Az okokat ès megoldàst keresve, egy szèlsösèges szemlèltetö pèlda körbejàràsàra, megvitatàsàra ès tovàbbgondolàsàra invitàlom az olvasòt. Fökènt, azt az olvasòt, aki a sokadik be nem tartott vàlasztàsi ìgèret felett èrzett csalòdottsàgàban esetleg màr arròl is lemondott, h. màskènt is lehetne.
Lecsupaszìtva, minden vàlasztàsi küzdelem az eröforràsok feletti rendelkezèsröl szòl, ès az èrdekkülönbsègek a körè csoportosulnak, h. a vàlasztòk milyen mèrtèkben vennèk ki rèszüket a munkamegosztàsbòl, ès milyen mèrtèkben rèszesednènek a tàrsadalmi munkavègzès eredmènyeiböl.
Az urnàba bedobott minden egyes cèdulàn ez àll, mèg akkor is, ha ez apròbetüvel sincs feltüntetve rajta.
Ezek között a keretek között maradva, a vàlasztòk többsège nem èrt egyet azzal, ha embertàrsai kilàtàstalan nyomorban èlnek, alkoholizmusba menekülnek v. az utcàn fagynak meg – h. csak nèhàny szembeötlö tünetet emlìtsek -, egy kisebbsèg viszont, arànytalan mèrtèkben rendelkezik az eröforràsok felett.
A legtöbben azzal sem èrtenek egyet, ha a munkàval megtermelt javak arànytalan mèrtèkben kikerülnek a bövìtett ùjratermelès körforgàsàbòl, ès a tàrsadalmi munkamegosztàsbòl magukat kivonòk dotàlàsàra folynak el.
Egyik esetben egy kisebbsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben, a màsik esetben a többsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben.
Abban lètrejönne a közmegegyezès, h. egyik szèlsösèges helyzet sem kìvànatos. Mièrt nem tud ez a vàlasztòi közakarat megjelenni a kormànyzati politikàban?
A vàlasztò annak tudatàban kènytelen vàlasztani, h. màr a pàrtpakettekben felkìnàlt cèlkitüzèsek egy rèszèvel sem èrt egyet, nem is beszèlve a megvalòsìtàs soràn bekövetkezö òriàsi elhajlàsokròl. Ilyenkor a kisebbik rosszra szavaz, amivel egyùttal automatikusan elutasìtja azokat az elemeket is, amelyeket a rivàlis pàrtok portfòliòjàban egyèbkènt èrtèkesnek ìtèl.
A szavazòurnàk elött az èrtèkelkötelezettsèg helyett kènytelen a pàrtelkötelezettsèget vàlasztani.
A visszàs helyzet egyik okozòja tehàt az, h. a kompromisszumokat a vàlasztòkmagukban kènyszerülnek megkötni, ahelyett, h. a pàrtokat kènyszerìthetnèk kompromisszumok megkötèsère.
Következmènykènt, a jobbèrzèsü vàlasztòk vègül a jobboldalon is, a baloldalon is meghasonlanak a preferàlt pàrt hatalomgyakorlàsa làttàn.
Mindez a hatalomgyakorlàs jelenlegi logikàjàra ès arra, a – mègcsak nem is törvènyesìtett – eljàràsi gyakorlatra vezethetö vissza, ami a vàlasztàsi eredmènyek alapjàn gyöztesekre ès vesztesekre, majd a kormànyalakìtàs folyamatàban, kormànypàrtokra ès ellenzèkre osztja a politikai pàrtokat.
A mindenkori kormànyzòpàrtok csak a maguk àltal forgalmazott èrdekek ès èrtèkek kèpviseletèt hajlandòak ellàtni, ìgy le kell mondanunk az ellenzèki portfòliòban fellelhetö, ès tàmogatàst èlvezö èrtèkekröl.
A rendszer merev dichotòmiàja szembenàll a valòdi vàlasztòi èrdekkel ès akarattal, mivelnem ad lehetösèget az èrtèkek közötti szabad vàlasztàsra.
Miutàn a vègrehajtò hatalom a gyöztes pàrtok kezèbe kerül, az ellenzèk èrdekkèpviseleti szerepe esetleg a törvènhozàsban èrvènyesül, de az àltalànos, többsègi kormànyalakìtàs esetèn, leginkàbb mèg ott sem.
Jòzanul belàthatò ès tapasztalhatò, h. a minösìtett szavazàs eseteit kivève, az ellenzèki javaslatok – tisztàn pàrtèrdekböl is – parkolòpàlyàra kerülnek. A szavazòk jelentös rèsze ezàltal törvènyszerüen marad valòdi kèpviselet nèlkül, ès nem azèrt, mert rosszban sàntikàltak v. az àltaluk elönyben rèszesìtett èrtèkek egy rèszènek kèpviselete ne lenne felvàllalhatò. Ezèrt ismèt a pàrtelkötelezettsèg ès èrtèkelkötelezettsèg között feszülö ellentmondàs okolhatò.
A pàrtokat közèppontba àllìtò kèpviseleti ès hatalomgyakorlàsi mechanizmus helyett, az ügyközpontù mechanizmus lehetne a megoldàs.
A vàlasztàsi küzdelem ne a teljes hatalom megszerzèsèèrt folyjon, hanem az egyes ügykörök kèpviseleti jogànak megszerzèsèèrt. Ennek megfelelöen, a pàrtoknak minden olyan ügykör ellàtàsàra àtlàthatò keretprogramot kell kidolgozniuk, amelynek a kèpviseletère meg kìvànjàk nyerni a vàlasztòi bizalmat.
A költsègvetès felosztàsànàl is az ügykörök szavazatokkal mèrlegelhetö sùlyàt kell alapul venni.
Ez nem szünteti meg a politikai pàrtok versenyèt, viszont a verseny a konkrèt ügykörök hatèkonyabb kèpviseletère összpontosulna, ès azokra a tàmogatottsàgot èlvezö ügykörökre is jòtèkonyan kiterjedne, amelyeket az adott pàrt jelenleg elhanyagol.
A demokràciàk örök dilemmàja, h. a rövid vàlasztàsi ciklusok miatt a politikàban nem tudnak megjelenni a tàrsadalom hosszùtàvù èrdekei, hosszù vàlasztàsi ciklusok esetèn viszont, a demokratikus kontroll lehetösège veszik el.
A pàrtpolitika vàlasztàsi ciklusokra tervez, ès a következö vàlasztàsokkal mindìg ùj idöszàmìtàs veszi kezdetèt.
A vàlasztàsok nem kèpesek szelektàlni azok között a területek között, amelyeken a kormànyzati munka eredmènyeket èrt el, ès azok között, amelyekkel elègedetlen a vàlasztòk többsège. A hatalomvàltàs teljes ùjratervezèst jelent, nem azokra a területekre koncentràl, ahol a hibàk halmozòdtak.
A vàlasztàsi rendszer csiszolatlansàga miatt, a levàltott garnitùràt rendszeresen olyanokkal vàltjuk fel, akik ugyanannyi hibàt követnek el, mint az elödeik, csak èppen màs területeken. Hiànyzik a beèpìtett garanciàja annak h. az antidemokratikusan müködö területek szàma csökkenjen.
Elegendö lenne a szavazatunkkal adott megbìzàst azokban az ügykörökben visszavonni ès ùj kezekbe adni, amelyeknek kèpviseletèvel elègedetlenek vagyunk – ha a vàlasztàsi rendszer erre lehetösèget adna.
A feladatkörök ellàtàsàt a vàlasztàsok közèppontjàba helyezö rendszerben a hatalomvàltàs a rosszul müködö területeket èrinti, szavazatàval a vàlasztò nemcsak egy pàrt kollektìv büntetèsère/jutalmazàsàra kèpes, hanem szelektìven fejezheti ki èrtèkìtèletèt.
Ennek megfelelöen, a jòl müködö területeket nem èri vàlasztàsi ciklusonkènt megràzkòdtatàs, megszünnek a vàlasztàsokkal jàrò kormànyzati holtidök, hosszabb tàvù tervezèsre nyìlik lehetösèg
Ebben a rendszerben megvàltozik a pàrtok szerepe, a hatalmi àgak sùlya ès egymàshoz valò viszonya is.
Egy felàllò kormàny többnyire a nagykoaliciòra hasonlìtana, azonban a tàrcàk elosztàsa nem àtlàthatatlan hatalmi osztozkodàs eredmènye, hanem a vàlasztòk felülbìràlhatatlan akarata szerint törtènik.
Ez a törvènyhozò ès a vègrehajtò hatalom viszonyàt ès szerepèt is megvàltoztaja.
Kètsègtelenül megnövekszik a vègrehajtò hatalom legitimitàsa, mivel a vàlasztò kevesebb àttètellel ès pontosabban körvonalazva rendeli a feladathoz a megbìzott szemèlyeket.
Az ügykörök ellàtàsàra kapott szavazatok alapjàn felàllò többpàrti kormàny ès a pàrtokra leadott szavazatok arànyànak megfelelö pàrtösszetètelü törvènyhozàs müködökèpessège viszont, kètsèges.
A kormànyzatban pàrthovatartozàs alapjàn tàrcaszövetsègek alakulnànak ki, ès harc indulna közöttük, aminek szìntere a parlament lenne. Ez kompenzàlnà a parlament csökkent hatalmi sùlyàt, viszont a kevesebb tàrcàhoz jutott pàrtok kormànyzati szereplèsènek törvènyhozàsi ellehetetlenìtèsèhez, ès a hatalom egypàrti koncentràciòjàhoz vezetne.
Koaliciòs fellèpès sem szüntetnè meg a kisebb sùlyù pàrtokhoz tartozò tàrcàk hàtrànyos helyzetèt.
A stabilitàst megmentèsènek màsik lehetösège, ha mindegyik, tàrcàval megbìzott pàrt egyenlö szàmù kèpviselöt küldhetne a parlamentbe.
A köztàrsasàgi elnök intèzmènyènek mindkèt megoldàsban elengedhetetlen szerepe lenne az egyensùly fenntartàsàban.
Ilyen rendszer közmegegyezèses bevezetèsère olyan idöszakban lehetne gondolni, amikor a lètezö pàrtok tàmogatottsàga kiegyensùlyozott, ha lesz mèg ilyen az èletben, ès az euròpai rendszer nem sodròdik eltèrìthetetlenül tovàbb a Ròmai Birodalom fejlödèsi vonalàn.
Màskènt az olvasò is csak egy ùjabb ellenzèki – jelen esetben baloldali – àrmànykodàst sejdìt az ilyen javaslat hàtterèben.
A demokratikus intèzmènyrendszer àtalakìtàsa körül forgò beszèlgetèsekben az ilyen jellegü elkèpzelèseket àltalàban a “likvid demokràcia”, mèg nem egèszen kièrlelt fogalomkörèbe soroljàk.
Tudomàsom szerint, ennek az eszmevilàgnak Magyarorszàgon a Kalòzpàrt az egyetlen komolyabb kèpviselöje.
Aki esetleg, tud màs, hasonlò alternatìvàban gondolkodò szervezetröl is, szìvesen vennèm, ha megìrnà.
Korhely
Forrás: http://www.shtig.net/corps/capitalist_climate_cola.jpg
A világ pénzválsága árnyékában alig tudtunk odafigyelni a 17. klímacskonferenciára Durban-ban. Sajnos egy ilyen csúcstalálkozó is rengeteg “klímakáros” gázokat okoz, csak a több ezer résztvevő utazásából adódó környezeti károk sem kevesek. De sokak szerint a cél szentesíti az eszközt, mások szerint ez csak egy globális adónak az első formája. A vita mögött egy igazi kérdés bújik meg, az ember okozza-e a klímaváltozást?
Az igazságot ebben valószínűleg a történelem fogja kimondani, de mikor erre sor kerülne, akkor ez már senkit sem fog érdekelni. Én nem vagyok tudós és addig is a saját „józan“ megítélésemre akarok támaszkodni. Mindenekelőtt ahhoz az elvhez tartom magam, hogy a szkepticizmus a tudomány hajtóereje és a történelemben nem egyszer történt meg, hogy egy, a főáramlat által kizárt elmélet darabokra szakította az uralkodó tudományelméletet.
Az biztos, hogy a klímavédelem ma vallási dimenziót öltött és minden szkeptikus teória olyan érzelmi hullámokat vált ki, melyek racionálisan nem magyarázhatóak. A hivatalos közvélemény hisztérikusan regálja le a kritikát és ezt a holokauszttagadás bűnével teszi párhuzamba.
Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy én is a környezetünkben emberokozta kárt a mai társadalom egyik legnagyobb problémájának tartom. A környezet védelme és egy fenntartható és igazságos gazdaság a legfontosabb céljaink kell legyenek. A vitát akár most már az elején le is lehetne zárni és azt mondani, hogy CO2 ide vagy oda, a foszilis energiahordozók fogytán vannak és ezért is kellene az ilyen fogyasztást csökkenteni. Ilyen szempontból a CO2 emisziókereskedelem ellen nem lehet igazán tiltakozni.
DE, ez nem azt kell jelentse, hogy elfelejtünk gondolkodni és mindent az ideológiának rendelünk alá. Az átláthatóság és az információszabadság elve szerint, olyan véleményeket is meg kell halgatni, amik a fősodrású médiákban nem kapnak helyet.
Ami bizonyításra nem szorul, hogy a föld klímája mindig is változott az ember nélkül is. Az elmúlt 60 millió évben többször volt jégkorszak és az elmúlt 2,5 millió évben a klíma többször ingadozott szélsőségek között. Voltak időszakok mikor ez az ingadozás nagyon hirtelen történt. A meleg időszakok több százezer évekig is eltartottak majd jött egy újabb, a jégkorszak. Jelenleg egy felmelegedési szakaszban vagyunk. A jelenlegi felmelegedést viszont furcsa módon a főáramlatú tudomány és az elit politika az ember számlájára írja.
Persze egy esélyt adnak a katasztrófa elkerüléséhez, ha a CO2 certifikátokat vesszük. Érdemes lenne az e körül kialakult kommunikációs médiaháborót is figyelni. A Live Earth koncertsorozat, vagy Al Gore az “Egy kényelmetlen igazság” filmje is főleg a képek, a zene szuggesztív erejére támaszkodik. Számomra az a gyanús, ha El Gore kijelenti, hogy a klímavita le van zárva, az ember okozza a klímaváltozást és minden további tézisnek nincs értelme. Számomra gyanús, ha valamiben sok a propagandisztikus hatásvadászat.
Kísérletek bizonyítják, hogy ha az embereknek félelmeik vannak és a problémára valaki egy megoldást ad, akkor hormonális alapon boldogságérzetben részesülnek. Boldogságérzéssel az agy hormonális díjazási rendszere az értelmet kikapcsolja. A félelem erős emóció, ami a létfenntartással mélyen az emberbe van kódolva, a megoldás boldogságérzést ad és ez a kettő az agyban a racionális gondolkodást semlegesíti. Az agyban a jutalmazási rendszer és a figyelmeztetési rendszert felváltva dolgozik és a fejlődés folyamatában a túlélés eszköze volt. Az agy leggyengébb rendszere, az értelem (szürkeállomány), amit ez a két mélyebben fekvő rendszer azonnal ki tud kapcsolni. Az agy e működési elvét politikai célokra is ki lehet használni. Társadalmi méretekben így a tömeg egy könnyen manipulálható masszává vállik.
A félelem akkor a leghatásosabb, ha még ismeretlen. Németországban 300 ember hal meg évente mert golyóstollat nyel le. De a golyóstolltól mégsem fél senki. De ha egy új vírustól 5 ember meghal, akkor ebből tömeghisztériát lehet csinálni. Szóval ennyit a tömegpszichológiáról.
Most röviden egynéhány gondolat még a föld klímaváltozásairól. Tudjuk, hogy a középkorban Észak-Angliában szőlőt termesztettek. A kőzetek bizonyítják, hogy valamikor a Temzében vizilovak fürödtek. Az Ural hegységben 14000 éves púposteve barlangrajzokat találtak. Antarktis-Spitzbergen szénbányáiban ősviziló láblenyomataira találtak. 1970-1975 között a hőmérséglet egy darabig csökkenőben volt, akkor a média egy jégkorszakot jósolt. 2000-től a klímamelegedés pedig egyszerűen kimaradt. Igen, ez egy rövid időtávlat és mindig az a kérdés, hogy milyen intervallumot vizsgálunk.
Az IPCC tudományos munkacsoportja, a CRU által közzétett statisztikai adatokkal, a földön az elmúlt 100 évben 0,7 C fok hőmérsékletemelkedést bizonyított. Ami feltűnő, hogy ebben az időszakban sem akkor volt a legmelegebb, mikor a legnagyobb volt az ipari termelés. Sajnos a közepes érték kiszámítási metódusát titokban tartja ez a kutatócsapat és a vezetője. Steve McIntyre azt az választ adja erre, hogy azért nem hozzák nyilvánosságra, “mert akkor az akadékosok csak belekötnének ebbe”. Hmmm…, ez lenne egy tudományos válasz? Jogosan felmerült az a kritika, hogy a meterológiai megfigyelőállomások többsége az ipari-városi környezetben vannak és a szatelites megfigyelés is csak alig 30 évre tekint vissza. Az IPCC föleg a CO2 koncentrációt és az ember okozta környezeti hatásokat vizsgálja, nem veszi figyelembe az aerosol részecskék befolyását, a levegő olyan termodinamikai mozgását, mint az El Nino és La Nina. Ez a klímamodel a palaeoklimatológiának is ellentmond. Az IPPC hiressé vált “hokibot” grafikonja elhalgatja az elmult 1000 évben, a középkorban kiugróan magas hőmérségletet. Az IPCC-re támaszkodó mainstream média és politika egy klímakonszenzusról beszél, de tudjuk, hogy a tudományban nem a konszenzus a bizonyíték.
Mondják sokan, a CO2 klímagáz. Igen, de ez a levegőben csak 0,038%-ban van jelen. Voltak időszakok a föld történetében, mikor ennek a sokszorosa volt és ekkor még jégkorszakok is voltak. Az elmult 160 évben a CO2 a levegőben viszont csak 0,01%-al emelkedett. De még más klimagáz is van, aminek sokkal nagyobb hatása van és amire az ember nincs ráhatással. Ilyen például a pára, vagy a metángáz. De amire az ember nincs ráhatással, abból nem lehet adót behajtani.
Talán nem a fináncérdekek felől fúj a meleg klímaszél? A CO2 lehetne egy első globális adó. A CO2 certifikátok lehetnének a modern klímavallás bűnbocsátó cédulái. Az hogy ezzel egyesek privilégiumokat vásárolhatnak a szegények kárára, az már nem mindenki számára világos. Már sokan a világkormányt követelik, hogy a klímakonszenzust erőszakkal ki lehessen vitelezni. A klímaproblémákat, ha egyáltalán az ember tudja kezelni, akkor lokálisan kell kezelni. Szubzisztens, önmagában fennálló, körforgásgazdaságot kellene támogatni.
Arra jó ez a vita, hogy a fontosabb problémáinkról elterelje a figyelmet, arról hogy naponta 50.000 ember hal éhen, hogy a tengerek halálománya drasztikusan csökkent, hogy a kőolajkatasztrófa milyen kárt okozott, hogy a radioaktív szeméttárolás nincs megoldva, hogy a trópusi erdőket kiírtjuk, hogy a Nato urántöltényeket használ, hogy a 9/11-es terrortámadás nincs kellőképpen feltárva, hogy az élelmiszerben mennyi a hormonálisan ható anyag. Elvonja a figyelmünket a mai gazdaság egyik legnagyobb problémájáról, az eladósodásra épített pénzrendszerről. Arról, hogy a kamatos kamat a világot rabszolgaságban tartja és a központi bankok a privát bankok befolyása alatt vannak.
Az hogy a CO2 a klímaváltozást mennyire befolyásolja, szerintem még sokak számára vitatott kérdés marad. Nem tudjuk, hogy ennek megadóztatása pontosan mennyit használ a környezetnek, viszont használ minden olyan kutatásnak, ami a környezeti problémákat ebben keresi. Használ a bankoknak, mert újabb nagy pénzmennyiséget tudnak forgalomba hozni, használ a biztosító társaságoknak és mindazoknak, akik ebben pénzbeli nyereséget tudnak megvalósítani.
Kritikus források:
Klimaszkeptikusok
Klimaschwindel-A film
A klímakutatás elvesztett ártatlansága
ARD
Míg a hagyományos pártoknál, a gályázók hajtják a hajót, addik a Kalózoknál a társadalmi tabutémák tárgyilagos felvetése nagy lendületet adott a pártnak. Ma a német kalózpárt az a forradalmi erő, ami a zöldek voltak a 70-es években. Új téma például a feltétel nélküli alapjövedelem felvétele a programjukba, aminek egy új szociális társadalmi modell az alapja. Az a legyintően lenéző vélemény, hogy a Kalózpárt csak egy monotémás internetes párt, már rég nem állja meg a helyét. A Piratenpartei agendáján szerepel a polgári szabadságjogok új értelmezése, a polgárok politikai részvétele, a politika és állam átláthatósága, a demokratikus oktatás, a fenntartható környezetpolitika. A berlini választások után a tagok létszáma 12000-ről 18000-re emelkedett.
Ezen a hétvégén rendezték meg a kétnapos kongresszusokat a német Kalózok Offenbach-ban. 1400-an voltak jelen, de a netten is követhette az egész világ az eseményeket. A szervezés egy komplex logisztikai teljesítmény volt, nem véletlenül készülnek hónapokig egy-egy ilyen kongresszusra. Több tonna kábeleket és internetes kütyűket kellett összeszerelni ehhez. 100 kW áramteljesítményt kellett biztosítani, és megfelelő sávszélességet, hogy a külvilággal is meglegyen a kapcsolat.
Első pillantásra a sok számítógép miatt valami szoftverfejlesztő konferenciára hasonlít ez inkább, de másban is eltérnek a kalózok a hagyományos politikai pártoktól. Nem küldöttekből áll a kongresszus, hanem egyszerű mezei tagokból. A részvételi demokrácia ezen formáját továbbra is megszeretnék őrizni, de még nem tudják, hogy mi lesz akkor, ha 50000 taggal kell kongresszust tartani. Első elképzelések már vannak, “felhőkongresszus”, több kisebb kongresszus a hálózaton, vagy a likvid demokrácia még jobb igénybevétele.
Annak ellenére, hogy a modosító javaslatok sokféleségét kellet feldolgozni, a viták nagyon fegyelmezetten és szervezetten folytak le. Kalózoknál megfigyelhető egy új politikai tárgyilagosság és ideológiamentesség. A viták kimenetele előre nem volt tudható, lelkes eszmecserék folytak, szinte filozófikus szinvonalon, nem kalóznak is élvezetes volt figyelni az eseményeket, hallgatni ezeket a nyitott, őszinte, sokszínű és néha vicces beszédeket.
Forrás: http://www.telegraph.co.uk/news/
Az “arab tavasz” nevű forradalmi megmozdulás és polgárháború után, a “forró amerikai ősz” is bekövetkezett és nemcsak az USA városaiban, hanem Londontól Vancouverig, Brüsszeltől Romáig, Frankfurttól Tokióig is elterjedt ez a bizonyos Occupy mozgalom. Sajnos nálunk az utcára ez alkalommal alig egy tucat ember ment ki. Ezeken a rendezvényeken a fiatalok nem egy rossz törvény ellen, de még nem is a kormány ellen tüntetnek, hanem az egész rendszer ellen. Nem értik meg, hogy ha a politika több ezer milliárd dollárral megtudja menteni a bankrendszert, mért nincs pénz a lakásuk elvesztésének a megakadályozására. Ezek a tüntetők a globálisan tevékenykedő gazdasági hatalmi rendszert is kritizálják, a médiák manipulatív hírközlését is a bajok egyik forrásának nevezik meg. Azt amit valamikor szabad piacgazdaságként ünnepeltünk és a kapitalizmus alapfeltétele volt, ma újból a vizsgálat tárgyává vált.
A mozgalom az emberek 99%-át hívatott képviselni és ezzel a pártpolitikai ideológiák határain túl helyezkedik el. Nem ezek politikáját kritizálja, hanem amiben ez működik. A tüntetés nem valami szélsőséges kisebbség hangja, az elégedetlenség megérkezett a társadalom közepébe. Azok akik az ingatlanpiac krízise miatt lakásaikat elvesztették, azok akik felsőfokú végzettségük ellenére nem találnak munkát, azok akiknek nincs betegbiztosítása, azok akiknek éhbérért kell dolgozniuk nem a szélsőséges kisebbséghez tartoznak. Ezek az emberek jogosan a jelenlegi társadalmi rendszer legitimitását kérdőjelezik meg.
A magyar közvélemény figyelmét a rendszerkritikáról most a média az IMF védőhálló körül kialakult pártpolitikai vitákkal tereli el. A probléma megértésében nem érdekeltek a közéleti személyeink. Dirk Müller, a híres német tőzsdegurú a pénzrendszer nagy RESET-jéről beszél, ami hamarosan be fog következni és amire az US amerikai hatalmi érdekek már évek óta készülődnek, hogy az újrainduláskor újból poll position-ba kerüljenek. Nálunk a közgazdászok, szájukra sem merik venni ezt a szót, pedig pénzügyi problémaink, az államadósság állandó nővekedése és a gazdaság stagnálása már évek óta csak fokozódik.
Láttuk New York utcáin, ahogy az amerikai rendőrség teljes erővel az Occupy mozgalom ellen fellépett. A US bankok sok milliót utaltak át a belügyminisztériumnak, hogy a rendőrségi állam megerősödjön, a 9/11-es terrortámadás után az amerikai állam megfigyelő mechanizmusai egyre jobban kiépültek. A terrorizmus elleni védelem ma a saját nép demokratikus követelései ellen irányulnak. A Yahoo elnézést kért felhasználóitól, hogy a Occupy tartalmú levelek “véletlenül” mind a spamszűrőbe kerültek. Ha a demokrácia egykori jelképes országa ilyen irányba megválzozott, akkor mit várjunk hazánk politikai elitjétől, ahol a demokrácia egy fél évszázadig nem is létezett.
A közhiedelem ellenére a szabad piac már rég nem létezik. A kartell és a hatalmi monopóliumoknak vannak alárendelve a világgazdasági folyamatok. Egyes alternatív közgazdászok már évekkel ezelőtt megjósulták, “előbb meghal a szabad piac és azután a demokrácia”. Sajnos a szabadság szót a neoliberalizmus teljesen lejáratta, így Magyarországon a közvélemény nemcsak értékkrízisben, hanem fogalmi zavarban is szenved. Nem született meg az a szellemi elit, aki a társadalmi bajokról folytatott vitáknak elméleti keretet szabjon. Így ma nálunk a politikában a rendszerkritikát a Jobbik teljesen kisajátította és ezzel a köztudatban ez a szélsőjobboldali ideológia színeztében van jelen. Ezzel sikerült ismét egy fontos társadalomelméleti témát, a kapitalizmus kritikáját az akadémiai diszkurzusból diszkreditálni, és most a szélsőbal helyett a szélsőjobb kibontakozásának az elméleti alapjává tenni.
Köszönjük neked magyar szellemi elit!
Úristen, hova jutottunk!? Most már nemcsak az emberi szabadságért kell küzdeni, hanem a dinnyék szabadságáért is?
Igen, újabban a dinnye is lehet találmány és ezáltal a Monsanto tulajdona. Ez nem más mint biokalózkodás a szó szoros és nem vicces értelmében. A természet és ezzel az emberiség közös javainak a kisajátítása.
Még a nyáron jött a hír hogy a Monsanto (USA-beli vegyszerkonszern), egy természetes úton kitermesztett dinyefajtára európai szabadalmat kapott. Ennek az EP 1 962578 védjegy alatt szereplő dinnyének bizonyos vírusbetegségekre nagy az ellenállóképessége, amit viszont több indiai dinyefaj kereszteződéséből termesztettek ki.
Ez az eset nemcsak etikátlan, de a szabadalmi joggal való visszaélés is egyben, mert itt egy természetes nővényről és nem találmányról van szó. A Monsanto viszont azzal, hogy a természetben élő fajokot saját tulajdonába veszi biokalózkodást folytat. A nővényfajok további természetes és szabad termesztését gátolja, illetve a további keresztezési munkát értelmetlenül megdrágítja és ezzel az élelemellátást pénzspekuláció részévé teszi.
Az Europai Szabadalmi hivatal ugyan már 2010-ben kimondta, hogy a nővények és állatok természetes kereszteződése, mint eljárás nem szabadalmazható, ezért most a Monsanto nem az eljárást, hanem magát a nővényt és annak magvait szabadalmaztatta. Az így kikozmetizált szabadalom továbbra is etikátlan maradt.
A CYSDV (Cucurbit Yellow Stunting Disorder Virus) vírusbetegség észak Amerikában, Európában és észak Afrikában terjedt el, most a dinnyetermesztők a Monsantonál kell sorbaálljanak a vetőmagért. Eredetileg ezt a fajta dinnyét a holland DeRuiter termesztette ki, de miután a Monsanto felvásárolta a céget a szabadalmazás nem ütközött ellenállásba. A szabadalom ellen 160 szervezet, többek között a Szabadalommentes Vetőmag szervezet és 15000 személy is fellépett, de hiába.
“Semmi se teremjen, ami nem a miénk”, mondta Hugh Grant a Monsanto igazgatója, ezzel nem rejti véka alá a cég hosszútávú vágyát, hogy valamikor minden nővényfajt ők szeretnének birtokolni.
Vagy azért mert ezzel a kifejezéssel szeretnének hadat üzenni a zene és szoftveriparnak, akik a lakosság egy részét kalóznak stigmatizálják, csak azért mert ezek a tudásához és kulturájához való joggal élni szeretnének?
Már többen is jelezték, hogy ezzel a névvel nem nagyon tudnak mit kezdeni, hülyén hangzik, nem azt fejezi ki, ami mögötte van. Mégis miért hívják így ezt mozgalmat?
HELLO!
Megérkeztünk a XXI századba, ahol az olyan nick és user vevek, mint atomreaktor, soványkutyus, baszomfütty, MeinFührer nem azt fejezik ki ami mögöttük áll. Kérdem én, hogy egy olyan politikai közéletben ahol a Fidesz már rég nem fiatal demokraták szövetsége, az MSZP pedig mindent csak nem szociális politikát folytatott az elmult 8 évben, az SZDSZ a liberális szót a köznyelvben szitokszóvá tette, komolyan vehető még egy párt neve? Úgy tünik, hogy a patetikus nevadás mögött inkább a név tartalmának az ellenkezője bújik meg. A Magyar Demokratikus Köztársaság is azért nevezte magát demokratikusnak mert pontosan a demokráciát nyomta el. Meg kell mondjam, hogy ha sokat hallom a médiákban a demokratikus értékeket ápolását, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy ezek megnyirbálása bujik meg mögötte.
Ahogy a Tót vagy Horvát név mögött sem ilyen anyanyelvű ember van, Sötét Bernátné sem sötét börű, úgy a Kalózpárt sem tolvajok érdekszövetsége.
A kapitalista termelés és fogyastási ideológiában sikeresen lejártatott marketing névadást más csak megmosolyogni tudjuk. Aki a reklámsnevekben még hisz az valószínű husz éve komában feküdt és most tért magához.
Mi az ACTA?
A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement), vagy ACTA egy többoldalú megállapodás, amely nemzetközi irányelvek bevezetésére tesz javaslatot a szellemi jogokkal kapcsolatosan. A megállapodás, melyet számos ország1 és vállalati szereplő közreműködésével tárgyalnak, vitatott mind létrejöttét, mind lényegét tekintve.
Ezen rövid tájékoztató célja, hogy bemutassa az ACTA-val kapcsolatos aggályokat, betekintést nyújtson a kezdeményezést övező erőteljes ellenállás okaiba.
Röviden a sietős olvasók számára
Az ACTA tárgyalások titokzatosságuk miatt aggodalomra és spekulációkra adnak okot.
Olyan információk szivárogtak ki, amik arra utalnak, hogy a szerzői jogot és az internetet szigorúbban és szabadságellenesen fogják szabályozni. Ebben az internetszolgáltatók felelőséget kell vállaljanak a szerverüken található tartalomért.
Jelenleg az EU-s törvények értelmében a tartalomért a szolgáltatók nem felelhetnek. Az új megállapodás szerint a merev és kontraproduktív Egyesült Államok szerzői joga fog érvényesülni. Ami aggasztó, hogy a tárgyalások titokban folynak és az NGO-k is csak a kész szerződést kapják meg. Ezenkivül ezek még titoktartásra is vannak kötelezve. Nemcsak a márkanevek lopása ellen dolgoznak ki törvényeket, hanem az internetes fájlcsere során vitatott “szellemi tulajdon” fogalmát is a nagy konszernek javára és a közérdek kárára akarják leszabályozni.
Az ACTA egyezmény elfogadásával annak magyarországi ratifikálásával is számíthatunk.
A probléma:
- mivel a szóban forgó egyezmény nyilvánvalóan jogalkotó jellegű,
- beavatkozik a jelenleg is zajló európai jogalkotási folyamatokba,
- az Európai Bíróságnak és a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) határozatai ill. folyó ügyei is vonatkoznak rá, továbbá
- több területen is tisztázatlan a tervezett egyezmény rendelkezéseinek és az európai tagállamok nemzeti jogi hagyományainak, köztük a magyar jognak a viszonya ehhez a megállapodáshoz.
Ezért félő, hogy
- az ACTA szuverén nemzeti jogszabályokba is ütközik,
- már előre ellehetetleníti és eleve kizárja a szellemi tulajdon és a közérdek szempontjainak a hazai kigyensúlyozott rendezését.
Részletesen a probléma
Az ACTA tárgyalási folyamata során a demokratikus és a jogi kereteket egyaránt figyelmen kívül hagyták. Ratifikálása jelentős hátassal lenne a szólásszabadságra, a kultúrához való hozzájutás jogára, magánélethez való jogra és ezen túlmenően káros hatással lenne a nemzetközi kereskedelemre és innovációra.
Az ACTA ratifikálása jelenleg nemzeti szinten zajlik az egyes aláíró tagállamokban. Eközben és a végső bevezetés EU-s megszavazása előtt, ezen anyag írói, és a Kalózpárt arra kéri az európai döntéshozókat, hogy: AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSAGA TOVÁBBI KIELÉGÍTŐ PONTOSÍTÁSÁNAK HIÁNYÁBAN AZ EURÓPAI PARLAMENT SZAVAZZON NEMMEL AZ ACTA BEVEZETESERE.
Demokratikus hitelességi hiányok
- A megállapodás a szokásos fórumok megkerülésével készült (WIPO vagy WTO) melyek garanciát jelenthettek volna a demokratikus elvek figyelembevételére.
- Zárt ajtók mögött folytak a tárgyalások, a fejlődő országok többségének kizárásával, nagyrészt mellőzve a demokratikus kontrollt az ENSZ, az EU és a nemzeti szinten.
- Új intézmény, az „ACTA Bizottság”, felállítására tesz javaslatot, ezen szervezet átlátható és nyílt működését garantáló biztosítékok megtétele nélkül.2
- A nem megválasztott ”ACTA Bizottság” lesz a felelős a megállapodás értelmezéséért és végrehajtásáért, továbbá ajánlatokat fogalmazhat meg a megállapodásra vonatkozóan miután bevezették.3
- Mai napig sem hozott nyilvánosságra egyik tárgyaló fél sem anyagokat a tárgyalásokkal kapcsolatosan melyek szükségesek lennének a számos homályos tervezet értelmezéséhez.4
- Az EB nem készített semmilyen hatástanulmányt kifejezetten az ACTA-val kapcsolatosan, helyette a korábbi, az Intellectual Property Enforcemet Directives-el (I és II) kapcsolatos anyagokat használta fel újra. A vizsgálatok nem terjednek ki a megállapodás alapvető jogokra gyakorolt hátasára, ez különösképpen a harmadik világbeli országok esetében aggályos.
Veszélyben a szólásszabadság és a kultúrához való jutás joga
- A jogbirtokosokat a szólásszabadság az anonimitáshoz való jog és más alapjogok elé helyezték.5
- Az ACTA-val a szólásszabadság szabályozása magánkézbe kerülne, ugyanis kötelezné az általa kijelölt harmadik felet az online tartalmak (internetes közvetítések, melyek nem rendelkeznek az elhangzottak szabályozására alkalmas eszközökkel) felügyeletére.6
- Az ACTA gátolná a társadalom kulturális örökségének hasznosítását, mivel növelné a büntetési tételeket azon munkák használatával kapcsolatban melyeknek tulajdonosa vagy szerzői jogának birtokosa nem, vagy csak nagyon nehezen fellelhető.
- A megállapodás végső szövegezése, melynek pontosítása csak a ratifikáció után következne, felületes és magában hordozza nagyszámú magán-személy büntethetőségének a lehetőségét.7
Anonimitás veszélyeztetése
- Az ACTA az internetszolgáltatókat arra ösztönzi, hogy saját hálózatukat megfigyeljék, és személyes adatokat szolgáltassanak a jogbirtokos felé az állítólagos szabálysértőkről. Ahogyan a jogbirtokosok és ügyvédeik jelenleg is Európa-szerte alkalmaznak kényszerítő eljárásmódot az ártatlan felhasználók kihasználására a bírósági tárgyalás elkerülését célozva hatalmas összegű peren kívüli megállapodások felajánlásával. Ez egy olyan eljárásmód, amelyet az EU-nak visszaszorítania kellene és nem még szélesebb körben lehetővé tenni.8
- A megnövekedett felelősség, hibásan, szintén arra ösztönözné az internetszolgáltatókat, hogy hatékonyabb azonosítási módszereket vessenek be hálózatuk megfigyelése során, úgy, mint például a kommunikáció széles körű megfigyelése a „deep packet inspection” módszerrel, ezáltal sértve a felhasználók névtelenségét.
Innováció elfojtása
- A megállapodás alkalmas az innováció lassítására. Mivel, például a szoftver-fejlesztés gyakran a jogi környezet szürke zónájában zajlik, az ACTA magas pénzbírságaival fenyegetően hatna a digitális vagy más ipari kezdeményezésekre.9
- A magasabb büntetési tételektől való félelem csökkentené a vállalkozási hajlandóságot azon, leendő kisvállalkozók körében ahol a jogi képviseletet nem engedhetik meg maguknak.
- Versenyellenes magatartás ösztönzésére is alkalmas. A nagyobb internetes cégeket versenyelőnyben részesíti, mivel a kis cégeknek nem lesz kapacitása a felügyeleti eszközök biztosítására.
Árt a kereskedelemnek
- Míg az EU igen addig az USA egyértelműen nem tekinti jogerősnek a megállapodást. Ez jogbizonytalanságot teremthet az ACTA státuszával kapcsolatosan mely jogtalan verseny-előnyökhöz juttathatná az Egyesült Államokat – a megnövekedett (illetőleg nem csökkentett) jogi mozgástér miatt – az EU-val szemben.
- A magánélethez való jogot és a szólásszabadságot érintő szabályozási tervek különösen veszélyesek azon országokban ahol az alapvető jogokkal kapcsolatos szabályozás jelenleg sem megfelelő.
- Az ACTA könnyen teremthet igazságtalan nemzetközi korlátokat. Amint azt Kína jelenlegi példája is bizonyítja az internetszolgáltatókkal fennálló informális, nem jogi alapú, megállapodásokkal könnyen teremthetőek nem-tarifa alapú korlátok a kereskedelemben.
Bizonytalan jogi környezet
- Az ACTA szövegezése felületes, jogilag bizonytalan környezetet teremt10.
- A jelenleg hatályban levőnél (pl.: TRIPS) erőteljesebb végrehajtói színvonal bevezetésére tesz javaslatot homályos es betartathatatlan garanciák és biztosítékok mellett, ezáltal nincs összhangban a jelenlegi nemzetközi joggal kapcsolatos elvárásokkal szemben11.
- Az európai követelményeknek sem felel meg az internet szabadságát, egységességet, és nyitottságát illetően. Az Európai Tanács ugyanis egyértelműen kimondja, a tagállamok felelősségét, hogy – a nemzetközi emberi jogban és a nemzetközi jogban megfogalmazott elvárásokkal összhangban – az internethez és használatához való szabadságot intézkedéseikkel ne korlátozzák.12
Összegzés
Az ACTA kockázatos mivel nem hordozza magban a megfelelő egyensúlyt a szellemi jogok védelme és az alapvető társadalmi jogok (szólásszabadság, információhoz, kultúrához, magánélethez való jutás joga) biztosítása között.
Az EP ACTA-val kapcsolatos saját tanulmánya is kiemeli a jogi visszásságokat a megállapodással kapcsolatosan, ugyanis véleménye szerint nehéz megmondani, hogy a jelenleg hatályos szabályozáson túl milyen előnyei lennének az új megállapodás bevezetésének az EU állampolgárai számára.
A tanulmány javaslata szerint a feltétlen konszenzus az EP részéről nem sugallana megfelelő üzenetet az ACTA jelenlegi formájával kapcsolatos problémák ismeretében.13
Arra biztatjuk az európai döntéshozókat, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe az ACTA bevezetésének következményeit.
Állásfoglalásunk:
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSAGA TOVÁBBI KIELÉGÍTŐ PONTOSÍTÁSÁNAK HIÁNYÁBAN AZ EURÓPAI PARLAMENT SZAVAZZON NEMMEL AZ ACTA BEVEZETESERE.
——————————————————
1) Ausztrália, Kanada, EU, Japán, Korea, Mexikó, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr, Svájc és az Egyesült Államok
2) V. fejezet 36. paragrafus ACTA
3) ACTA 36.2 cikkely.
4) Az EFF (Electric Frontier Foundation) és a KEI (Knowledge Ecology International) az Egyesült Államokban megtagadta a dokumentumokhoz való hozzáférést. Négy hónappal az eredeti kérvény benyújtása után az EDRi továbbra sem kapott kérdésére kielégítő választ az EP-től a birtokában lévő dokumentumokkal kapcsolatban.
5) a 13. lábjegyzet alapján ez egyértelmű.
6) ACTA 27.1 cikkely; továbbá 8.1 cikkely.
7) A szövegezés felülete lehetővé teszi a tagországok számára a „három csapás” szabály, vagy más aránytalan végrehajtási metódus bevezetését. Ez internethasználók esetén a szolgáltatás megtagadását jelenthetné amennyiben azok folytatólagosan szerzői jogokat sértő anyagokat töltenek le, vagy a „kereskedelmi mennyiség” esetén felmerült problémához vezetne, amely kimerítheti a „direkt illetve indirekt gazdasági előny” esetét.
8 Két példa: http://bit.ly/g9IUsl és http://bit.ly/9aHDEn
9) ACTA 4. bekezdés, Büntetőjogi szabálysértések
10) ACTA 23.1 cikkely: „a kereskedelmi mennyiség” utalhat jogsértő magatartásra indirekt gazdasági előnyök szerzése céljából ennél fogva az IP címek nyilvántartására ad okot, hogy a szerzői jogsértések mértéke megállapítható legyen; 27.2 cikkely: a „digitális hálózatok” definíciójának hiánya
11) Az ACTA-ban a „kereskedelmi mennyiség” sokkal kevésbé egyértelműen definiált a korábbi megállapodásokhoz képest (pl.: TRIPS) ezáltal teret engedve a „rugalmas” meghatározásoknak, amelynek hiányában az arányos mértékű beavatkozás sem megállapítható.
12) A Miniszterek Tanácsának javaslata CM/Rec(2011)8 a tagállamoknak az internet szabadságának védelmével kapcsolatban. Elfogadva: szeptember 21. 2011 http://bit.ly/rewDvf
13) http://bit.ly/qwYwF4
A Visa, Mastercard vagy a Bank of America pénztranszakciót olyan erőszakszervezetnek, mint a Ku Klux Klan szivesen elvégzi, de a Wikileaksnek már nem.
Hihetetlen de igaz, egy pár bank ma a világon eldöntheti, hogy az emberek adományaikkal, hogyan “szavazzanak”. Az elmúlt hónapokban a Wikileaks a politika érzékeny idegszálait tépdeste és ez egész világon nagy médiavisszhangra talált. Olyan támadások volt kitéve, amit már csak Bin Laden kapott.
A leleplező dokumentumok nyilvánosságra hozatalánál a hiteles, biztonságos és a közzétevő névtelenségét biztosító eljárás nem olcsó munka. A Wikileaks alapítója, Julian Assange szerint ez 48 000 euróba kerül hetente. Ez a pénz ma hiányzik, mert a hitelkártyaszolgáltatók és a bankok az együttműködést a Wikileaks-el megszüntette. Valós időbeni átutalás a Wikileaksnek már nem lehetséges és a banki átutalással túl kevés támogatás érkezik. Ebből kifolyólag az anyagi okok miatt újabb dokumentumok közlését a Wikileaks leállította. Ha ez az állapot nem változik, akkor évvégével lehúzhatja a rollót, nyilatkozta Assange több újságírók előtt Londonban.
Míg 2010-ben a szimpatizánsok 100 000 eurót is adományoztak havonta, ma ez csak 6000 – 7000, mondta Assange. Négy éve folyamatosan közérdekű dokumwentumokat hoztak nyilvánosságra, amiknek újságírói feldolgozását a médiák számára bízták. Az elején alig számolt be a mainstream média a korrupciós botrányokról, de mikor az iráki háborúról írt cikkjeiben a “New York Times”, a”Guardian” és a “Spiegel” a Wikileaks dokumentumaira hivatkozott, hirtelen az egész világ felfigyelt a szervezetre. Csak miután 250 000 US amerikai diplomataírások kerültek a nyilvánosságra, aratott Assange kritikát és megosztotta még az újságírói szakma véleményét is. Azóta problémai tovább szaporodtak, nemi erőszak vádja miatt Svédország kiadatási kérelmet nyújtott be az angol hivataloknak. Assange szerint ez csak egy intriga, amit a Pentagon irányít.
Ezenkivül Assange a volt kolegájával Daniel Domscheit-Berg is konfliktusba került. Domscheit-Berg mikor elhagyta a csapatot még nyilvánosságra nem hozott anyagot is elvitt magával, mert ezeket Assangenál nem érezte biztonságban. Domscheit-Berg egy új platformmal, az “Openleaks”-el szeretne konkurenciába szállni, de itt dokumentumok még nem kerültek nyilvánosságra, talán azért mert a whistleblower-ek már ovatosabbak lettek a világhatalom, az USA érzékenysége miatt. Bradley Manning, amerikai katona egy és fél éve már börtönben van, mert dokumentumokat adott tovább a Wikileaks-nek. Ilyen emberekre pedig szüksége lenne az oknyomozó újsgírásnak, ahhoz hogy a valóság teljes felületét megismerhessük.
A tophíreket ma a libiai forradalom és az európai eladósságválság dominálja. A Wikileaks a köztudatban megfakult, mintha az internetlázzadókat is a vojörizmus jobban érdekelné, mint a politika és a közélet átláthatósága. Assange bíróság előtt kell megjelenjen, csak ő és barátnője tudja, hogy a vádból mi igaz. De úgy néz ki, hogy a tárgyalás kimenetelétől függetlenül Assange mitosza, mint egy internet hőstörténet a végéhez érkezett. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a Wikileaks elve is halott. A hatalom nem érezheti többi biztonságban magát, nem lehet biztos abban, hogy a zárt ajtók mögötti megszületett konspirációi mindig titokban maradnak.
Az Occupy mozgalomról is főleg azt tudjuk, hogy „nem tetszik a rendszer“. Igaz ők egy kicsit pontosítanak, nem tetszik a bankrendszer. A mozgalom a Wall Street demonstrációs elfoglalásával kezdődött és kiterjedt az egész világra.
Az Occupy mozgalmat az Anonymous csoport kezdeményezte és róluk azt kell tudni, hogy eddig inkább internetes tiltakozó akciókat szerveztek. Most úgy méz ki, hogy a valós világban is kikristályosodott valami, a Bank Transfer Day (banki átutalási nap) és ezt 2011 november 5.-re tervezték. Ez az a nap, mikor a bankvilágnak fájdalmat akarnak okozni egy olyan átutalási akcióval, ami gyengíti őket. Ha a „99%“ pénzét ezen a napon kiveszi, vagy egy szövetkezeti bank számlájára utalja, akkor lelepleződik korunk egyik legnagyobb hazugsága, hogy a bankoknak nincs is annyi pénzük, mint amenyi a betétesek számláján van.
November 5. egy figyelmeztető nap kell legyen, ami a bankok kriminális tevékenységei ellen fellép, ami sajnos a magyar társadalomban kevésbé tudatosult, de a nyugati világban ez már egyértelműbb.
De miért is pont ezzen a napon?
November 5. volt az a nap, mikor 1605-ben Guy Fawkes az angol I. Jakab király ellen terrortámadást végzett. A meghiúsult puccs emlékét Angliában évente sok helyt ünneplik Bonfire Night néven, mikor csillagszorókkal és fáklyákkal felvonulásokat rendeznek. Erről még egy gyerekmondóka is született:
„Remember, remember the fifth of November/The gunpowder, treason and plot./I know of no reason why the gunpowder treason/Should ever be forgot.“
Guy-Fawkes maszkja a “V for Vendetta” filmből lett az ellenállási mozgalom szimbóluma és az Anonymous internetközösség ismertető jele. A maszk egy identitáselfedő jel is.
A 27 éves Kristen Christian képgalerista, az akció kezdeményzője ezt írja a Facebookon: “közösen elérhetjük azt, hogy november 5. a bankvilág emlékezetében marad. Ha a 99% számlájáról a pénzt ezen a napon kiveszi, akkor a maradék 1% is megismerheti, amivel mi minden nap szembesülünk, lakbérünket, orvosi költségünket, élelmünket, villany-gáz-víz-számlánkat és hitelünket már nem bírjuk fizetni.
Egyenlőre ezeket az aktívistákat kidobják a bankok, mint a sz… macskát, vagy be sem engedik a biztonsági őrök, de kiváncsian várjuk azt a napot, mikor többen mennek a bankokba.
A bankoknak ez a reakciója még egyszer megerősíti, hogy ha beteszed a bankba pénzed, már nem nem lehetsz biztos abban, hogy a tiéd, nem veheted ki akkor, mikor akarod. Olyan ez mintha a saját pénzedért könyörögnél és ezek az emberek nem szégyelik aroganciájukat fitogtatni. Azok akik a bankokra és ezek rablógazdaságára haragszanak, de szolgáltatásaikat elfogadják, minden transzakcióért 3,5%-ot, vagy nagyobb illetéket fizetnek és egy ilyen nap nem fognak össze, teljesen hiteltelenné válnak.
Pedig a valóság az, hogy a bankok pánikba esnek, ha ügyfeleik tömegesen veszik ki pénzüket a számlájukról. Miért? Mert minden megtakarítás mögött 94-98% megteremtett hitelpénz van. Ehhez a kereskedelmi bankok 2-6% letétet a központi bankba kell elhelyezzék, és ha ezt elveszítik, gyakorlatilag csődbe is kerültek.
Autózás közben hallgatva a rádiót, azon hergeltem fel magam, hogy milyen hasznos tanácsokat tudnak adni a kis házibarátunk szőrméjének a gondozásáról, de egy árva büdös szót soha nem lehet hallani a pénz működésének a megértéséről. Pedig manapság már a madarak is arről csiripelnek, hogy valami gond van azzal, amit a legjobban imádunk, a pénzzel. Ennek ellenére a rendszer működéséről beszélni a főáramlatú médiákban tabu, vagy olyan természetesnek veszik ez a krízist, mint egy természeti csapást? Pedig a pénzrendszer nemhogy nem természeti törvény, de ennek meredeken ellentmond. (Erről egy másik blogban már volt szó.)
A teljes értékű közösségi pénz megteremtése
Sokan még mindig nem tudják, hogy a bank nem azt a pénzt adja kölcsön, ami neki van, hanem azt, amit a levegőből teremt. A bank hitelt gerjeszt, és a kiadott hitelnek csak 2-6% kell legyen tartalékban. Ez azt jelenti magyarul, hogy a pénz nem más mint ADÓSSÁG. Ha a kiadott pénzt mind visszafizetik, akkor eltűnne a pénz, nem lenne pénzünk. Logikus nem? De a vicc, hogy mégis van pénz, mert rendszer vesztesei nem tudják visszafizetni hitelüket. Tehát a mai pénz létezésének feltétele az eladósodás. A hitelbe kiadott és a nem visszafizetett pénz különbsége, – a kamatos kamatnak köszönhetően – a valódi pénzmennyiség. Tehát nem annyi pénzmennyiség van forgalomban, amennyi az értékteremtési folyamatban fedezve lenne és ez a mennyiség nincs ellenőrizve. Ha körülnézünk a környezetünkben, kapásból mindenki 10 dolgot feltudna sorolni, amit meg kellene csinálni (pl. utcáink, iskoláink, szociális ellátás, környezetbarát autózás, minőségi mezőgazdaság, stb) – de a válasz, NINCS pénz. Azt viszont nem árulják el, hogy a forgalomban lévő összpénzmennyiségnek csak 5%-a van a reálgazdaságban. A többi a pénzspekulációs tőzsdén másodpercek töredéke alatt cserél gazdát és tovább szaporodik.
Ezért a mai rendszer így nem fenntartható. A teljes pénzmennyiséget, ami egy nemzetgazdaság rendelkezésére áll egy független, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló szerv kellene teremtse. Sokan azt hiszik, hogy ez ma is így van, a központi bankok, illetve nálunk a jegybank szerepében. Mennyit haljuk, ezek függetlensége a garancia arra, hogy a kormány ne manipulálja a pártpolikika érdekében ezt. Politikától független szakemberek döntsenek a jegyban működéséről, mondják, da arról nincs szó, hogy ezek mitől nem függetlenek, a tőkevilág magán érdekeitől.
Éppen ezért szükség van egy MONETÁRIS HATALOM, a törvényhozó, végrehajtó és a birói hatalom mellett az állam negyedik hatalmi szerve kell ez legyen. A központi bank, a biróságokhoz hasonlóan teljesen független kell legyen és csak a törvénynek lehet alárendelve. Független kell maradjon a kormány vagy a parlament akaratától, de a bankoktól és gazdasági érdekektől (mert ezek ma elsősorban magánérdekek) is.
Milyen legyen egy monetáris reform?
A pénzteremtés reformja egyszerű. A folyószámlán szereplő megtakarítást készpénznek kell nyilvánítani. Csak az állami központi bank (jegybank) – az a monetáris hatalom – lesz felhatalmazva fizetési eszköz kibocsájtásával. A bankok csak azzal a pénzzel kereskedhetnek, amit a központi banktól kapnak. Ehhez hasonló reform még a történelemben volt, mikor privát kibocsájtású bankjegyeket felváltotta az állami központi bank. Sajnos ezt a jogot a FED ellopta a közösségtől és elveit az egész világra kiterjesztette.
Arról lenne szó, hogy a kereskedelmi bankok adossággal terhelt, instabil és nem biztonságos számlapénzét adósságmentes állami teljes értékű pénzé kell nyilvánítani. Ezáltal csak részben állami pénz (ez az összpénzmennyiség 5-20%-a, az érmek és bankjegyek) teljesen állami pénz lenne, a bankok viszont nem. Szó sincs arról, hogy a kommunizmus állami bankját akarja valaki visszaállítani. Nem az intézmény, hanem az eszköz kell állami ellenőrzés alatt legyen.
A kormánynak és a parlamentnek az állami jegybankal szemben semmi követelménye nem lenne. Az így teremtett pénzt – ha erre szükség van – egy új államhatalmi szerv, a monetáris hatalom hozná forgalomba, amivel a közkiadások egy részét fedeznék. Ez a jelenlegi közkiadások 5% körül van. Nem sok, de ez is valami.
Kereskedelmi (privát) bankok és állami bankok továbra is törvényes keretek között a pénzpiacokon szabadon dolgozhatnának. Nem teremthetnek többé számlapénzt (zsirális pénzt), csak azzal a pénzzel dolgozhatnak, amit a központi banktól vesznek fel, vagy az ügyfelektől kapnak és bankjegy formájában a pénztárukban vagy a központi számlájukon tartanak.
A bankok pénzteremtése egyszerű modon és problémamentesen megakadályozható lehetne, nem is kell ehhez világforradalom. Ha az ügyfelek folyószámláját a bankkönyvelésből kivonják és mint külön számlát önállóan kezelik.
A közérdekű pénzrendszer
Egy ilyen pénzreformnak öt nevezetes előnye lenne.
- Először is ez a pénz állami garancia nélkül is biztos lenne, mert a megtakarítások csőd esetén nem tünhetnek el. A fizetési értéke egy bankrízis esetén is biztonságban maradna. Bankkrízis esetén a politika és a társadalom nem lenne megzsarolható.
- Másodszor a bankok túl magas vagy túl alacsony pénzszabályozása nem létezne. A spekulációs kilengések számára nem létezne olcsó pénzeszköz. A pénzforgalom kiegyensúlyozódna, a gazdasági, kunjunkturális ingadozások és tözsdeciklusok moderáltabbak lennének.
- Harmadszor, a kereskedelmi bankok a mai inflációs pénzteremtéssel ellentétben a központi bank a pénzmennyiséget teljes ellenőrzés alatt tudná tartani. Mivel a szükséges pénzmennyiséget mindig a reálgazdaság növekedése szerint bocsájtaná ki, a spekulációs buborékokat és az árinflációt hatékonyan ellenőrizhetné.
- Negyedszer, a pénzteremtésből származó nyeresség – a seigniorage – teljesen a közkiadások fedezésére szolgálna és nem a bankok megnemérdemelt extranyeresége lenne. A pénzmennyiség növekedése meg kell feleljen a reálgazdaság növekedésének. Ebben az értelemben a mai 1-2-3%-os reálgazdasági növekedéshez egy ugyanilyen mennyiségű pénzmennyiségnövekedésre lenne szükség. Gazdasági stagnálás (0% növekedés) nem jelentene automatikuson társadalmi válságot. A rendszer így is stabil maradna.
- Ötödször létezik ennek egy nagyon aktuális jelentősége. Szószerint ez egy kiváló alkalom, hogy az államadósságot zavarmentesen és fájdalommentesen egy néhány éven belül jelentősen lecsökentsük.
Ezzel a reformal adósságmentesen seigniorage formájában egy teljes értékű pénz kerül forgalomba. Ez a mai kamatos hitel formájában teremtett pénzt váltaná fel. Ezzel a régi kamatos hitelpénzmennyiséget rövid időn belül egy teljes értékű pénz helyettesítené és a közkiadások számára egy tetemes mennyiségű pénz folyna.
A jelenlegi monetáris politika tarthatatlan. Az erősebb szabályzás nagyobb bürokráciát eredményez és ez kontraproduktív. Amire szükség van, az egy politikai válasz:
A számlapénzről egy teljes értékű pénzre kell átállni és egy központi állami bankot, mint monetáris hatalmat végérvényesen etablálni kell.
(Forrásanyag: http://www.monetative.de/ )