Elkészült a Pioneer One című SciFi sorozat első része, amely Creative Commons License alatt szabadon letölthető, megosztható és terjeszthető.

Az epizód elkészítésének kb. $6000-os költségét a Kickstarter nevű közösségi kreatív célú adománygyüjtő oldalon keresztül gyűjtötték össze az alkotók. A további részek költségét a letöltésekkel kapcsolatos adományokon keresztül remélik megszerezni.

Egy izgalmas, úttörő jellegű üzleti modell TV-sorozat jellegű tartalmak elkészítéséhez.

Torrent-re és adományozásra fel!

• Pioneer One oldal
• Kickstarter
• slashdot cikk

J.A. Konrath író, könyvek papír és digitális formájú eladásából él. Ennek ellenére semmi problémája nincs azzal, hogy könyveit az emberek egymás között megosztják, terjesztik:

The internet was created to share and distribute data. It’s the whole reason the world wide web exists.

Of course some of that data is going to be copyright-protected work. If it can be digitized, it can, and will, be shared.

Mindeközben Konrath napi 220 e-book-ot ad el, és kicsit sem aggódik. Az alábbi 4 pontban összegzi megfigyeléseit:

1. a szerzői jog betarthatatlan a digitális világban
2. emberek meg akarják osztani a fájljaikat
3. semmilyen valós bizonyíték nincs arra, hogy a fájlcsere visszaveti az eladásokat
4. minél jobban ismernek, annál jobb neked

Márpedig ő tudja – ebből él.

• J.A. Konrath: Piracy… Again
• A Newbie’s Guide to Publishing – J.A. Konrath blogja

Vágó Gábor (LMP) ma felszólalt a parlamentben, hiányolva az “internet” szót a kormányprogramból, ahogy a szerzői jogi rendszer megváltoztatását is.

Még Orbán Viktor is megtapsolta felszólalását.

• index.hu – parlament percről percre
• Vágó Gábor blogja

Johanna Blakley 15 perces TED előadásában az erős és gyenge intellektális tulajdoni védelemmel bíró iparágakat hasonlítja össze, így pl. a divatipart és a zene- / filmipart mint ellentétes példákat vizsgálja. Arra a megfigyelésre jut, hogy egy alacsony védelemmel bíró iparág sokkal nagyobb forgalmat és értéket teremt, mint a korlátozott iparok.

Ezek alapján ha valaki igazán sok zenét és filmet szeretne látni, akkor nem hogy erősíteni, hanem pont gyengíteni kell a szerői jogi korlátozásokon.

• Johanna Blakley TED profil
• Johanna Blakley TED előadása
• Ready to Share project
• slashdot cikk

Peter Serafinowicz angol színész írt egy bejegyzést a Gizmodo oldalára, ami egy elég érdekes megközelítésből mutatja be a szórakoztatóipart.

A gondolatait négy főbb pontban foglalta össze.
Először is szerinte a torrent vagy egyéb oldalakon megjelenő sorozatrészek segíthetnek egy adott mű népszerűségén. Példának a South Park alkotóit hozza fel, akik mindig tolerálták azt, hogy a sorozatukból kalózverziók is megjelennek. Az egészet egyfajta promócióként kell felfogni, ami segíthet az egyéb (reklám, játék, DVD… stb.) bevételeken. Persze azt is hozzá teszi, hogy ha egy rész elérhető az amerikai iTunes-ban (amit hivatalosan csak amerikai állampolgárok használhatnak), akkor ott megveszi. Egyszerű, legális és az alkotók szempontjából is “better than free”.

A következő pont a tulajdonjog. A már említett iTunes esetén ugyanis a filmek és sorozatok DRM-mel védve érkeznek. Ha meg is veszünk valamit, attól az még nem lesz a miénk. Csupán jogot vásárlunk arra, hogy megnézhessük.

A harmadik a művek elérhetősége. A Disney például híres arról, hogy egyes filmjeit moratórium alatt tartja; nem lehet őket bárhol, bármikor megvenni. A kiadók minél nagyobb bevételt akarnak, erre ők maguk akadályozzák meg azt, hogy az emberek fizessenek érte. Serafinowicz ehelyett letöltötte a Dzsungel könyvét. A morális mentség ebben az esetben szerinte az, hogy egyszer már megvette VHS-n. Még két hasonló példát hoz egy-egy könyvvel. Az egyiket ugyan sikerült megvennie, de olyan kódolásban készült, ami miatt muszáj volt illegális másolatot készítenie róla, hogy el tudja olvasni az iPad-jén.

A negyedik pontban azt meséli el, hogy legutóbb egy klipet rendezett egy együttes számára. A kiadó, az EMI, a saját hivatalos YouTube csatornájára töltötte fel a klipet úgy, hogy azt a nem egyesült királyságbeli IP címmel rendelkező nézők nem nézhetik meg. Erre saját maga feltöltötte a saját oldalára (végül is ő rendezte), de az EMI először a más oldalakra való beillesztést tiltotta le, azóta pedig el is távolította a videót. Videoklip egy együttes számára. A kiadók bevételt akarnak, ennek ellenére mégis megnehezítik a fogyasztók dolgát, hogy megnézhessék a promóciós anyagot.

Sorait azzal zárja, a művészek mindig is alkotni fognak, a “pénzcsinálók” pedig mindig megtalálják majd a pénzkeresés újabb módjait.

A Viacom régóta perben áll a Google-lel, a Youtube-videói miatt. Most egy Washington Legal Foundation elnevezésű szervezet küldött egy levelet a bíróságnak, amiben a Viacomot egész új megközelítésből támogatják. Szerintük ugyanis a DMCA Safe Harbor kivétele nem vonatkozik a Youtube-ra.

A Kossuth Rádió mai Magánhangzó c. műsora a ACTA-ról fog szólni, melyben a kalozpart.org is kifejti véleményét.

Az adás ma du. fél 1-kor lesz, a Krónika után, amit este negyed hétkor megismételnek. Online is meghallgatható.

• Kossuth Rádió Magánhangzó

A Fidesz az új médiatörvényben a régi elképzelések szerint összevonná az ORTT-t és az NHH-t, és talán szabályozná az internetet is – írja az index.

Ezzel egy szervezet szabályozná a médiaátvitelt és az azon átvitt tartalmat, ami az EU 2002/21/EK „az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról” szóló keretirányelv (5) preambulumába ütkozik, ahol nemes egyszerűséggel ez szerepel:

Az átvitel szabályozását el kell választani a tartalom szabályozásától.

Már pedig ha el kell, akkor el kell…

• index cikk
• EU 2002/21/EK keretirányelv

Szabadalmi védelmet kér az amerikai Monsanto a sertéshúsra, a sonkára, a karajra, a lapockára. Minden olyan sertés húsára világszabadalmi védelmet akar magának bejegyezni, amelyet génmódosított takarmánnyal hizlaltak. Ez annyit jelent, hogy a világ minden disznaja után sápot húzna, még ha nem is ő szaporította, hizlalta, vágta és értékesítette.

• azta.hu cikk

A belfasti Queens University nem tarthatja tovább vissza a nyilvánosságtól az éghajlatkutatások alapját képező 40 évnyi évgyűrűadatot, döntött az Egyesült Királyság Információs Biztosa.

Az egyetem arra hivatkozva próbálta a kutatások alapadatait visszatartani Douglas Keenantől, hogy az túl drága volna, mivel az adatok befejezetlenek, szellemi tulajdonjogok kötődnek hozzájuk, és bizalmas üzleti adatokat tartalmaznak. Az elmúlt évezredekben a tudomány gyors fejlődését a gondolatok szabad áramlása tette lehetővé. Amennyiben egy tudományos intézmény egy másik tudóstól olyan adatokat tart vissza, ami ellehetetleníti a tudományos állítások cáfolatát, akkor nagyon rossz irányba haladunk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy lassan meg kell elégednünk azokkal a tudományos eredményekkel, amiket eddig elértek, mivel a továbbiakban a tudományos módszert csak egy-egy kutatási intézményen belül alkalmazhatjuk – így mostantól minden eredményt minden kutatóintézetnek magának is létre kell hoznia a többiektől függetlenül. Mi lenne, ha Pitagorasz tételét mindenkinek magának kéne bebizonyítania? Hol tartanánk most, ha a gravitáció igazolására a pisai ferde toronyból ledobott fa és acélgolyó földetérésének eredményeit Galileo titokban tartotta volna?

Ez a titkolózás a tudományos életben az utóbbi időben – mióta a szellemi tulajdonjogok kifejezés jelentősége drasztikusan megnőtt – egyre aggasztóbb méreteket ölt. Különösen aggasztó ez a hozzáállás az Egyesült Királyságban, vagy például Magyarországon, ahol a felsőoktatási intézmények jellemzően állami tulajdonban vannak, és állami pénzből működnek. Az adóinkból előállított tudást az egyetemeken sokan önkényesen saját tulajdonukként kezelik, és monopolhelyzetből diktálják a tudáshoz való hozzáférés feltételeit. Ez az egyetemeken folyó alapkutatások esetében nyilvánvalóan igen káros hatással van a társadalomra. Miért nem követeljük meg az egyetemeinktől, hogy az adóinkból létrehozott tudást a lehető legszélesebb körben, szabad felhasználást engedélyező licenc alatt tegyék elérhetővé az Interneten? Ma Magyarországon az egyetemi előadások nyilvánosak, azokat bárki látogathatja, az előadásokon bemutatott prezentációkat azonban a legtöbb előadó féltve őrzi jelszóval védett fájlokban – az előadásokhoz felhasznált kutatások alapadatairól nem is beszélve.

• BBC cikk
• Slashdot cikk
• Nature blogbejegyzés