Míg a hagyományos pártoknál, a gályázók hajtják a hajót, addik a Kalózoknál a társadalmi tabutémák tárgyilagos felvetése nagy lendületet adott a pártnak. Ma a német kalózpárt az a forradalmi erő, ami a zöldek voltak a 70-es években. Új téma például a feltétel nélküli alapjövedelem felvétele a programjukba, aminek egy új szociális társadalmi modell az alapja. Az a legyintően lenéző vélemény, hogy a Kalózpárt csak egy monotémás internetes párt, már rég nem állja meg a helyét. A Piratenpartei agendáján szerepel  a polgári szabadságjogok új értelmezése, a polgárok politikai részvétele, a politika és állam átláthatósága, a demokratikus oktatás, a fenntartható környezetpolitika. A berlini választások után a tagok létszáma 12000-ről 18000-re emelkedett.

Ezen a hétvégén rendezték meg a kétnapos kongresszusokat a német Kalózok Offenbach-ban. 1400-an voltak jelen, de a netten is követhette az egész világ az eseményeket. A szervezés egy komplex logisztikai teljesítmény volt, nem véletlenül készülnek hónapokig egy-egy ilyen kongresszusra. Több tonna kábeleket és internetes kütyűket kellett összeszerelni ehhez. 100 kW áramteljesítményt kellett biztosítani, és megfelelő sávszélességet, hogy a külvilággal is meglegyen a kapcsolat.

Első pillantásra a sok számítógép miatt valami szoftverfejlesztő konferenciára hasonlít ez inkább, de másban is eltérnek a kalózok a hagyományos politikai pártoktól. Nem küldöttekből áll a kongresszus, hanem egyszerű mezei tagokból. A részvételi demokrácia ezen formáját továbbra is megszeretnék őrizni, de még nem tudják, hogy mi lesz akkor, ha 50000 taggal kell kongresszust tartani. Első elképzelések már vannak, “felhőkongresszus”, több kisebb kongresszus a hálózaton, vagy a likvid demokrácia még jobb igénybevétele.

Annak ellenére, hogy a modosító javaslatok sokféleségét kellet feldolgozni, a viták nagyon fegyelmezetten és szervezetten folytak le.  Kalózoknál megfigyelhető egy új politikai tárgyilagosság és ideológiamentesség.  A viták kimenetele előre nem volt tudható, lelkes eszmecserék folytak, szinte filozófikus szinvonalon, nem kalóznak is élvezetes volt figyelni az eseményeket, hallgatni ezeket a nyitott, őszinte, sokszínű és néha vicces beszédeket.

Forrás: http://www.telegraph.co.uk/news/

Az “arab tavasz” nevű forradalmi megmozdulás és polgárháború után, a “forró amerikai ősz” is bekövetkezett és nemcsak az USA városaiban, hanem Londontól Vancouverig, Brüsszeltől Romáig, Frankfurttól Tokióig is elterjedt ez a bizonyos Occupy mozgalom. Sajnos nálunk az utcára ez alkalommal alig egy tucat ember ment ki. Ezeken a rendezvényeken a fiatalok nem egy rossz törvény ellen, de még nem is a kormány ellen tüntetnek, hanem az egész rendszer ellen. Nem értik meg, hogy ha a politika több ezer milliárd dollárral megtudja menteni a bankrendszert, mért nincs pénz a lakásuk elvesztésének a megakadályozására. Ezek a tüntetők a globálisan tevékenykedő gazdasági hatalmi rendszert is kritizálják, a médiák manipulatív hírközlését is a bajok egyik forrásának nevezik meg. Azt amit valamikor szabad piacgazdaságként ünnepeltünk és a kapitalizmus alapfeltétele volt, ma újból a vizsgálat tárgyává vált.

A mozgalom az emberek 99%-át hívatott képviselni és ezzel a pártpolitikai ideológiák határain túl helyezkedik el. Nem ezek politikáját kritizálja, hanem amiben ez működik. A tüntetés nem valami szélsőséges kisebbség hangja, az elégedetlenség megérkezett a társadalom közepébe. Azok akik az ingatlanpiac krízise miatt lakásaikat elvesztették, azok akik felsőfokú végzettségük ellenére nem találnak munkát, azok akiknek nincs betegbiztosítása, azok akiknek éhbérért kell dolgozniuk nem a szélsőséges kisebbséghez tartoznak. Ezek az emberek jogosan a jelenlegi társadalmi rendszer legitimitását kérdőjelezik meg.

A magyar közvélemény figyelmét a rendszerkritikáról most a média az IMF védőhálló körül kialakult pártpolitikai vitákkal tereli el. A probléma megértésében nem érdekeltek a közéleti személyeink. Dirk Müller, a híres német tőzsdegurú a pénzrendszer nagy RESET-jéről beszél, ami hamarosan be fog következni és amire az US amerikai hatalmi érdekek már évek óta készülődnek, hogy az újrainduláskor újból poll position-ba kerüljenek. Nálunk a közgazdászok, szájukra sem merik venni ezt a szót, pedig pénzügyi problémaink, az államadósság állandó nővekedése és a gazdaság stagnálása már évek óta csak fokozódik.

Láttuk New York utcáin, ahogy az amerikai rendőrség teljes erővel az Occupy mozgalom ellen fellépett. A US bankok sok milliót utaltak át a belügyminisztériumnak, hogy a rendőrségi állam megerősödjön, a 9/11-es terrortámadás után az amerikai állam megfigyelő mechanizmusai egyre jobban kiépültek. A terrorizmus elleni védelem ma a saját nép demokratikus követelései ellen irányulnak. A Yahoo elnézést kért felhasználóitól, hogy a Occupy tartalmú levelek “véletlenül” mind a spamszűrőbe kerültek. Ha a demokrácia egykori jelképes országa ilyen irányba megválzozott, akkor mit várjunk hazánk politikai elitjétől, ahol a demokrácia egy fél évszázadig nem is létezett.

A közhiedelem ellenére a szabad piac már rég nem létezik. A kartell és a hatalmi monopóliumoknak vannak alárendelve a világgazdasági folyamatok. Egyes alternatív közgazdászok már évekkel ezelőtt megjósulták, “előbb meghal a szabad piac és azután a demokrácia”. Sajnos a szabadság szót a neoliberalizmus teljesen lejáratta, így Magyarországon a közvélemény nemcsak értékkrízisben, hanem fogalmi zavarban is szenved. Nem született meg az a szellemi elit, aki a társadalmi bajokról folytatott vitáknak elméleti keretet szabjon. Így ma nálunk a politikában a rendszerkritikát a Jobbik teljesen kisajátította és ezzel a köztudatban ez a szélsőjobboldali ideológia színeztében van jelen. Ezzel sikerült ismét egy fontos társadalomelméleti témát, a kapitalizmus kritikáját az akadémiai diszkurzusból diszkreditálni, és most a szélsőbal helyett a szélsőjobb kibontakozásának az elméleti alapjává tenni.

Köszönjük neked magyar szellemi elit!

Úristen, hova jutottunk!? Most már nemcsak az emberi szabadságért kell küzdeni, hanem a dinnyék szabadságáért is?

Igen, újabban a dinnye is lehet találmány és ezáltal a Monsanto tulajdona. Ez nem más mint biokalózkodás a szó szoros és nem vicces értelmében. A természet és ezzel az emberiség közös javainak a kisajátítása.

Még a nyáron jött a hír hogy a Monsanto (USA-beli vegyszerkonszern), egy természetes úton kitermesztett dinyefajtára európai szabadalmat kapott. Ennek az EP 1 962578 védjegy alatt szereplő dinnyének bizonyos vírusbetegségekre nagy az ellenállóképessége, amit viszont több indiai dinyefaj kereszteződéséből termesztettek ki.

Ez az eset nemcsak etikátlan, de a szabadalmi joggal való visszaélés is egyben, mert itt egy természetes nővényről és nem találmányról van szó. A Monsanto viszont azzal, hogy a természetben élő fajokot saját tulajdonába veszi biokalózkodást folytat. A nővényfajok további természetes és szabad termesztését gátolja, illetve a további keresztezési munkát értelmetlenül megdrágítja és ezzel az élelemellátást pénzspekuláció részévé teszi.

Az Europai Szabadalmi hivatal ugyan már 2010-ben kimondta, hogy a nővények és állatok természetes kereszteződése, mint eljárás nem szabadalmazható, ezért most a Monsanto nem az eljárást, hanem magát a nővényt és annak magvait szabadalmaztatta. Az így kikozmetizált szabadalom továbbra is etikátlan maradt.

A CYSDV (Cucurbit Yellow Stunting Disorder Virus) vírusbetegség észak Amerikában, Európában és észak Afrikában terjedt el, most a dinnyetermesztők a Monsantonál kell sorbaálljanak a vetőmagért. Eredetileg ezt a fajta dinnyét a holland DeRuiter termesztette ki, de miután a Monsanto felvásárolta a céget a szabadalmazás nem ütközött ellenállásba. A szabadalom ellen 160 szervezet, többek között a Szabadalommentes Vetőmag szervezet és 15000 személy is fellépett, de hiába.

“Semmi se teremjen, ami nem a miénk”, mondta Hugh Grant a Monsanto igazgatója, ezzel nem rejti véka alá a cég hosszútávú vágyát, hogy valamikor minden nővényfajt ők szeretnének birtokolni.

Vagy azért mert ezzel a kifejezéssel szeretnének hadat üzenni a zene és szoftveriparnak, akik a lakosság egy részét kalóznak stigmatizálják, csak azért mert ezek a tudásához és kulturájához való joggal élni szeretnének?

Már többen is jelezték, hogy ezzel a névvel nem nagyon tudnak mit kezdeni, hülyén hangzik, nem azt fejezi ki, ami mögötte van. Mégis miért hívják így ezt mozgalmat?

HELLO!

Megérkeztünk a XXI századba, ahol az olyan nick és user vevek, mint atomreaktor, soványkutyus, baszomfütty, MeinFührer nem azt fejezik ki ami mögöttük áll. Kérdem én, hogy egy olyan politikai közéletben ahol a Fidesz már rég nem fiatal demokraták szövetsége, az MSZP pedig mindent csak nem szociális politikát folytatott az elmult 8 évben, az SZDSZ a liberális szót a köznyelvben szitokszóvá tette, komolyan vehető még egy párt neve? Úgy tünik, hogy a patetikus nevadás mögött inkább a név tartalmának az ellenkezője bújik meg. A Magyar Demokratikus Köztársaság is azért nevezte magát demokratikusnak mert pontosan a demokráciát nyomta el.  Meg kell mondjam, hogy ha sokat hallom a médiákban a demokratikus értékeket ápolását, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy ezek megnyirbálása bujik meg mögötte.

Ahogy a Tót vagy Horvát név mögött sem ilyen anyanyelvű ember van, Sötét Bernátné sem sötét börű, úgy a Kalózpárt sem tolvajok érdekszövetsége.

A kapitalista termelés és fogyastási ideológiában sikeresen lejártatott marketing névadást más csak megmosolyogni tudjuk. Aki a reklámsnevekben még hisz az valószínű husz éve komában feküdt és most tért magához.

Mi az ACTA?

A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement), vagy ACTA egy többoldalú megállapodás, amely nemzetközi irányelvek bevezetésére tesz javaslatot a szellemi jogokkal kapcsolatosan. A megállapodás, melyet számos ország¹ és vállalati szereplő közreműködésével tárgyalnak, vitatott mind létrejöttét, mind lényegét tekintve.

Ezen rövid tájékoztató célja, hogy bemutassa az ACTA-val kapcsolatos aggályokat, betekintést nyújtson a kezdeményezést övező erőteljes ellenállás okaiba.

Röviden a sietős olvasók számára

Az ACTA tárgyalások titokzatosságuk miatt aggodalomra és spekulációkra adnak okot.
Olyan információk szivárogtak ki, amik arra utalnak, hogy a szerzői jogot és az internetet szigorúbban és szabadságellenesen fogják szabályozni. Ebben az internetszolgáltatók felelőséget kell vállaljanak a szerverüken található tartalomért.
Jelenleg az EU-s törvények értelmében a tartalomért a szolgáltatók nem felelhetnek. Az új megállapodás szerint a merev és kontraproduktív Egyesült Államok szerzői joga fog érvényesülni. Ami aggasztó, hogy a tárgyalások titokban folynak és az NGO-k is csak a kész szerződést kapják meg. Ezenkivül ezek még titoktartásra is vannak kötelezve. Nemcsak a márkanevek lopása ellen dolgoznak ki törvényeket, hanem az internetes fájlcsere során vitatott “szellemi tulajdon” fogalmát is a nagy konszernek javára és a közérdek kárára akarják leszabályozni.

Az ACTA egyezmény elfogadásával annak magyarországi ratifikálásával is számíthatunk.

A probléma:
- mivel a szóban forgó egyezmény nyilvánvalóan jogalkotó jellegű,
- beavatkozik a jelenleg is zajló európai jogalkotási folyamatokba,
- az Európai Bíróságnak és a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) határozatai ill. folyó ügyei is vonatkoznak rá, továbbá
- több területen is tisztázatlan a tervezett egyezmény rendelkezéseinek és az európai tagállamok nemzeti jogi hagyományainak, köztük a magyar jognak a viszonya ehhez a megállapodáshoz.

Ezért félő, hogy
- az ACTA szuverén nemzeti jogszabályokba is ütközik,
- már előre ellehetetleníti és eleve kizárja a szellemi tulajdon és a közérdek szempontjainak a hazai kigyensúlyozott rendezését.

Részletesen a probléma

Az ACTA tárgyalási folyamata során a demokratikus és a jogi kereteket egyaránt figyelmen kívül hagyták. Ratifikálása jelentős hátassal lenne a szólásszabadságra, a kultúrához való hozzájutás jogára, magánélethez való jogra és ezen túlmenően káros hatással lenne a nemzetközi kereskedelemre és innovációra.

Az ACTA ratifikálása jelenleg nemzeti szinten zajlik az egyes aláíró tagállamokban. Eközben és a végső bevezetés EU-s megszavazása előtt, ezen anyag írói, és a Kalózpárt arra kéri az európai döntéshozókat, hogy: AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSAGA TOVÁBBI KIELÉGÍTŐ PONTOSÍTÁSÁNAK HIÁNYÁBAN AZ EURÓPAI PARLAMENT SZAVAZZON NEMMEL AZ ACTA BEVEZETESERE.

Demokratikus hitelességi hiányok

A Visa, Mastercard  vagy a Bank of America pénztranszakciót olyan erőszakszervezetnek, mint a Ku Klux Klan szivesen elvégzi, de a Wikileaksnek már nem.

Hihetetlen de igaz, egy pár bank ma a világon eldöntheti, hogy az emberek adományaikkal, hogyan “szavazzanak”. Az elmúlt hónapokban a Wikileaks a politika érzékeny idegszálait tépdeste és ez egész világon nagy médiavisszhangra talált. Olyan támadások volt kitéve, amit már csak Bin Laden kapott.

A leleplező dokumentumok nyilvánosságra hozatalánál a hiteles, biztonságos és a közzétevő névtelenségét biztosító eljárás nem olcsó munka. A Wikileaks alapítója, Julian Assange szerint ez 48 000 euróba kerül hetente. Ez a pénz ma hiányzik, mert a hitelkártyaszolgáltatók és a bankok az együttműködést a Wikileaks-el megszüntette. Valós időbeni átutalás a Wikileaksnek már nem lehetséges és a banki átutalással túl kevés támogatás érkezik. Ebből kifolyólag az anyagi okok miatt újabb dokumentumok közlését a Wikileaks leállította. Ha ez az állapot nem változik, akkor évvégével lehúzhatja a rollót, nyilatkozta Assange több újságírók előtt Londonban.

Míg 2010-ben a szimpatizánsok 100 000 eurót is adományoztak havonta, ma ez csak 6000 – 7000, mondta Assange. Négy éve folyamatosan közérdekű dokumwentumokat hoztak nyilvánosságra, amiknek újságírói feldolgozását a médiák számára bízták. Az elején alig számolt be a mainstream média a korrupciós botrányokról, de mikor az iráki háborúról írt cikkjeiben a “New York Times”, a”Guardian” és a “Spiegel” a Wikileaks dokumentumaira hivatkozott, hirtelen az egész világ felfigyelt a szervezetre. Csak miután 250 000 US amerikai diplomataírások kerültek a nyilvánosságra, aratott Assange kritikát és megosztotta még az újságírói szakma véleményét is. Azóta problémai tovább szaporodtak, nemi erőszak vádja miatt Svédország kiadatási kérelmet nyújtott be az angol hivataloknak. Assange szerint ez csak egy intriga, amit a Pentagon irányít.

Ezenkivül Assange a volt kolegájával Daniel Domscheit-Berg is konfliktusba került. Domscheit-Berg mikor elhagyta a csapatot még nyilvánosságra nem hozott anyagot is elvitt magával, mert ezeket Assangenál nem érezte biztonságban. Domscheit-Berg egy új platformmal, az “Openleaks”-el szeretne konkurenciába szállni, de itt dokumentumok még nem kerültek nyilvánosságra, talán azért mert a whistleblower-ek már ovatosabbak lettek a világhatalom, az USA érzékenysége miatt. Bradley Manning, amerikai katona egy és fél éve már börtönben van, mert dokumentumokat adott tovább a Wikileaks-nek.  Ilyen emberekre pedig szüksége lenne az oknyomozó újsgírásnak, ahhoz hogy a valóság teljes felületét megismerhessük.

A tophíreket ma a libiai forradalom és az európai eladósságválság dominálja. A Wikileaks a köztudatban megfakult, mintha az internetlázzadókat is a vojörizmus jobban érdekelné, mint a politika és a közélet átláthatósága. Assange bíróság előtt kell megjelenjen, csak ő és barátnője tudja, hogy a vádból mi igaz. De úgy néz ki, hogy a tárgyalás kimenetelétől függetlenül Assange mitosza, mint egy internet hőstörténet a végéhez érkezett. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a Wikileaks elve is halott. A hatalom nem érezheti többi biztonságban magát, nem lehet biztos abban, hogy a zárt ajtók mögötti megszületett konspirációi mindig titokban maradnak.

Az Occupy mozgalomról is főleg azt tudjuk, hogy „nem tetszik a rendszer“. Igaz ők egy kicsit pontosítanak, nem tetszik a bankrendszer. A mozgalom a Wall Street demonstrációs elfoglalásával kezdődött és kiterjedt az egész világra.

Az Occupy mozgalmat az Anonymous csoport kezdeményezte és róluk azt kell tudni, hogy eddig inkább internetes tiltakozó akciókat szerveztek. Most úgy méz ki, hogy a valós világban is kikristályosodott valami, a Bank Transfer Day (banki átutalási nap) és ezt 2011 november 5.-re tervezték. Ez az a nap, mikor a bankvilágnak fájdalmat akarnak okozni egy olyan átutalási akcióval, ami gyengíti őket. Ha a „99%“ pénzét ezen a napon kiveszi, vagy egy szövetkezeti bank számlájára utalja, akkor lelepleződik  korunk egyik legnagyobb hazugsága, hogy a bankoknak nincs is annyi pénzük, mint amenyi a betétesek számláján van.

November 5. egy figyelmeztető nap kell legyen, ami a bankok kriminális tevékenységei ellen fellép, ami sajnos a magyar társadalomban kevésbé tudatosult, de a nyugati világban ez már egyértelműbb.

De miért is pont ezzen a napon?

November 5. volt az a nap, mikor 1605-ben Guy Fawkes az angol I. Jakab király ellen terrortámadást végzett. A meghiúsult puccs emlékét Angliában évente sok helyt ünneplik Bonfire Night néven, mikor csillagszorókkal és fáklyákkal felvonulásokat rendeznek. Erről még egy gyerekmondóka is született:

„Remember, remember the fifth of November/The gunpowder, treason and plot./I know of no reason why the gunpowder treason/Should ever be forgot.“

Guy-Fawkes maszkja a “V for Vendetta” filmből lett az ellenállási mozgalom szimbóluma és az Anonymous internetközösség ismertető jele. A maszk egy identitáselfedő jel is.

A 27 éves Kristen Christian képgalerista, az akció kezdeményzője ezt írja a Facebookon: “közösen elérhetjük azt, hogy november 5. a bankvilág emlékezetében marad. Ha a 99% számlájáról a pénzt ezen a napon kiveszi, akkor a maradék 1% is megismerheti, amivel mi minden nap szembesülünk, lakbérünket, orvosi költségünket, élelmünket, villany-gáz-víz-számlánkat és hitelünket már nem bírjuk fizetni.

Egyenlőre ezeket az aktívistákat kidobják a bankok, mint a sz… macskát, vagy be sem engedik a biztonsági őrök, de kiváncsian várjuk azt a napot, mikor többen mennek a bankokba.

A bankoknak ez a reakciója még egyszer megerősíti, hogy ha beteszed a bankba pénzed, már nem nem lehetsz biztos abban, hogy a tiéd, nem veheted ki akkor, mikor akarod. Olyan ez mintha a saját pénzedért könyörögnél és ezek az emberek nem szégyelik aroganciájukat fitogtatni. Azok akik a bankokra és ezek rablógazdaságára haragszanak, de szolgáltatásaikat elfogadják, minden transzakcióért 3,5%-ot, vagy nagyobb illetéket fizetnek és egy ilyen nap nem fognak össze, teljesen hiteltelenné válnak.

Pedig a valóság az, hogy a bankok pánikba esnek, ha ügyfeleik tömegesen veszik ki pénzüket a számlájukról. Miért? Mert minden megtakarítás mögött 94-98% megteremtett hitelpénz van. Ehhez a kereskedelmi bankok 2-6% letétet a központi bankba kell elhelyezzék, és ha ezt elveszítik, gyakorlatilag csődbe is kerültek.

Autózás közben hallgatva a rádiót, azon hergeltem fel magam, hogy milyen hasznos tanácsokat tudnak adni a kis házibarátunk szőrméjének a gondozásáról, de egy árva büdös szót soha nem lehet hallani a pénz működésének a megértéséről. Pedig manapság már a madarak is arről csiripelnek, hogy valami gond van azzal, amit a legjobban imádunk, a pénzzel. Ennek ellenére a rendszer működéséről beszélni a főáramlatú médiákban tabu, vagy olyan természetesnek veszik ez a krízist, mint egy természeti csapást? Pedig a pénzrendszer nemhogy nem természeti törvény, de ennek meredeken ellentmond. (Erről egy másik blogban már volt szó.)

A teljes értékű közösségi pénz megteremtése

Sokan még mindig nem tudják, hogy a bank nem azt a pénzt adja kölcsön, ami neki van, hanem azt, amit a levegőből teremt. A bank hitelt gerjeszt, és a kiadott hitelnek csak 2-6%  kell legyen tartalékban. Ez azt jelenti magyarul, hogy a pénz nem más mint ADÓSSÁG. Ha a kiadott pénzt mind visszafizetik, akkor eltűnne a pénz, nem lenne pénzünk. Logikus nem? De a vicc, hogy mégis van pénz, mert rendszer vesztesei nem tudják visszafizetni hitelüket. Tehát a mai pénz létezésének feltétele az eladósodás. A hitelbe kiadott és a nem visszafizetett pénz különbsége, – a kamatos kamatnak köszönhetően – a valódi pénzmennyiség. Tehát nem annyi pénzmennyiség van forgalomban, amennyi az értékteremtési folyamatban fedezve lenne és ez a mennyiség nincs ellenőrizve. Ha körülnézünk a környezetünkben, kapásból mindenki 10 dolgot feltudna sorolni, amit meg kellene csinálni (pl. utcáink, iskoláink, szociális ellátás, környezetbarát autózás, minőségi mezőgazdaság, stb) – de a válasz, NINCS pénz. Azt viszont nem árulják el, hogy a forgalomban lévő összpénzmennyiségnek csak 5%-a van a reálgazdaságban. A többi a pénzspekulációs tőzsdén másodpercek töredéke alatt cserél gazdát és tovább szaporodik.

Ezért a mai rendszer így nem fenntartható. A teljes pénzmennyiséget, ami egy nemzetgazdaság rendelkezésére áll egy független, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló szerv kellene teremtse. Sokan azt hiszik, hogy ez ma is így van, a központi bankok, illetve nálunk a jegybank szerepében. Mennyit haljuk, ezek függetlensége a garancia arra, hogy a kormány ne manipulálja a pártpolikika érdekében ezt. Politikától független szakemberek döntsenek a jegyban működéséről, mondják, da arról nincs szó, hogy ezek mitől nem függetlenek, a tőkevilág magán érdekeitől.

Éppen ezért szükség van egy MONETÁRIS HATALOM, a törvényhozó, végrehajtó és a birói hatalom mellett az állam negyedik hatalmi szerve kell ez legyen. A központi bank, a biróságokhoz hasonlóan teljesen független kell legyen és csak a törvénynek lehet alárendelve. Független kell maradjon a kormány vagy a parlament akaratától, de a bankoktól és gazdasági érdekektől (mert ezek ma elsősorban magánérdekek) is.

Milyen legyen egy monetáris reform?

A pénzteremtés reformja egyszerű. A folyószámlán szereplő megtakarítást készpénznek kell nyilvánítani. Csak az állami központi bank (jegybank) – az a monetáris hatalom – lesz felhatalmazva fizetési eszköz kibocsájtásával. A bankok csak azzal a pénzzel kereskedhetnek, amit a központi banktól kapnak.  Ehhez hasonló reform még a történelemben volt, mikor privát kibocsájtású bankjegyeket felváltotta az állami központi bank. Sajnos ezt a jogot a FED ellopta a közösségtől és elveit az egész világra kiterjesztette.

Arról lenne szó, hogy a kereskedelmi bankok adossággal terhelt, instabil és nem biztonságos számlapénzét adósságmentes állami teljes értékű pénzé kell nyilvánítani. Ezáltal csak részben állami pénz (ez az összpénzmennyiség 5-20%-a, az érmek és bankjegyek) teljesen állami pénz lenne, a bankok viszont nem. Szó sincs arról, hogy a kommunizmus állami bankját akarja valaki visszaállítani. Nem az intézmény, hanem az eszköz kell állami ellenőrzés alatt legyen.

A kormánynak és a parlamentnek az állami jegybankal szemben semmi követelménye nem lenne. Az így teremtett pénzt – ha erre szükség van – egy új államhatalmi szerv, a monetáris hatalom hozná forgalomba, amivel a közkiadások egy részét fedeznék. Ez a jelenlegi közkiadások 5% körül van. Nem sok, de ez is valami.

Kereskedelmi (privát) bankok és állami bankok továbra is törvényes keretek között a pénzpiacokon szabadon dolgozhatnának. Nem teremthetnek többé számlapénzt (zsirális pénzt), csak azzal a pénzzel dolgozhatnak, amit a központi banktól vesznek fel, vagy az ügyfelektől kapnak és bankjegy formájában a pénztárukban vagy a központi számlájukon tartanak.

A bankok pénzteremtése egyszerű modon és problémamentesen megakadályozható lehetne, nem is kell ehhez világforradalom. Ha az ügyfelek folyószámláját a bankkönyvelésből kivonják és mint külön számlát önállóan kezelik. 

A közérdekű pénzrendszer

Egy ilyen pénzreformnak öt nevezetes előnye lenne.

- Először is ez a pénz állami garancia nélkül is biztos lenne, mert a megtakarítások csőd esetén nem tünhetnek el. A fizetési értéke egy bankrízis esetén is biztonságban maradna. Bankkrízis esetén a politika és a társadalom nem lenne megzsarolható.

- Másodszor a bankok túl magas vagy túl alacsony pénzszabályozása nem létezne. A spekulációs kilengések számára nem létezne olcsó pénzeszköz. A pénzforgalom kiegyensúlyozódna, a gazdasági, kunjunkturális ingadozások és tözsdeciklusok moderáltabbak lennének.

- Harmadszor, a kereskedelmi bankok a mai inflációs pénzteremtéssel ellentétben a központi bank a pénzmennyiséget teljes ellenőrzés alatt tudná tartani. Mivel a szükséges pénzmennyiséget mindig a reálgazdaság növekedése szerint bocsájtaná ki, a spekulációs buborékokat és az árinflációt hatékonyan ellenőrizhetné.

- Negyedszer, a pénzteremtésből származó nyeresség – a seigniorage – teljesen a közkiadások fedezésére szolgálna és nem a bankok megnemérdemelt extranyeresége lenne. A pénzmennyiség növekedése meg kell feleljen a reálgazdaság növekedésének. Ebben az értelemben a mai 1-2-3%-os reálgazdasági növekedéshez egy ugyanilyen mennyiségű pénzmennyiségnövekedésre lenne szükség. Gazdasági stagnálás (0% növekedés) nem jelentene automatikuson társadalmi válságot. A rendszer így is stabil maradna.

- Ötödször létezik ennek egy nagyon aktuális jelentősége. Szószerint ez egy kiváló alkalom, hogy az államadósságot zavarmentesen és fájdalommentesen egy néhány éven belül jelentősen lecsökentsük.

Ezzel a reformal adósságmentesen seigniorage formájában egy teljes értékű pénz kerül forgalomba. Ez a mai kamatos hitel formájában teremtett pénzt váltaná fel. Ezzel a régi kamatos hitelpénzmennyiséget rövid időn belül egy teljes értékű pénz helyettesítené és a közkiadások számára egy tetemes mennyiségű pénz folyna.

A jelenlegi monetáris politika tarthatatlan. Az erősebb szabályzás nagyobb bürokráciát eredményez és ez kontraproduktív. Amire szükség van, az egy politikai válasz:
A számlapénzről egy teljes értékű pénzre kell átállni és egy központi állami bankot, mint monetáris hatalmat végérvényesen etablálni kell.

(Forrásanyag: http://www.monetative.de/ )

Már rohadtul unom, hogy a politikai ellenzék és civil szervezetek csak háborognak (amúgy jogosan) a kormány megszorításai miatt, de az embereknek senki sem ad választ arra, hogy a pénzhiánynak a közszférában mi a oka. Unom hogy válságból az ellenzék politikai tőkét szeretne kovácsolni, de vajon mit tennenének ők, ha hatalmra kerülnének? A világ egyetlen országának, vagy kormányának sem sikerült még soha a történelemben az államadósságot csökkenteni. Németország, Európa egyik legjobb gazdaságának is a 2. világháború után az államadóssága folyamatosan csak nővekedett. Akkor most mitől sikerülne ez egy magyar kormánynak vagy ellenzéknek? Erre kérünk választ! Titokban a bölcsek kövét birtokolják?

Igen, ez valóban titok, a hatalom nem szivesen beszélt erről, de nem a pártok fiókjaiban van elrejtve, hanem a könyvtárakban porosodik. Ez Silvio Gesell műve, „A természetes gazdasági rend“, ami most 88 év után magyarul is megjelent. Annak idején Gesell alternatív gazdasági modellje nagy visszhangra talált, majd a gazdasági és politikai erõk váltakozásától függõen hol megpróbálták elfelejteni, hol elkezdték újragondolni elméletét. Ennek a modellnek az alapja egy kamatmentes pénzzendszer. Azért jó tudni, hogy Gesell vállalkozó volt és nemcsak teoretikus. Reméljük minél többen elolvassák és ez a könyv egy fehér foltot befog tölteni a magyar alternatív ökonomiai gondolkodásban.

Gesell arra a kérdésekere keresett választ, hogy miképp lehetne a pénz korlátlan hatalmát úgy korlátozni, hogy azért funkciója megmaradjon. Gesell célja egy stabil gazdaság konjunkturális ingadozások nélkül és egy igazságos szociális rendszer. A megoldást egy állandóan mozgásban lévő pénzben látta és szabad pénznek nevezte ezt. A pénz az emberiséget kell szolgálja és nem lehet elnyomó, kizsákmányoló eszköz. Az volt a véleménye, hogy egy szabad mozgásban lévő pénznek nincs meg az a strukturáis tulajdonsága, hogy határtalanul szaporodjon és koncentrálódjon.

A harmincas években Európa sok országában tetemes munkanélküliséggel kellett harcolni. 1932-ben Wörgel polgármestere, a geselli szabad gazdaság híve arra vállalkozott, hogy Gesell gazdasági elméletét kiprobálja. Röviden fogalmazva ez úgy működött, hogy a pénzjegyeket minden hónap végén lepecsételték és ezzel a pénz egy kis százalékban elértéktelenedett. Ezért mindenki azon igyekezett, hogy elköltse és ne a tulajdonában értéktelenedjenek el a pénzjegyek.

Wörgelben a munkanélküliség egy év alatt 25%-kal csökkent, míg az egész Ausztriában tovább emelkedett. Amikor azután több, mint száz község kezdett érdeklõdni a modell iránt, az Osztrák Nemzeti Bank veszélyeztetve látta monopóliumát és betiltatta ezeknek a helyi pénzeknek a további használatát. Ugyanez lett a sorsuk a hasonló kísérleteknek Svájcban és Franciaországban is.

Irving Fisher az Egyesült Államok egyik legismertebb közgazdásza és pénzteoretikusa volt. Fisher magát „Gesell kereskedõ szerény tanítványának“ nevezte, és támogatta a kamatmentes pénzzel folytatott kísérleteket az USA-ban. „A szabadpénz – mondta egyszer Fisher – a legjobb szabályozója lehetne a pénz forgási sebességének, amely a legzavaróbb tényezõje az árszínvonal stabilizálásának. Helyes alkalmazása esetén néhány hét alatt kisegítene bennünket a válságból.“ A harmincas években az USA-ban több mint száz község, köztük több nagyváros, tervezte olyan pénz bevezetését, amely a Wörgl-beli munkabizonylatoknak megfelelõen funkcionált volna. Sanos a FED is ezeket mind betiltotta.

Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend

(Kiadó: Kétezeregy, ISBN 963-86243-8-8, 380 oldal, 3900 Ft)

Kérdések a probléma beazonosításához: