Kapcsolat

A digitális technológiák elterjedése egyre gyorsabb ütemű változáskényszernek teszi ki a társadalmat. Ilyen körülmények mellett a véleményformálók és a törvényhozás is túlterheli az egyént és az államot. Sajnálatos módon ezzel egyidejűleg egyre jobban korlátozzák azokat a lehetőségeket is, amelyeken keresztül demokratikus úton alakíthatnánk és befolyásolhatnánk ezt a folyamatot.

A digitalizálódó tudás és kultúra összefonódása és globalizálódása újabb kérdéseket vet fel az emberiség eddig kialakult jogi, gazdasági és társadalmi keretfeltételeit illetően. Amely kérdések pedig azért különösen fontosak, mert ha rossz válaszokat adunk rájuk, úgy nagyon könnyen leszédülhetünk a hatalommonopolizált, totalitárius államok újbóli kialakulásához vezető lejtőn.

A jövő információs társadalmának alappillérei az információs önrendelkezés, a tudás és a kultúra szabad használata, valamint a magánszféra védelme. Csak ezekre a szilárd alapokra építkezve hozhatunk létre egy valóban demokratikus, társadalmilag is igazságos és szabadelvű globális rendet.

A magyar Kalózpárt még nem párt, de egy nemzetközi mozgalom részeként határozza meg magát, és mindenki javára szeretné formálni az új globális rendet.

A Kalózpárt tehát elsősorban a fenti célokat a lehető legjobban támogató témákra koncentrál. Bár hisszük, hogy az általunk képviselt célokat a magukat a hagyományos politikai spektrum mentén meghatározó személyek is támogatásukra érdemesnek tarthatják, mi ezen a spektrumon saját magunkat mégsem kívánjuk egyáltalán sehova sem pozicionálni, mivel meglátásunk szerint bármilyen ilyesféle helyezkedés csak akadályozná közös céljainkat: a tudás és kultúra szabadságának, valamint mindannyiunk magánszférájának védelmét.

Kiemelt témáink:

– A szerzői és szabadalmi jogok rendszerének radikális reformja.
– A nevelés és az oktatás demokratikus és emberi igényekhez igazodó, radikális reformja.
– A technikai infrastruktúra demokratikus ellenőrzésének biztosítása.
– Az átlátható állam megteremtése.
– Magánszféra és adatvédelem.
– Szabad hozzáférés a közérdekű tartalmakhoz.
– A természeti erőforrások tudatos és fenntartható kezelése.

1. A szerzői jog reformja

A Kalózpárt egyik kiemelt célja a nem kereskedelmi jellegű fájlcserélés törvényesítése (a kriminalizálás felszámolása), a szerzők és felhasználók egymás közti szabad, magáncélú tartalommegosztáshoz való jogának elismerése, illetve a szerzők saját műveik szabad megosztására való alkotmányos jogának megerősítése.

Mostanra ugyanis, amint azt a zeneipar példája is jól mutatja, a szerzői jog kifordult önmagából: a tényleges szerzők, alkotók és művészek helyett ugyanis egyre inkább csak a művek értékesítőit, kiadóit és forgalmazóit juttatja tisztességtelen előnyhöz, profithoz és hatalomhoz. Ami pedig mára már egy egész (internet-)generáció kriminalizálásához vezetett.

Jelenleg a szerzői jog a művészek halála utáni 70. évig védi az alkotásaikat – ami pedig már nemhogy köszönőviszonyban sincs a szerzői jog eredeti értelmével és céljaival, de annak épp a visszájára fordult: komolyan megnehezíti, illetve sok esetben egyenesen meggátolja az alkotást, a tudás és a kultúra terjesztését és gyarapítását. Ami persze kétségkívül jó az értékesítési iparnak, de annál károsabb a társadalom egészére nézve. Ezért tűzte ki céljai közé a Kalózpárt a szerzői jog időhatárának radikális lerövidítését is.

Mindenki számára biztosítani kell a tudáshoz és a kultúrához való szabad hozzáférést. Így ugyanis a társadalom összehasonlíthatatlanul hatékonyabban használhatja fel és fejlesztheti tovább az összegyűjtött közös tudást. A tudás soha nem lehet egyesek kiváltsága.

2. Magánszféra és adatvédelem

Mindenkinek joga van a magánszférája háborítatlanságához, az állandó felügyelettől és megfigyeléstől való mentességhez. Senkit nem lehet megfigyelni, lehallgatni, vagy bármely egyéb módon kémkedni utána és feljegyzéseket, jelentéseket készíteni róla konkrét és megalapozott bűnügyi gyanú nélkül.

A Kalózpárt véleménye szerint egyáltalán semmi, nem csak a szerzői jogok sérelme, de még az esetleges terrortámadások miatti aggályok sem legitimálhatják egy orwelli rendszer kiépítését: az emberek bármilyen, rutinszerű megfigyelése, úgy a munkaadók, mint a gazdasági szereplők vagy a kormány által, kivétel nélkül minden esetben egyenlő a hatalommal való visszaéléssel és a szabadságjogok sárba tiprásával.

Ezért kell beiktatni a demokrácia alapértékei közé a telekommunikációs titoktartást – amit azonban a jelenlegi telekommunikációs törvény nem garantál. Aggodalmas továbbá a megfigyelőkamerák elterjedése is, mivel a bűnmegelőző hatásuk nem bizonyított, viszont annál inkább hozzájárulnak egy teljeskörű, mindenkit folyamatosan megfigyelő rendszer kiépítéséhez.