosok lehetnénk, ha nagyszűleink 100.000,- Ft.-ot a nevünkre, egy betétkönyvbe helyeztek volna el. Több generációk alatt akár csak milliomosokból állhatna ez a világ. Az állítólag normális inflációt leszámítva, ez még mindig egy tekintélyes összeg lehetne. De ez azért is nem lehetséges, mert a kamatos kamatrendszerben, ha egyik oldalon kamatjővedelem van, a másik oldalon kamatadósság kell hogy megjelenjen.
Egy másik példa. Tételezzük fel, ha Krisztus születésekor Szent József egy centet 5%-os kamattal betett volna a bankba, ma ezen a betétkönyvön 0,01×1,05^2000 = 23.911.022.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000,- euro lenne. Aranyban kifejezve, több mint 200 milliárd földnagyságú aranygolyó ez. Hihetetlen, nem!?
Az embertől az exponenciális növekedés teljesen idegen és ezért ennek hatásáról nincs elképzelése, intuíciója. Pl. Egy kisérletben megkérdezték az embereket, ha ugyanazért a munkáért két fizetési alternatívát ajánlanának fel egy évig, melyiket választaná. Az egyik fizetés az volt, hogy heti 10.000,- eurot fizetnek, a másik, hogy 1 centet az első hétre és minden rákövetkezőre ennek a dupláját. Az emberek mind az elsőt választották. A másodikat, az exponenciális növekedést nem tudták felfogni és nem választották. Pedig a második fizetés 45 billio euro lett volna, ami az egész világ egy éves GDP-je.
A ködbe burkolt pénzrendszer
Minden szociális és gazdasági reform csak a szimptomákat fogja kezelni, ha a problémák mély okait nem oldjuk meg. Ez a mai társadalomban a kamatos kamatrendszer. Ennek a rendszernek a működési képlete egy exponenciális egyenlettel fejezhető ki. Ilyen a természetben, ha van is, egy idő után törvényszerűen megáll. Csak kevés esetben nem áll le ez a növekedés, pl. a ráksejteknél. Az ember által alkalmazott exponenciális folyamatok a pénzrendszerben és az atombomba robbanásában vannak.
A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy akkor is kamatot fizet, ha nincs hitele. Kamatot fizetünk, ha egyszerűen csak bevásárolunk. Ez azzal magyarázható, hogy a mai gazdaságban egy termék előállításához invesztícióra, azaz kölcsönre van szükség. A kölcsön költségeit, a kamatot be kell számítani a termék árába. A termékben rejtőzködő kamat nagysága attól függ, hogy mekkora kölcsönre és visszafizetési időre volt szükség a termék előállításánál. Egyes esetekben a kamat még a 80%-ot is elérheti, például az ingatlamoknál.
A következmények
A kamatos kamatal működő gazdaság és pénzrendszer a történelemben mindig egy bizonyos időintervallum után összeomlott. Volt mikor ez háborúval járt és ezért a jelenség a háttérbe szorult, mert a háború pusztítása még szörnyűbb volt, mind a pénzreform. Általában, a dollár kivételével minden 60-70 éveben, ilyen vagy olyan pézreform volt, vagy a rendszer teljes újraindítása, az adósság lenullázása megtörtént. A jelenlegi pénzrendszer csak rövid és középtávon működőképes, mert az 5-7%-os kamattal növekvő adósság az eladósodás elején még finanszírozható, ha a termelés (GDP) növekedése is legalább ilyen ütemben halad. De mint minden növekedés, a termelés növekedése sem lehet állandó jellegű, főleg nem exponenciális. Sajnos ez sokak számára még nem világos. A kamatos kamat viszont kikényszeríti az állandó gazdasági nővekedést, mert ha nem, a kamatfizetési kötelezettségek nem lennének kielégíthetőek. Ha nem lenne ez a pénzrendszer, akkor nem lenne szükségünk az állandó és erőltetett gazdasági növekedésre, a fogyasztási igények mesterséges gerjesztésére, az értelmetlen és rövid életű termékek kitalálására és a természet kiszipolyozására.
Miért tudunk olyan keveset a pénzrendszer működéséről?
Mert a lakosság 5%-a, a gazdagok leggazdagabbja, akik egyben a társadalom legbefolyásosabb emberei, ebből profitálnak és nincs érdekükben a népet erről felvilágosítani. Mert nincs valós demokrácia, ami ezeket a problémákat megvitassa. Mert nem fogjuk fel, hogy a mai pénzrendszer is csak egy társadalmi megegyezés, amin változtatni lehet és nem természeti törvény. Mert a jelenlegi pénzrendszer egy monopolium és mint minden monopolium, ez is káros a társadalomra.
Javaslatok, alternatív fizetési rendszerek
Mivel mi itt Mo-on a világ gazdasági és pénzrendszerét nem tudjuk megváltoztatni, ezért olyan alternatívákra van szükségünk, melyek ezzel párhuzamosan működnek, ezt kiegészítik. Ahogy ma a különböző utazási és lakhatási igényeinkhez többféle autó, épület létezik, úgy többféle fizetési eszköz is létezhetne a különböző gazdasági tevékenységek számára. Ilyen kezdeményezések a világon már több helyt léteznek. A szociális rendszerben ilyen például az öregek gondozásánál használt jegy, aminek az egysége az 1 munkaóra. Nem inflálódik, 50 év múlva is egy munkaóra. Sikeresen használják Japánban, Dél-Koreában vagy Voralbergben (Ausztria). Hasonló Felső-Ausztriában a Time-Sozial kezdeményezés.
De ilyenek a helyi pénzek egész sora, Németországban már több is van, de Sopronban is a közelmúltban elindult egy hasonló kezdeményezés, a Kékfrank. Ezek nem önálló pénzek, utalványok formájában vannak forgalomban, és az a céljuk, hogy a helyi kis gazdasági közösségek fellendüljenek, mert ezzel úgy a termék, mind az áru előállításához, vagy a szolgáltatáshoz szükséges munka helyben marad vagy itt keletkezik. Jelegzetes közös tulajdonságuk, hogy ezeknél nem a kamat a mozgató erő, hanem a visszatartási díj. Ezt a rendszert Silvio Gesell alternatív közgazdasági elmélete alapozza meg, amit a második világháború előtt Wörgelben sikeresen ki is próbáltak. Egy idő után (pl. havonta), ez a pénz értékéből veszít, ezért nem alkalmas tartalékolásra, nem alkalmas kamatnyerességi spekulációra. Ez a pénz a célját – a kereskedelem, szolgáltatás és termelés biztosítását – garantálja, éspedig helyben, egy kis gazdasági környezetben. A hagyományos pénzzel ellentétben, amit a bankban kamatoztatunk és amiről nem ismert, hogy hova áramlik, a helyi pénz mindig helyben marad és ezen közösségek javára van.
Egy másik a régiókat összekapcsoló modell, a Svájcban már 70 éve működő pénz, a wir lehetne. Ezt ki lehetne terjeszteni egész Európára, ami lehetővé tenné, hogy a cégek egymás között, a bankokat mellőzve pénzt adjanak egymásnak kölcsön. Most itt csak néhány kezdeményezést említettem, de ennél jóval több létezik.
Különben azért is szükségünk van minél több alternatív fizetési rendszerekre, hogy ha az egyik meghibásodik és már nem működik, akkor legyen egy kitérő, hogy krízis esetén az egész rendszer ne dőljön össze. Ahogy egy ökológiai rendszerben a fajok sokfélesége garantálja a rendszer stabilitást, úgy a gazdasági életben is a különböző fizetési rendszerek garantálhatnák a gazdasági folyamatok és a társadalom krízismentes működését.
Nem értettél meg mindent? Akkor nézd meg az alábbi videót:
Az Europai Biróság ma egy fontos határozatot hozott. Az élőanyag szabadalmazásához ugyan korlátokat szabott, de továbbra is minden olyan élő anyag szabadalmazható, ami az embrió számára nem káros. Őssejtből előállított termékeket csak akkor lehet szabadalmazni, ha a petesejt nem semmisül, vagy nem sérül meg. Továbbra is szabadalmazhatóak olyan emberi sejtek, melyek pluripotens őssejtektől származnak.
Ez a határozat a lényeget sajnos megkerüli, ami a Kalózpárt szerint az, hogy semmilyen élő sejtet, legyen az nővényi, állati vagy emberi ne lehessen szabadalmazni. A jelenleg érvényben lévő EU-s irányelv, a 98/44/EG megerősíti a biotechnikai találmányok szabadalmazását és olyan ipari eljárások is levédhetők, melyekkel ezen termékeket előállítják vagy izolálják.
A mai szabadalmi jog rendszere egy törvénydzsungel és ráférne egy alapos reformálás. A nagy cégek szabadalmi poolokat tartanak fenn, amik a kissebb cégek számára átláthatatlanok és mindig azzal a veszéllyel fenyegeti őket, hogy kutatásai eredményeiket ezek biroságilag elvitatják.
A Kalózpárt az információs önrendelkezést emberi alapjognak tartja és ezért a népszámlálási adatgyűjtést elitéli, illetve nem fogadja el ezen való kötelező részvételt. Fenntartjuk a jogot, hogy a személyes adatok kiadásáról csak maga a személy dönthessen, senkit ne lehessen erre kötelezni vagy kényszeríteni. Jogellenesnek tartjuk, hogy a megkérdezések anonimitása nem garantált, hogy az emberek magánszférája, olyan személyes adatok, mint az iskola, foglalkozás, származás, nemzeti vagy vallási hovatartozás egyre jobban gazdasági érdekeknek van alárendelve. Adatbiztonsági okokból nem elfogadtatónak tartjuk, hogy a magyarországi össznépesség adatait egy központi adatbankban tárolják. Ezzel hozzajárulunk a totalitáris állam kiépítéséhez és így az állami hatalom az emberi alapjogokhoz viszonyítva aránytalanul eltorzul.
A lakosságban az ezzel kapcsolatos hiányzó érzékenységet és ellenállását aggodalmmal vesszük, sajnáljuk hogy a médiák nem foglalkoznak kellőképpen ennek kritikai vetületeivel. Úgy tünik, hogy ma a szociális hálózatok által befolyásolt exhibicionista társadalomban ez az érzékelység eltompult.
A Wikileaks már megmutatta, hogy milyen gyorsan válnak még a legtitkosabb információk is a nyilvánosságra. Ha ez nem elgondolkoztató, akkor mi?
Mindannyiunk használjuk a pénzt, nélkülözhetetlen, de ennek rendszere sok furcsaságot nem ismerjük. Rossz működése a nemzetgazdaságot, sőt az egész világ gazdaságát is veszélyezteti. A “frakcionális tartalékrendszer” vagy a “multiple pénzteremtés” értetlenek számunkra és ez is a bankok érdeke. A nép abban a tudatban él, hogy a bankok azért tudnak pénzt kölcsönözni, mert nekik van. Kevesen tudják, hogy a kibocsájtott hitelnek csak 2-5% kell letétben legyen a banknak. A többit teremtik, éspedig a semmiből. Mivel a kereskedelmi bankok a pénzteremtés jogát a központi bankok (jegybankok) kezéből kivették, ezért a rendszer homályosításában érdekeltek. A jegybank nem a közérdeknek, hanem a tőketulajdonosok érdekeinek van alárendelve, ezek szövetsége. A jegybank már csak a készpénz forgalombabocsájtását végzi el, ami 5-20 % az öszpénzmennyiségnek. A pénz nagyobb része, 80-95 % a bankok által, hitel formájában az ügyfek számláján kerül forgalomba.
Ennek a pénznek nagyrésze a pénzüzleteket, spekulációkat látja el likviditással, ami a reálgazdaságnak nemhogy nincs hasznára, de kárt is okoz neki. A tözsdei és a konjunkturális ciklusok a bankok önállósult pénzteremtése miatt, felelőtlenül túl vannak fűtve. A magas konjunktúra mindig az erre következő depreszív eladósodásban reked meg.
Ha a bankok veszélybe kerülnek, akkor ma az állam a garanciát felvállalja a bank ügyfelei pénzéért és ezzel a bankok, illetve ezek részvényesei, a spekulánsok veszteségét a társadalomra hárítja át. A nyereséget viszont a bankok és a magán befektetők viszik el. Így a mai rendszer a nyereséget privatizálja, a veszteséget szocializálja.
Ma a bankoknak nincsen sem nemzetgazdasági, sem társadalmi elkötelezettségük és felelősségük, ezért a pénzteremtés jogát nekik átadni felelőtlenség, amint a mai állapotok is mutatják ez komoly társadalmi következményekkel jár és nem elfogadható. A modern társadalomban a pénzszabály a jogszabály része kell legyen és ezért ez alkotmányos kérdés kell legyen.
Ezen problémák nem egy kormány politikai akciójával kezelhető, hanem a pénzrendszer működésének a tabuját közvitára kell bocsájtani. Csak társadalmi konszenzussal lehet olyan problémákat orvosolni, amik évszázadok óta mindig visszatérnek és világválságokat okoznak.
Az elmult héten Németországban egyre nagyobb port kevert egy trójai program, a Bundestrojaner használata. A bajor Kalózpárt büntető feljelentést tett a Bajorország belügyminisztere ellen a szövetségi lehalgatószoftver ügyében.
A történet úgy kezdődött, hogy a Chaos Computer Club több számítógép merevlemezén olyan szoftvert talált, amit a rendőrség arra használt, hogy a gyanusítottakat figyeljen. Ezt ugyan szabad neki, de meghatározott keretek között. És pontosan ez a probléma, hogy ezzel a szoftverrel a megfigyelés korlátait az állam áthágta. Nemcsak Skype beszélgetéseket tud a rendőrség ezzel lehalgatni, hanem fájlokat is feltud tölteni a megfigyelt számítógépre, amivel a vádlottat akár hamis bizonyitékokkal is terhelheti. De a program távirányítási funkciójával a webkamerára és a billentyűzetre is kiterjedhet a beavatkozás, ami egy totális megfigyelésre ad lehetőséget. Ígz nemcsak szakállas terroristák, vagy csinos nők lefigyelésére jó ez a szoftver, hanem politikai ellenfelek megfigyelésére is. Ez viszont nagyon nem törvényes. És ki használta ezt a szoftvert? Ez még nem teljesen világos, de az biztos, hogy a bajorországi rendőrség igen.
A terrorizmussal gyanusítottak megfigyeléséről már rég folyik a politikai vita Németországban. Ugyanis a magánlakás sérthetetlenségét az alkotmány garantálja és csak jogi értelmezésen mulott, hogy a szoftver feltöltésének és használatának mik legyenek a korlátai. Régebben mint minden, a lehalgatás is sokkal egzszerűbb volt. Valahol a telefonvezetékre rácsiptettek egy fülhalgatót és nem kellett a lakásba behatolni. Ma erre rafináltabb technikák léteznek, amik a hatályban lévő törvényekbe ütközhetnek. Ismerjük a pornó linkel ellátott emaileket, amire persze csak a kollegák klikkelnek. De lehet trójait egy firefox vagy windows frissítő linkkel is álcázni. Tudjuk, hogy a windows biztonsága olyan, mint a szita. A hacker körökben akár 5O ezer eurot is fizetnek egy ilyen lyukért, de lehet, hogy nem mindig éri meg ennyit áldozni. A legegyszerűbb, ha egy repüllőtéri becsekkolásnál a laptopodat megnézik és pillanatok alatt rátették a trójait.
De honnan tudjuk meg, hogy poloskás-e a merevlemezünk? Antivirusprogrammal kipucolni csak akkor lehet, ha az felismeri. A jelenlegi leleplezett trójait most már felismeri, de egy 2.0 verziót már nem fogja, csak ha ezt megtalálják és antivírus szűrőt fejlesztenek hozza. A frissített trójai verziót előbb fel kell fedezni. Ha alig volt terjesztve, valószínű, hogy nem lesz felismerhető semmilyen antivirus programmal.
Az Anonymous egyik oldalága, a LulzSec hackercoport arról vált hiressé, hogy a közelmultban támadásokat folytatott neves cégek ellen, mint a Sony, AtandT, Viacom, Disnay, AOL, NBC, de még a NATO ellen is. Most nem erre szerettem volna kitérni, hanem arra, hogy a A DailyTech szerint a csport vezetőjét az FBI megtalálta. És hogyan?
Ahhoz hogy az anonimitás a neten biztosítva legyen, a hackerek proxy szerverek használatára térnek ki. Egyik ilyen a Hide My Ass!, ami azzal vált ismerté, hogy a szerzői jogok miatt bizonyos országokban tiltott youtube videok lejátszásához az IP címeket biztosította. Azt igérte, hogy a userek adatait titokban tartja és most ezt az igéretét szegte meg, amit maga is beismert. Illegális tevékenységhez nem járulnak hozzá, ezt olvashatjuk a blogjukban. A youtube videok lejátszása nem volt illegális?
Mindenki tudja, hogy meddig tartanak az igéretek. Amíg meg nem szegik őket, vagy rá nem jövünk, hogy tulajdonképpen teljesíthetetlenek. Ezek hoszú sora a politikából ismert, például az adózás egyszerűbb lesz, a Microsofttól, hogy a windows biztonságosabb lesz, a gyógyszeripar örök fiatalságot igér és a Hide My Ass! anonim proxy servert igért. Ezt az igéretét szegte meg, mikor az USA nyomozóhivatal nyomására kiadta az adatokat és ezt annak ellenére, hogy a Hide My Ass! Nagy-Britaniában van.
A hacker szcénában nagy az elbizanytalanodás, meglehet egyáltalán bizni a proxy szerverszolgáltatókban? Vagy az is lehet, hogy az elbizakodás volt nagyobb és nem választották meg alaposan a biztonságos VPN megoldást?
Ok, most ennyit. Egy következő blogban beszéljünk arról az illegalitás kettős mércéjéről.
„mi eszméket szeretnénk terjeszteni. Ha ezeket más pártok átveszik, annál jobb.“
Mondja ezt Christian Engström, a svéd Kalózpárt egyik alapítója. Engström 51 éves, IT vállalkozó és a Európai Parlamentben a Zöld frakció tagja.
Sokunk számára értelmetlennek tünik ez a mondat, miért a fenébe akarnak ezek pártot, ha ugyanakkor ennek megszünése is a levegőben van?
Nekem ez a hozzaállás nagyon szimpatikus, mert az igazi politika lényegére világít rá és a valós politika mindenkori elkurvulásával számol. Ez még nem azt jelenti, hogy a párt kell megszűnjön, – de ezt is – hanem a vezetői kell menjenek. A Kalózok – de legalább is az alapítok – nem hatalomvágyból szeretnének politizálnni. Ismeretlen helyekről, anonim egyének bukkannak elő, hogy beavatkozzanak a politikába majd ismét visszahúzódnak és végzik civil foglalkozásukat. Itt is talál az analógia, a politika felségvizeire eveznek, hogy a korrupt hatalom luxushajóját megcsáklyázzák, de nem akarják átvenni a hatalmi trónt.
Évszázadok óta a szabadságkedvelő emberek politikai szervezeteket alapítottak, hogy a hatalom által megnyirbált szabadságot visszaszerezzék. Ez még nem azt jelenti, hogy a Kalózok egy proteszt párt. Speciális témákra azért koncentrálnak, mert ezek olyan pontok a politikában, amikre támaszkodva a lefagyott rendszer újból beindítható. Egy idő után minden mozgalom – mint például a szociáldemokrácia is – tartalmilag kiürül, az uralkodó pártrendszer a lobiisták hatása alatt már csak magánérdekeket szolgál, elveszti a kapcsolatát a néppel.
A mindenkori politikának jót tenne, ha a demokrácia eredeti tartalmát és formáját jobban megszívleli és a ROTÁCIÓ elvét újból bevezeti. Mert profipolitika = korruptpolitika. Talán az internet segíteni fog abban, hogy a politikai véleményformálás és hatalomkoncentráció állandó mozgásban legyen és egy elit ne tudjon visszaélni hatalmával. Ezért is fontos kell legyen az ellenőrzés nélküli internet.
( Forrás: http://www.welt.de/print/die_welt/politik/article13615092/Wir-sind-nicht-gekommen-um-zu-bleiben.html )
A berlini Kalózok listavezetője, Andres Baum nem ismeri a város adósságát. Milyen politikai diletantizmus ez, vagy csak eljátszodják a kétfarkú kutyásdit!? Ezen filózik a HírTV is és arról, hogy úgyan nálunk is léteznek Kalózok, de mi nem félünk tőlük. Fentről legyintenek nagyot a kalózjelenségre az itt bejáratott politológusok.
Berlinben, mint önálló tartományban 9%-ot, avagy 15 mandátumot kapott a német Kalózpárt (Piratenpartei Deutschland) a 2011 szeptember 18. tartományi választásokon.
Kreuzberg kerületben a szocik és a zöldek után a harmadik politikai erő lett. A kalózok mint egy porszívó minden párt szavazóiból szívtak magukhoz. A legtöbb, 21 000 szavazó az idáig nem szavazók táborából kerültek ki, és ezzel megállították a nemszavazás trendjét Berlinben.
Persze vannak erre a választási meglepetésre magyarázatok, Berlin egy nagyon “alternatív” kultúrájú város, ahol ezek az emberek jelentős része közvetlenül vagy közvetetten az államból él.
A választás alatt az rbb TV-csatornán a listavezetőről megjelent egy kellemetlen interjú, mert nem volt tisztában a város adósságával. Azonban úgy tünt ez a baki az eredményeket nem befolyásolta és a várt 5% felett aratott az új párt. Egy nappal később erre a nem igazán profi válaszra reagáltak is a Kalózok. Írtak egy smartphone aplikációt, ami most már folyamatosan Berlin adósságát mutatja. Nekem ez a magatartás tetszik ebben a pártban. Megjelenik a rendszerben egy hiba és a közösség egy innovatív megoldással válaszol. Igen, mert magukénak érzik a pártot, és ennek működési rendszere lehetőséget ad erre.
Sokan azt hiányolják, hogy a pártnak nincs Vollprogramm-ja (teljes programja), csak egytémás párt, de ez is már tévhit. Már rég nemcsak szerzői joggal és a fájlletöltés liberalizálásával foglalkoznak, hanem az oktatás, energiapolitika, állami túlkapások, átláthatóság és a feltétel nélüli alapjövedelem (BGE) is a zászlójukon lebeg. Persze minden társadalmi problémáról még nincs kiforott politikai véleményük, de karakáns megszóllalások és heves viták a párton belül részvételi alapon azért folynak. Sajnos a bázisdemokrácia malma lassan öröl, a konszenzustalálás lassú folyamat, de MEGÉRI.
Ami a nyárspolgárt zavarja, hogy fellépésük korográfia, PR tanácsadók és öltöny nélkül történnek. Beszédjük spontán és öszinte, szimpatizánsaik lelkesek és nem begyakorolt, fanatikus tapsolók. Improvizálnak és provokálnak a politikai beszédjükkel, naivak és tájékozotlanok a nehézsúlyú politikai ringben.
És nem is a 9%-os választási siker a legnagyobb teljesítmény. Sikerült az évek óta fokozatosan nővekvő, a politikától elfordult választók táborát is megszóllítani. Lassan az új választókkal egy vesztes generáció is megjelenik a német politikai élet térképén.
A közelmúltban megjelent a MagyarLeaks nevű szolgáltatás, aminek az a célja, hogy olyan információkat tegyen elérhetővé, amelyek nyilvánosságra kerüléséhez nyomós közérdek fűződik.
- A leleplezett valóság egyesek számára fájdalmas lehet, mert a hatalommal való visszaélést, a korrupciót, a hazugságot nem szivesen ismerik be az illetékesek.
- A hatalom viszont, egész más indokból, a titoktartás szükségességére hivatkozik.
- Az átláthatóságról sokat beszélünk a demokráciában, de lehet, hogy még sokan nem tudják, hogy ennek alulról felfele és nem felülről lefele kell működjön.
A közelmúltban az atlatszo.hu domain alatt megjelent a MagyarLeaks nevű szolgáltatás, aminek az a célja, hogy olyan információkat tegyen elérhetővé, amelyek nyilvánosságra kerüléséhez nyomós közérdek fűződik. Ilyen közérdek lehet például a közhatalom átláthatósága, a közpénzek felhasználásának nyomon követése, a gazdasági szereplők jogsértéseinek nyilvánosságra kerülése, vagy a környezet védelme, olvashatjuk a honlapjukon. Ez sokunk számára merész vállalkozásnak tünik.
Ezzel az oknyomozó újságírás országunkban is új eszközt kaphat a kezébe és remélhetőleg felvállal egy olyan munkát, amit globálisan a WikiLeaks már megtett. Ha a demokrácia egyik feltétele a nyilvánosság, akkor a MagyarLeaks lehetne a demokrácia új formája.
Az elmúlt időszakban a WikiLeaks eufórikus fogadtatása és a nyilvánosságra hozott dokumentumok körül kialakult botrányok azt bizonyították, hogy az információkezelés egy igen érzékeny társadalmi jelenség. Olyan kérdéseket feszeget, mint: Mennyit szabad, miről szabad, vagy kell az állampolgároknak tudni? Egy kormánynak több joga van a titkokhoz, mint az állampolgároknak a felvilágosításhoz? Veszélyes lehet-e a szabad információ? Ezek és hasonló kérdések megválaszolása társadalmunk demokratikus rendszerét érzékenyen érintik. Az információkat a 21. században nehezen lehet titokban tartani, a konfliktusok új formája ma információk és adatok háborújában jelentkezik. Egy új jelenség van kialakulóban, az infowar.
Nemcsak nálunk, de a világon mindenhol a hatalom egyre inkább próbálja korlátozni a sajtószabadságot. A hírek forrása sokunk számára zárva marad. A demokrácia negyedik pillére, a sajtószabadság roskadozik. A MagyarLeaks is ezen folyamatok ellen irányuló reakció, a sajtószabadság visszaszerzésére.
Az internet elterjedésével világossá vált az a folyamat, hogy többé nem lehet közérdekű információkat eltitkolni. Ma mindennek digitális nyoma van és ezért egy eredeti példány többé nem létezik. Nincs eredeti, amit ki lehet sajátítani, évszázadokra el lehet zárni és ami hatalmi előnybe helyez egyes érdekcsoportokat.
A MagyarLeaks erkölcsi jogossága eléggé világos lehet, de lássuk csak, törvényes-e egy ilyen szolgáltatás? Szerintem igen. Állami vagy céges titkok nyilvánosságra hozásában az a hibás, aki ezt a titkot elárulja, mert csak ez tudhatja, hogy ez titok. Ha tovább lehetett adni ezt, akkor ez már nem titok, meg sokszor nem is tudhatja, aki továbbadja, hogy mi a titok. A szólásszabadság európai normáinak értelmében ez nem törvénysértő.
Ennek ellenére Julian Assanget is meghurcolták és Bodoky Tamást személye sem lehet biztonságban.
De hogyan lehet olyan személyt megtámadni, aki törvényt nem sértett? Nem szeretnék KGB módszerekre utalni, de a hatalom ma nyomást gyakorolhat azokra a cégekre és személyekre, akik a “vadászott” személlyel valamilyen kapcsolatban vannak. Pl. a szerverszolgáltatót megfenyegetik, a bankok a számláját zárolják, a hitelkártya szolgáltatók a fizetéseket blokálják. Ez mind megtörtént Assange esetén és nem is furcsa abban a demokráciákban, ahol a svájci bankoknak nincs problémájuk az afrikai, vagy az észak-korei diktátorok pénzeinek elrejtésével.