Sziasztok!

Amint tudjátok, az EU kereskedelmi komissziójával együtt dolgozták ki az illetékesek az ACTA-t, de azért, hogy egyáltalán az EP képviselők a szöveget megértsék, egy referenst, a francia Kader Arif-et neveztek ki soraikból, hogy elmagyarázza nekik. Kader Arif visszalépett és az alábbiakat nyilatkozta, szó szerint idézzük:

„A legélesebben szeretném az egész eljárásrendet, ami a szerződés aláírásához vezetett, a következő okok miatt kritizálni: a civil szervezetek mellőzése; a tárgyalások kezdetétől az átláthatóság hiánya; az aláírás ismételt elhalasztása anélkül, hogy erre magyarázatot adtak volna; az EP követeléseinek és határozatainak a figyelmen kívül hagyása.“

„Mint a szerződés szövegének a referense, én még soha ilyen manővereket nem láttam a Parlament jobb oldali szárnyától: a szerződést meggyorsított tempóban lezárták, mielőtt a nyilvánosság reagálhatott volna. Ezáltal az Európai Parlamenttől megvonták azt a jogot, hogy véleményét megfogalmazhassa, és a polgárok jogos véleményének hangot adhasson.“

„Mindenki tudja, hogy az ACTA problémát fog okozni: az ACTA a civil társadalom szabadságára, az internet szolgáltatók felelősségére, a generikus gyógyszerek gyártására és a földrajzi adatok biztonságára is ki fog hatni.“

„Ennek a szerződésnek komoly következményei lehetnek a polgárok életére, de ennek ellenére mindent megtettek, hogy a parlament beleszólási jogát megakadályozzák. Ma itt, mint a szerződés nyilvánosságra hozatalának a felelőse, szeretném felhívni a nyilvánosság figyelmét erre az elfogadhatalan helyzetre. Ezen az álarcos mulatságon nem szeretnék tovább résztvenni“

Gondolom most már látni fogjuk, hogy ha az EP képviselőink ezt támogatni fogják, akkor a demokrácia legalapvetőbb megsértését fogják támogatni. Mind tudtuk, hogy az ACTA-val valami nincs rendben, de ha már a referens is visszalépett, akkor a jogtalanság nyilvánvaló.

Írjatok képviselőinknek, gyakoroljatok nyomást rájuk!

Az email címjeiket a következő linken megtaláljátok:

http://pastebin.com/mBdhqAXx

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt ÁDER János, BAGÓ Zoltán, BOKROS Lajos, DEUTSCH Tamás, GÁL Kinga, GÁLL-PELCZ Ildikó, GLATTFELDER Béla, GÖNCZ Kinga, GURMAI Zita, GYÜRK András, HANKISS Ágnes, HERCZOG Edit, JÁRÓKA Lívia, KÓSA Ádám, KOVÁCS Béla, MORVAI Krisztina, ŐRY Csaba, SCHÖPFLIN György, SURJÁN László, SZÁJER József, SZEGEDI Csanád és TABAJDI Csaba Sándor!

Több évig tárgyaltak a szerződő államok a nyilvánosság kizárásaval az ACTA kereskedelmi szerződésről, az Anti-Counterfeiting Trade Agreement-ről. Hosszú ideig csak részletek szivárogtak ki a tárgyalások anyagáról, ami felháborodást és tiltakozást keltett. 2012 január 26.-án az Európai Unió is aláírta a vitatott ACTA szerződést, ami többek között azt is szabályozza, hogy az internetszolgáltatók a felhasználóik szerzői jogsértésért is felelni fognak.

Az ACTA-val kapcsolatban az alábbi kérdéseink lennének, és kérjük ezeket megválaszolni:

- Szeretnénk tudni, hogy Önöknek mi az állásfoglalása az ACTA-val kapcsolatban? A titkolózás nem egyeztethető össze az Európai Parlament elveivel (Az Európai Parlament Eljárási Szabályzata, 103. cikk), ezért kérjük mielőbb az erről való tájékoztatást. A titkolózásnak akkor van értelme, ha stratégiai meggondolásból nem akarjuk az ellenséget tájékoztatni tervünkről. A titkolózás tehát bizalmatlanságot fejezett ki a nyilvánossággal szemben, holott az ő érdeküket kéne a szerződésnek szem előtt tartania.

- Ezennel felkérjük Önöket, hogy sorolják fel azokat a szempontokat, amik miatt a fogyasztókkal szemben a titoktartás indokolt volt, (talán az, hogy az internetszolgáltatók a felhasználókat ezentúl megfigyelés alá kell vegyék)?

- A kritikával szemben a szerződő felek csodálkozást, érzéketlenséget mutattak. A szerződéssel szemben a megértést hiányolták, de milyen bizalmat várnak el a civil társadalomtól, ha saját maguk ilyet nem mutattak?

- Mi volt az oka annak, hogy az ACTA EU-s referense, Kader Arif lemondott?

Továbbá ezennel kérjük Önöket, hogy:

- ha már a szerződés szerkesztői a konzultációt a civil társadalommal és a nemzetközi kereskedelmi szervezetekkel mellőzték, az EP-ben NEM-mel szavazzanak!

- felelőséggel viselkedjenek Magyarország állampolgáraival szemben, akiket képviselnek!

Köszönjük előre is a válaszukat.

Üdvözlettel,

Kalózpárt magyarországi mozgalma

staff (kukac) kalozpart.org

Hivatkozás: http://www.laquadrature.net/

Az ACTA megállapodás a jogi rendszerünk privatizálását jelentené, ami a szólásszabadságra, az adatvédelemre káros hatással lenne, a kultúrához való hozzáférést megnehezítené. Miért kötnek az államok szerződést egymást között? Mi a célja ennek a szerződésnek? Valóban nem fog ez az EU jogi rendszerén változtatni?

Az aláírók biztosak abban, hogy csak az ACTA tudja a szellemi tulajdont megmenteni, a szerzői jogok megsértésére csak ez tud megfelelő eszközöket biztosítani. Stopp! Mit jelent ez? A jelenlegi szerzői joggal problémák vannak? Valami az alapjaiban hibás?

Az ACTA a szerzői jogok sajátos interpretálása, amiben nem a felhasználó, vagy a szerző van a középpontban, hanem a zene- és a filmipar érdekei. Aki az ACTA-t elfogadja, az a szerzői jogok megreformálása ellen van, ami a mai társadalom nagy kihívása. Az ACTA-nak a papírkosárban a helye!

Az ACTA nem akármilyen szerződés, hanem olyan elveket rögzit és szabályoz, amik a jogállammal szembemennek.  Főképp a magán felek közti szerződéseket a közösség érdekei fölé helyezi. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az aláíró államok az internetszolgáltatókat rá kell vegyék arra, hogy ezek a film- és zeneiparral szerződéseket kössenek és internet szűrőket, zárakot, megfigyelő szoftvereket építsenek be a hálózatba, hogy a szerzői jogsértéseknek gátat szabjanak.

Az a baj ezzel, hogy az ilyen mély beavatkozások, már olyan megfigyelési technikákat feltételeznek, ami a Lisszaboni Alapjogi Chartának ellentmond.

Az ACTA több olyan homályos megfogalmazást tartalmaz, amik csak úgy lennének értelmezhetőek, ha a felek közti szerződések protokolljai is olvashatóak lennének. Ezek viszont titkos szerződések tárgyát képezik. A nyilvánosság erről nem fog tudni. Tehát az EU tagállamai egy olyan nemzetközi szerződést fognak ratifikálni, aminek parlamentjei nem tudják, hogy miről szavaznak, fontos részek a szövegdzsungelben pontatlanok és még mindig hiányosak.

A civil szervezetek nyomására a szöveget közzé tették, de az EP bizottságai még mindig zárt ajtók mögött fogadták a jogászok véleményét a szerződéssel kapcsolatban. A titkolózás az egész ACTA folyamatára szimptomatikus volt. A kérdés, hogy hogyan lehet egy olyan szerződés jó, ami a nyilvánosság mellőzésével jött létre és ami egy antidemokratikus folyamat eredménye?

Az ACTA-ról az Európai Bíróság kellene döntsön, ahogy ezt az EP is 2011 júniusában javasolta, de még jobb lenne, ha a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament végérvényesen a szemétbe dobnák a szerződést, mert helytelen, káros és nem demokratikus.

Hiába magyaráztuk Palinak, hogy a kalózoknak csak egy szemvédőjük van.

Lehet hogy sokan azt gondolják, hogy Palit valóban fel kell vegyük a Kalózpártba, mert a “szakmát” már jól érti. Akik még mindig szó szerint értelmezik a nevünket, azoknak segítek és megpróbálom a Kalózpártosok becsületét megvédeni. Az olyan opportunista kalózoktól is el szeretnénk határolódni, akik a Kalózpárt nevet csak marketing célból használják, de ennek a mozgalomnak mély kulturális, társadalmi okaival nem foglalkoznak és az ország mai nehéz politikai helyzetére cinizmussal reagálnak.

Amint ismert, a “szivesen szeretnék doktor lenni” elnök munkájában az a konfliktus, hogy szerzői joggal ment szembe. Ha a Kalózpárt kritizálja a mai szerzői jogot, akkor ez azt jelnti, hogy elfogadhatónak kellene tartsa Schmitt módszerit? A válasz: NEM!

Ha a szöveg, amit lemásolt, nem volt idézve, akkor ezzel szerzői jogot sértett. Nem azért, mert másolta, hanem mert nem jelölte meg az előírásoknak megfelelően a forrást. A Kalózpárt a szerzői jogok modernizálását követeli, de az idegen tollakkal való ékeskedést megveti. Ez nem egyeztethető össze azzal, hogy magánhasználatra a másolást legalizálni szeretnénk. A letöltött tartalom még nem plágium. Én mint Kalóz, nem töltök le egy zenét és nem égetek róla CD-t a nevem alatt. Ez közönséges csalás, amihez a kalóz etikának semmi köze.

A jelen eset pikánsságát az adja, hogy ezt nem egy munkanélküli ember csinálta, aki a következő állásintervjúnál jobb képet szeretne magáról festeni, hanem egy híres sportoló, aki mára államelnök lett. A kérdés jogos, vajon ugyanilyen módszerekkel? Ha ennek nem lenne konszekvenciája, akkor ez a magyar akadémiai szakma erkölcsét szépen lejáratja.

Egyrészt a tudományos kutatás természete, hogy a már létező elméletekre, tudományos munkákra támaszkodik, ezeket tanulmányozza. Ilyen munka nélkül nem is működhetne a kutatás. Éppen ezért a szerzői jog a kutatási munkát komolyan fékezi, ha a kutatók a meglévő eredmények megismerésében korlátozva vannak. A tudományos munka a meglévő eredmények kutatásával, reflektálásával, kritizálásával és továbbépítésével is foglalkozik. Ilyen értelemben bármit lehet használni, ha a szerző kellőképpen meg van jelölve. A helyes idézés a tudományos munka része.

Másrészt az idézgetés még nem tudományos munka. A saját teljesítmény valódi értéktöbblettel kell rendelkezzen. A mai atomizált tudományos ismeretanyagok dzsungelében előfordulhat, hogy olyan disszertációk is íródnak, melyekben az új felismeréseket mások már korábban megtették. De ilyen esetekben is látható, vagy megállapítható, ha a szerző nem a legtisztább szándékkal dolgozott. Schmitt Pál esetében ez sem áll fenn, mert a “törzsanyag” használatát elismerte.

Amit Schmitt Pál írt, azzal a tiszta szándékot megkerülte. Idegen szerző munkáját sajátjává nyilvánította és ezt akadémia elismeréssel részesítették.  Ennek semmi köze a filesharing-hez, vagy a tartalmi “remixhez”. Ez egy CSALÁS.

Fottás: http://idealab.talkingpointsmemo.com/

Ahogyan az interneten tudomást szereztünk róla, csütörtök ( 2012 01.19.) éjszaka az US-amerikai hatóság az FBI segítségével lekapcsolta a Megaupload fájlmegosztó szervert  és az üzemeltetőjét Új-Zelandban letartóztatták. A vád szerzői jogsértés volt. Ez a vád számunkra így teljesen nem értelmezhető, mert még nem világos, hogy a vádlott valóban milyen törvényt sértett meg. A Megaupload egy óriási virtuális raktár volt és az üzemeltetője a jelenlegi törvények értelmében nem kellett felelőséget vállaljon a feltöltött tartalmakért. Ez is világosan az mutatja, hogy a filmipar milyen jogértelmező, és végrehajtó hatalmi befolyással rendelkezik, ha az amerika hatóság már külföldön is ilyen akciókat tud lebonyolítani és három külföldi állampolgárt, a német állampolgárságú Kim Schmitzet és még két társát őrizetbe vesz.

Ezzel a Pirate-Bay razzia példája ismétlődött meg, mikor 2006-ban, Svédországban az US-amerikai törvényt sértő szolgáltató szerverét foglalták le. A jelen eset még ennél is jogérzékenyebb, mivel most külföldi személyeket tartóztattak le.

Megaupload a felhasználók támogatásával egy fáljcsere szervert üzemeltetett, de a szolgáltatást a DMCA, (Digital Millenium Copyright Act) US-amerikai törvény értelmében kellett tegyék. Ez a törvény kimondja, hogy a szerzői jogsértő tartalmakat a szolgáltatónak a szerverről el kell távolítania, ha erről tudomást szerzett. Az a tény viszont, hogy a szolgáltatással pénzt kerestek az üzemeltetők, jogilag nem elítélhető. Ilyen értelemben a Googlet és a Youtubot is be kellene zárni, mert rengeteg szerzői jogot sértő fájl tartózkodik ezen szolgáltatók szerverein.

A Kalózpárt ezért ezt az akciót elítéli, mert az ügy nem a vád-bizonyiték-itélet lefolyást követi, hanem a gyanusítottat már bünözőnek is tartják. Az US-amerikai hatóság ezzel is bemutatta, hogy a SOPA és PIPA zenzúratörvények mit fognak a gyakorlatban jelenteni.

Forrás: http://www.altebilder.net/

Amikor a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma nevet hallom, amely magában foglalja az oktatási tárcát is, félelem tölt el, mert azt gondolom, hogy ez a minisztérium úgy „gondolja”, hogy az ember csak erőforrás csak munkaerő. Ha azonban egy cég jól akar működni, akkor abban érdekelt, hogy az iskolákból olyan emberek kerüljenek ki, akik ehhez a jó működéshez hozzá tudnak járulni, akik nem csupán munkaerők.

Sajnos nagyon egyszerű kitűzni bizonyos célokat a nevelés kapcsán. Legyen az iskolát végzett szorgalmas, legyen kreatív, legyen szociálisan érzékeny. Ezekben a célokban könnyű még egyetérteni. Ahol a dolgok elcsúsznak az a kérdés, hogy hogyan jutunk el ezekhez a célokhoz. Mert itt emberekről van szó, felnövekvő gyerekekről. A felnőtt világ tagjai már nagyon kevéssé tudják magukat beleélni a gyerekek világába. A mai magyar oktatáspolitika irányítói véleményem szerint olyan utakat választanak, amelyek nem vezetnek el szerintem a kívánt célokhoz.

Az oktatáspolitika felelősei Magyarországon, de nemcsak nálunk úgy képzelik, hogy a több tanítás több tanulást okoz. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a tanítás nem okoz feltétlenül tanulást. A mai vezetés azt hiszi, hogyha többet tanítanak, ha keményebbek, ha szorosan fogják a gyerekeket, ha még inkább megpróbálják a fejüket tudással megtölteni, akkor ennek eredménye valami tanulás lesz. …

A tanár mint „coach” (kalauz, idegenvezető)

Minderre az üzleti életben már rájöttek néhányan. Egy részük ezt e modern felfogást „coaching”-nak nevezi, amit magyarra kalauz, vagy idegenvezető módszernek nevezhetnénk E szerint a módszer szerint, éppen a fentebb elmondottak miatt, nem tanítanak a tanítás elavult koncepciója szerint. A coaching ma a világon az egyik leghatékonyabb üzleti fejlesztési módszer. Egy „coach” (kalauz, idegenvezető) segíti akár a vezetőt, vagy bárkit, aki elakadt, és segítségre szorul, de ezt nem tanítás útján teszi, hanem más közvetett módszerekkel segíti hozzá ahhoz, hogy a „paciens“ tanuljon.

Szerencsére vannak olyan iskolák, ahol ez a „coach” szemlélet már korábban is gyakorlat volt. Ide tartozik az 1921 óta kelet Angliában működő Summerhill-i magániskola is, de vannak és voltak, voltak olyan állami iskolák is, amik ilyen elvek alapján működtek. A coach szemlélet még korábbi őse az a Szókratész, akit Platón mutat be a „Szókratész védőbeszéde” című munkájában. Szókratész mondta magáról, hogy ö nem tanít, csak bábáskodik, aki azt mondta, hogy csak egy dolgot tud biztosan, azt, hogy nem tud semmit. Szókratész mondta azt is, hogy csak azokat akarom és tudom tanítani, akik valamit meg akarnak tanulni tőlem, mert ez az előfeltétele minden tudásnak. A kisebb gyerekek esetében ehhez a coach szemlélethez még hozzá kellene tenni más dolgokat is, amire rögtön kitérek. Ennek a szemléletnek a megértése és terjedése hozzásegítene ahhoz, hogy a gyerekekből olyan felnőttek legyenek, akik érdeklődők, akik megőrzik a gyereki érdeklődést, amivel születtek. …

Ezért sok gyerek számára a mai iskola egy kulturális sokk, amit a társadalom okoz bennük, a maga türelmetlenségével, ami nagyon rossz következményekkel jár. A kedvenc plakátom egy iskolát mutat, amelybe a gyerekek, mint kérdőjelek érkeznek, és úgy hagyják el azt, mint pontok. Én attól félek, hogy a mai iskolarendszer átalakítása megint ezt a fajta iskolát erősíti, amelyből a gyerekek, mint pontok és nem kérdőjelek jönnek ki, ahol a gyerekek pontokká válnak. Azok a remények, amelyek arra számítanak, hogy a pontokká vált gyerekekből jó munkaerő lesz, vagy ez a fajta iskola hozzá fog tudni járulni a gazdasági fellendüléshez, véleményem szerintem hamis. Ezért van az, hogy a mai iskolából kikerülő gyerekek szociálisan érzéketlenek, nem kreatívok, nem önállóak, holott, ez az a három készség, amit a leginkább keresett a mai munkaerő piacon. Ezt keresik, de nem fogják megkapni. A mai magolós iskolából, ahol még mindig évszámokra kell emlékezni, ahol kötelező olvasmányok vannak, amik mindenkinek unalmasak, és mégis el kell őket olvasni. Ez például öngól az irodalomnak. Miért nem tud az iskola olyan gyerekeket nevelni, amire a munkaerőpiacnak igénye lenne? Aki magas szinten tud együttműködni, aki kreatívan tud feladatot megoldani, és gyorsan tud reagálni. …

A magyar iskolarendszer történetéhez 1990 óta

Ugyanakkor hiba az is, hogy az eredmények hiányát a mai oktatási kormányzat úgy igyekszik helyrehozni, hogy visszaalakítjuk oda, ahogy ez mondjuk 1964-ben volt, és azt az iskolát teremtjük ujjá, ami 50 évvel ezelőtt volt.

Mindennek előzménye, hogy az 1990-ben kitört szabadságban, amit nem magunknak köszönhettünk, igyekeztünk jobb mintákat átvenni. Ezek elsősorban Nyugat-Európai minták voltak. Igyekeztünk liberalizálni az iskolák piacát, alakulhattak magániskolák, alakulhattak alternatív iskolák, de ott marad a rettenetesen nagy állami iskolarendszer, a maga nem túl vonzó sajátosságaival. Hierarchikus felépítésével, régimódi ideológiájával, tananyag-tervezési módszereivel, stb. stb. Sajnos egy ilyen döntő sajátossága a rendszernek, hogy azok, akik a tananyagot tervezik, nem ismerik azokat a gyerekeket, akiknek majd abból tanulnia kell. Nemhogy személyesen nem, hiszen az mindenképpen lehetetlen, hanem természetük szerint sem. Persze voltak 1990 körül más hangok is. Megjelent például egy kis könyv, John Holt amerikai pedagógus könyve az „Iskolai Kudarcok”. A könyv egy gyakorló tanár éles szemű megfigyelései voltak a gyerekekről összehasonlítva iskolai viselkedésüket az iskolán kívülivel. A megdöbbentő az volt, hogy az iskolán kívül értelmesen viselkedő az iskolában butának bizonyult. Ha pedig ez így van, akkor a hibát az iskolában és nem a gyerekben kell keresnünk. Ez a meglepő de szerintem is igaz megfigyelés, nagyban segíthetett volna ahhoz, hogy eloszlassunk gyakori tévedéseket és rámutathassunk, hogy a gyerekekre a kényszerű tanítás nagyon gyakran rossz hatással van, és hogy az iskolában nem csupán tanulhatnak, hanem el is veszthetik tanulási képességeiket, hogy önbizalmuk lelohadhat, hogy elveszíthetik érdeklődésüket a világ iránt, és mindenféle destruktív módszereket tanulhatnak, annak bizonyítására, hogy értik az anyagot, pedig dehogy. A könyv szinte észrevétlen maradt, hiába próbáltam sokáig érvelni a kiadónál, hogy adják újra ki, nincs iránta érdeklődés. A könyvet olvasva rádöbbenhetünk arra, hogy még mindig nem tudjuk, hogy milyen is a gyerek. Sajnos a tanárképző főiskolákon és egyetemeken még mindig egy olyan fejlődéslélektant tanítanak, amely úgy igyekszik beállítani a gyerekek fejlődését, amely lineáris, amiben nincsenek különböző utak, irányok, ahol a kulturális hatások nem eredményeznek döntő gyakran visszafordíthatatlan változásokat. Sajnos a tanárképzőkön tanított fejlődéspszichológia nem tükrözi John Holt hatását. John Holt hatása az USA-ban és Nyugat Európában csupán az un. demokratikus iskolákra korlátozódott és az iskolarendszer ott is más fejlődés lélektani iskolák maradtak dominánsak, mint ahogy nálunk is. Az iskolarendszer a 90-es évek változásainak liberalizálása ellenére zömében megmaradt a porosz iskolarendszer nyomdokain. A legüdítőbb törekvések a nem állami iskolarendszerben történetek. A 2002 és 2010 közötti korábbi két parlamenti ciklus kormányai szerintem ezért akkor követték el az egyik legsúlyosabb hibát, amikor hagyták lerohadni az alapítványi és magániskolák támogatásának értékét. …

A szakértelemről

A bajoknak még sok más vonatkozása is van. Az egyik ilyen a szakértelem istenítése. Azzal, hogy valaki részt vesz egy szakértőképző tanfolyamon nem lesz még szakértő. Egy szakértő kijelentése nem biztos, hogy igaz, szakértők is tévednek, hibáznak. A tanár még nem lesz szakértő azzal, hogy megkapja a diplomáját. A szakértelem istenítése szemben áll a coach szemlélettel! A coach szemlélet azt mondja, hogy segítek neked a problémáid megoldásában, de én nem tudok nálad többet, mi partnerek vagyunk, akik kiegészíthetik egymást stb. stb. De ez a fajta szemlélet hiányzik az iskolából. Ott a tanár magát a tudás átadójának tekinti, és a tudást kis adagokban porciózza a gyerekek fejébe. Ez a kép, ami sok tanárban önmagáról él. Akiben pedig ez a kép él a tanításról, az hajlik arra, hogy nagyon mechanikusan tanítson és higgyen abban, hogy a mechanikus tanítás tanulást okoz. Holott a mechanikus tanítás nem okoz tanulást. Joggal mondta a korábban említett John Holt: ”Éppen a szakértő az, aki hajlamos ragaszkodni egy már nem létező múlthoz, egy már megváltozott körülményhez.” …

A kitűnő orosz kutató Lev Vygotsky kitalált egy tartalmas szemléltetést arról, hogy az együttműködés hogyan vezet az egyes emberek tanulásához. Minden, amit ma a gyerekek ma meg tudnak tenni segítséggel, azt holnap meg fogják tudni tenni segítség nélkül is. …

Nem nehéz látni, hogy a tanulás ott virágzik, ahol érdeklődés, bizalom, és megértés van, és hogyan tűnik el ott, ahol unalom, félelem, zavarodottság van. Unatkozunk, ha be vagyunk zárva abba a körbe, ahol azok a dolgok vannak, amiket már tudunk, és összezavarodunk, ha a legkülső körben kell megoldanunk dolgokat, amely meghaladja képességeinket. Az unalmat, az aggodalmat, az összezavarodottságot könnyen meg lehet figyelni más embereken: arcukon viselik a jegyeit. És ha megtanuljuk megfigyelni az unalom, az aggodalom, és az összezavarodottság jegyeit másokon, akkor megtanuljuk azt, hogy magunk ne kerüljünk ezeknek csapdájába. (http://www.foti-peter.hu/zpd.html) …

Az iskolarendszer emberivé alakítása

Az alábbiakban összefoglalnám, hogy milyen változások lennének ahhoz szükségesek, hogy az iskola jó képességű gyerekeket képezzen:

1. Életterek kialakítása az osztályokban és az iskolában.

Itt elsősorban az általános iskolás gyerekekre gondolok 14 éves korig. Még egy 14 évesnek is fontos, hogy az osztályon belül legyenek olyan színterek, ahol különféle tevékenységeket végezhetnek. Mindig. Rajzolhatnak, drámát írhatnak, visszavonulhatnak olvasni. Amíg az osztályokban nincsen élettér (ezt nem a náciktól veszem, hanem arra gondolok, hogy mire van szüksége a gyereknek) Egy mostanában megjelent cikkemben elmesélem egy tanár történetét, akinek a nagy osztálytermében nagy padok voltak, amik elfoglalták az egész helyet. A tanár talált az iskola pincéjében jóval kisebb padokat, és megkérdezte a gyerekeket, hogy jó ötletnek találják, hogy a nagy padokat kisebbekre cserélik, és akkor körös-körül marad hely más tevékenységek számára. A gyerekeknek tetszett az ötlet.

2. A kötelező tananyag radikális redukciója, a gyereki érdeklődés előtérbe helyezése a tananyag tervezése során.

3. Közvetlen demokratikus struktúrák bevezetése (osztálygyűlések, iskolagyűlések 1 ember 1 szavazat)

Ha már van élettér, ha már redukálva van a tananyag, akkor van értelme a demokratikus struktúrák bevezetésének. Osztálygyűlések, iskolagyűlések, ahol számos kérdésben a gyerekek és a tanárok egyenlők, részei annak a közösségnek, aki az osztályban, az iskolában együtt él.

Mindez a reform demokratikus iskolákban valóság. Ez a három, amire szerintem egy igazi iskolareformnak épülnie kellene. De mindezt nem lehet központilag bevezetni. Ezért sem lehet most mindenért az elmúlt vezetést hibáztatni. Egy jó vezetés csupán kereteket tud biztosítani, amit meg lehet tölteni tartalommal. Egyszer Vekerdy Tamással sétálva azt mondta, hogy a decentralizáció hibás volt a közoktatásban. Ami azonban félrement az nem a szándék, hanem az, hogy a decentralizáció nem csupán a jó tanárnak adott lehetőséget, hanem a rossznak is, aki végre őrmesterhez hasonlóan kitűzhette célul, hogy karácsonyra tudni minden gyerek fog olvasni. Hogy ezzel kárt okozott az nyilvánvaló. De a decentralizáció mégis az egyetlen járható út, amit azonban ki kell egészíteni más dolgokkal, hogy elérje célját! A decentralizációnak van egy mély értelme: Az, hogy ez által a gyerek jobban megismerheti saját környezetét, ami végtelenül fontos lenne! Ez adna lehetőséget, hogy egy gyerek sok olyan dolgot tanuljon meg, aminek ott helyben jelentőségé van. Ehhez azonban az is kell, és itt jutunk vissza a radikális tananyagcsökkentéshez, az is kell, hogy ne legyen túlzottan bezárva az iskola falai közé, legyen sok lehetősége emberekkel találkozni a környező világban, eljuthasson munkahelyekre stb. stb. …

Mit lehet tenni az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében?

Itt érdemes beszélni arról, ami ma sajnálatos módon uralja a mai közgondolkodást az iskolákkal kapcsolatban. Ez a leszakadó gyerekek kérdése, vagy ahogy még szebben mondják az, hogy az iskola újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ebben a kérdésben nekem nagy vitáim vannak a szociológusokkal. Mert a szociológusok állandóan ebbe kapaszkodnak és ebből a tényből, ami biztosan igaz próbálnak levonni szerintem helytelen következtetéseket. Megint ott tartunk, hogy a célokban egyetértünk, de az eszközökben nem. Most az iskolarendszer államosítása nem ez az eszköz. Az egyen tananyag nem ez az eszköz. A felmérések és PISA tanulmányok nem ez az eszköz. Azt kéne tényleg megtanulni, hogy, mikor és hogyan tanulnak a gyerekek. Ha ezt nem értjük meg, akkor küldhetünk pedagógia asszisztenseket az iskolába, küldhetünk pszichológusokat. Mindenfélét tehetünk, a nélkül, hogy lényegesen javulnának a dolgok. Abbeli igyekezetemben, hogy a dolgok alapvetően változzanak két évig tagja voltam az LMP-nek és próbáltam ott érvényesíteni azt, amiről azt gondolom, hogy alapvetően megjavíthatná az iskolákat. Eredménytelen voltam, mert ott is a szociológusoké a végső szó.  …

Összefoglalás

Az esszenciája annak amit mondott az az, hogy a pedagógusok fejében kellene megváltoztatni azt a képet, hogy ők hogyan tanítanak. A mai tanárokról nem lehetne azt mondani, hogy az idősek rossz tanárok lennének, míg a fiatalok jók, mert találkoztam zseniális idős tanárral és rossz fiatallal. Nem a kor függvénye egyáltalán. Hogyan lehetne akkor valami jobb felé elmenni. Emlékszem, amikor also tagozatban szöveges értékelést kaptunk, akkor azok, egyetlen tanítónő kivételével mindig rettenetes sablon szövegek voltak, amit egy számítógépes sablonból nyomtattak ki, és ami ezért semmitmondó volt. Sajnos ma azt kell mondjam, hogy a tanárok 80%-a azt szeretné, amit a Hoffmann Rózsa mond. Mert a tanárnak ez egyszerűbb. Mert azt gondolják, hogy így is célhoz érnek, a töltögetéssel. Ez egy csomó dolog következménye. Ez a Hoffmann Rózsai szellem érhető tetten sok tanárképző intézményben is. Nincs Magyarországon komolyan vehető oktatásfilozófiai gondolkodás, ami megpróbálná az oktatás kérdéseit alaposan átgondolni. Van egy Nahalka István, aki jó, de az egész tanárképzés is ilyen mechanikus szemléletű. Vekerdy Tamás mesélte, hogy amikor komolyan szóba került, hogy milyen súlyponttal kezdődjön a tanárképzés, hogy előszór legyen nagyobb hangsúly a pedagógia képzésen, önismereten, lélektanon, csoportdinamikán, akkor ezt elvetették a szakmai képzésnek adva prioritást. Ez persze nemcsak Magyarországon van így, hanem világszerte, de nálunk még erősebb is, és ez húz vissza bennünket, közvetve ez okozza, hogy az iskola nem tölti be feladatát, sőt betegít, butít.

A magam szerény eszközeivel ezért hoztam létre barátaimmal a Demokratikus nevelésért és tanulásért egyesületet , hogy ezen megpróbáljunk változtatni. Az iskola név direkt nem szerepel benne, mert szeretnénk az önként otthontanulókat is támogatni. A cél az, hogy megpróbáljuk azt az iskolamodellt bemutatni és népszerűsíteni, amiről beszéltünk, amit mi demokratikus iskolának neveztünk el, és amiről ezt írtam röviden:

Nem gondolom, hogy az utolsó pillanatban érdemi változtatásokat lehet majd kicsikarni az elszánt fidesz-kdnp vezetésből. Inkább arra gondolok, hogy hosszú menet elött állunk, azokkal együtt, akik egy biztosan egyesek számára lejáratott fogalommal azt szeretnénk, hogy az iskola gyerekközpontú legyen. hogy az iskola a közvetlen demokrácia gyakorló terepe legyen, ahol a gyerekeknek emberi jogai vannak, elmondhatják véleményüket mindenről, ahol dönthetnek a tanárokkal közösen demokratikusan az iskola élet számos kérdéséről, ahol a tanórák látogatása önkéntes, ahol az iskola valóban közösség, Egyenlőre csupán maroknyian vagyunk, akik ilyen látszólag szélsőséges (valójában normális) dolgokban hiszünk, de remélem a közösség nőni fog. Még honlapunk is csak alakul. Addig olvasásra csak saját honlapomat ajánlom sok külső linkkel, azoknak, akik érzik, hogy az oktatásnak többnek kell lennie, mint tudás átadásnak, akik tudják, hogy prédikációval még soha nem sikerült nevelni, akik nem a központosított államban hisznek, hanem a decentralizációban, akik látják, tanulás nem pusztán a tanítás eredménye, akik tudják, hogy a játéknak, a beszélgetésnek, az önkormányzásnak helye kell legyen a gyerekek életében, nagy helye, mert ezek nélkül soha nem leszünk azok, akikről József Attila is álmodott amikor azt írta:

“S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.”
(Hazám)

2011. november 28, Budapest

Kapcsolódó oldalak:

• Frank Smith: A tanulás és a felejtés könyve
• George Dennison: A gyerekek élete
• John Holt: Iskolai kudarcok

Fóti Péter: Utmutató rebellis tanároknak (szülöknek és gyerekeknek) Saxum 2009

Forrás: http://www.demotivationalposters.org/

1. Gondolkozz önállóan!

2. Hidd el, ami körülötted van, az politikai színjáték. A kulissza stabilitást szimulál, de a darab nem a valóságról szól. A színpadon jóllakott színészek ordibálják „gazdasági növekedést!“, “stabilitást, államadósságcsökkentést”. A közönség viszont ideges és dühös, de az előadást végignézi. Állj fel és hagyd el a színházat!

3. Felejtsd el ezt a színjátékot és tegyél fel kérdéseket. Például: Miért kell mindig többet és többet dolgozni, miközben az életszínvonal csökken? Miért lesz az államadósság mindig nagyobb, ha állandóan többet és többet spórolunk? Miért fogyatkozott a szociális állam, ha a GDP növekedett?

4. Keressél barátoddal, szomszédoddal válaszokat a fenti és hasonló kérdésekre. Ha válaszod: Mert balekek vagyunk. Mert a megtakarítások idegen zsebekbe mennek. Mert a politika korrupt és mindig becsapott, akkor olvasd tovább az 5. pontot.

5. Szállj ki ebből a társadalomból, és keresd az alternatívákat. Pl.:

6. Mától többet ne hidj a politikusoknak! Nem kell hinned a tudományos intézeteknek sem, a statisztikai számoknak sem. Ne hidd, hogy nincsenek jobb döntések, hogy a mostani döntések alternatíva nélküliek.

7. Ha most már megértetted, hogy minden esztelenséget nem muszáj tolerálni, gondolkozz el azon, hogy mit tehetnél. Egy olyan országban élsz, ahol lehetőségek várnak rád. Van képzésed, szakmád, tudásod és élvezetet találsz az életben. Miért teszed minden áldott nap ugyanazt és nem keresel új megoldásokat?

8. Hogy mit lehetne tenni? Nézz körül az interneten, rengeteg új kezdeményezések és projektek léteznek:  új alternatív közösségek, ésszerű fogyasztás, helyi pénz, nagyszerű alapítványok, cégek, amik a növekedési kényszerből kivonják magukat. Írjál bloggot, ha újságírói képességeid vannak. Ha gyárban dolgozol, a szüneteken beszélj ezekről a témákról. Ha húst vásárolsz, kérdezz meg, hogy az állatot hol tenyésztették. Ha tanár vagy, érdekeljen a tanítványaid jövője. Gondolj a pokolra, ha az E-ON számládat fizeted. Vállalj rizikót, ha intelektuális embernek tartod magad.

9. Vegyél részt olyan közösségben, ahol büszkén elmondják: Mi másképp csináljuk! Mi a gondoskodás és egymásra figyelés kultúráját gyakoroljuk, új eszméket fontosabbnak tartunk mint a tapasztalatot, nem mások kárán élünk. A jövőorientáltság fontosabb, mint a megszokás: inkább hibázok, de kipróbálom az újat, inkább elindulok egy úton és visszatérek, ha választásom nem volt helyes.

10. Hozzatok létre olyan szellemi laboratóriumokat, ahol a jövőt kutatjátok. Felejtsétek el a “12 előtt 5 perccel” dumákat, a nagy világközösséget, a globális megoldások szükségességét. Mikor megszülettél senki sem mondta a bölcsődnél: “János, te azért jöttél e világra, hogy az emberiséget megváltsad.” Teljesen elegendő, ha a saját életedet, a kedveseid életét és a haza sorsát felelősen és jövőbenézően kezeled. És kezdd el ezt minél előbb! Ha repülőjegyet váltottál, mondd inkább vissza. Ne vásárolj új autót, ne vásárolj olcsó árut. Inkább javíttasd meg, ha elromlott a mosógéped. Fogadd meg, hogy mától az életeden változtatni fogsz!

“A parlament egy nappal karácsony előtt elfogadta az új választójogi törvényt. Átszabták a választókerületeket, relatív többséggel is lehet mandátumot szerezni. Az átalakítás kimondottan kedvez a jelenlegi kormánypártoknak.” Index.hu, 2011. december 23

Az ünnepekre időzített parlamenti szavazás, amivel a demokráciát lefejezi a kormány természetesen nem véletlen. De mi ebben a meglepő? A “nép” 2/3-al felhatalmazta ezt a kormányt és ez végzi a dolgát. Az átlagembernek a demokrácia egy idegen szó, választani is akkor megy el, ha erős az utálat egy kormány iránt. Ez volt 2010-ben is mikor  a nép szabad kezet szavazott egy erősen tekintélyelvű pártnak, hisz azok is inkább a Fideszre szavaztak, akik különben nem szimpatizáltak a jobboldallal.

Krízises történelmi pillanatokban sikerült Hitlernek is 1933-ban a felhatalmazási törvényt megszavaztatni az akkori parlamentben, de neki csak a parlamenti képviselőkkel kellett elhitetnie, hogy “jót” akar. Ennek ellenére a néptől is megvolt a támogatottsága és ez addig tartott, míg egy csúnya vége nem lett annek a történetnek.

Feltevődik most ez a kérdés: Hogy sikerül a történelemben ismételeten többször is megtéveszteni a népet? A válasz egyszerű: Az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást. (lefordítva: Aki finaszírozza a médiát, azé az igazság és a hatalom.)

A XX. század két nagy elnyomó rendszerének, a nemzeti és a kommunista diktatúrának a hatalmát az ellenőrzés alatt tartott tömegkommunikációs műsorszorás (akkoriban TV és rádió) garantálta. A rádiót Goebbels megrendelésére fejlesztették ki a nácik és akkoriban Volksempfänger-nek (népi vevőkészüléknek) nevezték.

A háború után több országban az a meggyöződés uralkodott, hogy a műsorszórás soha többé nem szabad a politika eszköze legyen, hanem a szabadságot kell szolgálja. A Szövetségesek ellenőrzése alatt a német jog megalkotott egy olyan műsorszorási rendszert, ami mind politikailag, mind gazdaságilag független kellett legyen és példamutató is volt mindmáig.

Az adásüzemeltetés és műsorkészítés egy autonom szervezet felügyelete alatt történt. A felügyelőbizottságban a társadalom minden szervezeteinek a képviselői jelen kellett legyenek. A valós politikai életben ez nem volt ilyen egyszerű, természetesen, hogy itt is megprobált a politika beszivárogni a médiákba. Igaz a háború után a politikát nem annyira ideológiai, mint gazdasági érdekek vezérelték. Ezt a harcot és ellentmondást a magán kereskedelmi adók engedélyezésével oldották fel a németek, azóta ott duális tömegkommunikációs műsorszolgáltatásról beszélnek. Sokan akkor még ebben is a véleményformálás manipulásának a veszélyét látták és a magán műsorszolgáltatásnak ellenálltak. Akkor sokan még azon a véleményen voltak, hogy a tömegmédiumok valamilyen közösségi felügyelet alatt kell maradjanak. A gazdasági érdekek győztek, de a német alkotmánybíróság szigorú ellenőrzése alatt születtek meg azok a törvények, melyeknek a közszolgálati és magán műsorszolgáltatás meg kellett feleljen.

Amint tudjuk, hogy „az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást“, ezért az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a közszolgálati médiát a díjbeszedésből kell finanszírozni és a reklámnak itt nincs helye. Tehát, ha a nép független médiát szeretne, akkor a finaszírozását is direkt a népt kell biztosítsa. Az adóbevételekből való finanszírozás már áttételes és politikai befolyásnak van kitéve.

Én azt gondolom, hogy egy ehhez hasonló rendszer lehetne nálunk is a szóllásszabadság alapja és ennélkül teljesen önámítás, demokráciáról beszélni. Nagyon magunkhoz kellene térjünk és végre a lényegbevágó dolgokról beszéljünk.

Az okokat ès megoldàst keresve, egy szèlsösèges szemlèltetö pèlda körbejàràsàra, megvitatàsàra ès tovàbbgondolàsàra invitàlom az olvasòt. Fökènt, azt az olvasòt, aki a sokadik be nem tartott vàlasztàsi ìgèret felett èrzett csalòdottsàgàban esetleg màr arròl is lemondott, h. màskènt is lehetne.

Lecsupaszìtva, minden vàlasztàsi küzdelem az eröforràsok feletti rendelkezèsröl szòl, ès az èrdekkülönbsègek a körè csoportosulnak, h. a vàlasztòk milyen mèrtèkben vennèk ki rèszüket a munkamegosztàsbòl, ès milyen mèrtèkben rèszesednènek a tàrsadalmi munkavègzès eredmènyeiböl.

Az urnàba bedobott minden egyes cèdulàn ez àll, mèg akkor is, ha ez apròbetüvel sincs feltüntetve rajta.

Ezek között a keretek között maradva, a vàlasztòk többsège nem èrt egyet azzal, ha embertàrsai kilàtàstalan nyomorban èlnek, alkoholizmusba menekülnek v. az utcàn fagynak meg – h. csak nèhàny szembeötlö tünetet emlìtsek -, egy kisebbsèg viszont, arànytalan mèrtèkben rendelkezik az eröforràsok felett.

A legtöbben azzal sem èrtenek egyet, ha a munkàval megtermelt javak arànytalan mèrtèkben kikerülnek a bövìtett ùjratermelès körforgàsàbòl, ès a tàrsadalmi munkamegosztàsbòl magukat kivonòk dotàlàsàra folynak el.

Egyik esetben egy kisebbsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben, a màsik esetben a többsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben.

Abban lètrejönne a közmegegyezès, h. egyik szèlsösèges helyzet sem kìvànatos. Mièrt nem tud ez a vàlasztòi közakarat megjelenni a kormànyzati politikàban?

A vàlasztò annak tudatàban kènytelen vàlasztani, h. màr a pàrtpakettekben felkìnàlt cèlkitüzèsek egy rèszèvel sem èrt egyet, nem is beszèlve a megvalòsìtàs soràn bekövetkezö òriàsi elhajlàsokròl. Ilyenkor a kisebbik rosszra szavaz, amivel egyùttal automatikusan elutasìtja azokat az elemeket is, amelyeket a rivàlis pàrtok portfòliòjàban egyèbkènt èrtèkesnek ìtèl.

A szavazòurnàk elött az èrtèkelkötelezettsèg helyett kènytelen a pàrtelkötelezettsèget vàlasztani.

A visszàs helyzet egyik okozòja tehàt az, h. a kompromisszumokat a vàlasztòkmagukban kènyszerülnek megkötni, ahelyett, h. a pàrtokat kènyszerìthetnèk kompromisszumok megkötèsère.

Következmènykènt, a jobbèrzèsü vàlasztòk vègül a jobboldalon is, a baloldalon is meghasonlanak a preferàlt pàrt hatalomgyakorlàsa làttàn.

Mindez a hatalomgyakorlàs jelenlegi logikàjàra ès arra, a – mègcsak nem is törvènyesìtett – eljàràsi gyakorlatra vezethetö vissza, ami a vàlasztàsi eredmènyek alapjàn gyöztesekre ès vesztesekre, majd a kormànyalakìtàs folyamatàban, kormànypàrtokra ès ellenzèkre osztja a politikai pàrtokat.

A mindenkori kormànyzòpàrtok csak a maguk àltal forgalmazott èrdekek ès èrtèkek kèpviseletèt hajlandòak ellàtni, ìgy le kell mondanunk az ellenzèki portfòliòban fellelhetö, ès tàmogatàst èlvezö èrtèkekröl.

A rendszer merev dichotòmiàja szembenàll a valòdi vàlasztòi èrdekkel ès akarattal, mivelnem ad lehetösèget az èrtèkek közötti szabad vàlasztàsra.

Miutàn a vègrehajtò hatalom a gyöztes pàrtok kezèbe kerül, az ellenzèk èrdekkèpviseleti szerepe esetleg a törvènhozàsban èrvènyesül, de az àltalànos, többsègi kormànyalakìtàs esetèn, leginkàbb mèg ott sem.

Jòzanul belàthatò ès tapasztalhatò, h. a minösìtett szavazàs eseteit kivève, az ellenzèki javaslatok – tisztàn pàrtèrdekböl is – parkolòpàlyàra kerülnek. A szavazòk jelentös rèsze ezàltal törvènyszerüen marad valòdi kèpviselet nèlkül, ès nem azèrt, mert rosszban sàntikàltak v. az àltaluk elönyben rèszesìtett èrtèkek egy rèszènek kèpviselete ne lenne felvàllalhatò. Ezèrt ismèt a pàrtelkötelezettsèg ès èrtèkelkötelezettsèg között feszülö ellentmondàs okolhatò.

A pàrtokat közèppontba àllìtò kèpviseleti ès hatalomgyakorlàsi mechanizmus helyett, az ügyközpontù mechanizmus lehetne a megoldàs.

A vàlasztàsi küzdelem ne a teljes hatalom megszerzèsèèrt folyjon, hanem az egyes ügykörök kèpviseleti jogànak megszerzèsèèrt. Ennek megfelelöen, a pàrtoknak minden olyan ügykör ellàtàsàra àtlàthatò keretprogramot kell kidolgozniuk, amelynek a kèpviseletère meg kìvànjàk nyerni a vàlasztòi bizalmat.

A költsègvetès felosztàsànàl is az ügykörök szavazatokkal mèrlegelhetö sùlyàt kell alapul venni.

Ez nem szünteti meg a politikai pàrtok versenyèt, viszont a verseny a konkrèt ügykörök hatèkonyabb kèpviseletère összpontosulna, ès azokra a tàmogatottsàgot èlvezö ügykörökre is jòtèkonyan kiterjedne, amelyeket az adott pàrt jelenleg elhanyagol.

A demokràciàk örök dilemmàja, h. a rövid vàlasztàsi ciklusok miatt a politikàban nem tudnak megjelenni a tàrsadalom hosszùtàvù èrdekei, hosszù vàlasztàsi ciklusok esetèn viszont, a demokratikus kontroll lehetösège veszik el.

A pàrtpolitika vàlasztàsi ciklusokra tervez, ès a következö vàlasztàsokkal mindìg ùj idöszàmìtàs veszi kezdetèt.

A vàlasztàsok nem kèpesek szelektàlni azok között a területek között, amelyeken a kormànyzati munka eredmènyeket èrt el, ès azok között, amelyekkel elègedetlen a vàlasztòk többsège. A hatalomvàltàs teljes ùjratervezèst jelent, nem azokra a területekre koncentràl, ahol a hibàk halmozòdtak.

A vàlasztàsi rendszer csiszolatlansàga miatt, a levàltott garnitùràt rendszeresen olyanokkal vàltjuk fel, akik ugyanannyi hibàt követnek el, mint az elödeik, csak èppen màs területeken. Hiànyzik a beèpìtett garanciàja annak h. az antidemokratikusan müködö területek szàma csökkenjen.

Elegendö lenne a szavazatunkkal adott megbìzàst azokban az ügykörökben visszavonni ès ùj kezekbe adni, amelyeknek kèpviseletèvel elègedetlenek vagyunk – ha a vàlasztàsi rendszer erre lehetösèget adna.

A feladatkörök ellàtàsàt a vàlasztàsok közèppontjàba helyezö rendszerben a hatalomvàltàs a rosszul müködö területeket èrinti, szavazatàval a vàlasztò nemcsak egy pàrt kollektìv büntetèsère/jutalmazàsàra kèpes, hanem szelektìven fejezheti ki èrtèkìtèletèt.

Ennek megfelelöen, a jòl müködö területeket nem èri vàlasztàsi ciklusonkènt megràzkòdtatàs, megszünnek a vàlasztàsokkal jàrò kormànyzati holtidök, hosszabb tàvù tervezèsre nyìlik lehetösèg

Ebben a rendszerben megvàltozik a pàrtok szerepe, a hatalmi àgak sùlya ès egymàshoz valò viszonya is.

Egy felàllò kormàny többnyire a nagykoaliciòra hasonlìtana, azonban a tàrcàk elosztàsa nem àtlàthatatlan hatalmi osztozkodàs eredmènye, hanem a vàlasztòk felülbìràlhatatlan akarata szerint törtènik.

Ez a törvènyhozò ès a vègrehajtò hatalom viszonyàt ès szerepèt is megvàltoztaja.

Kètsègtelenül megnövekszik a vègrehajtò hatalom legitimitàsa, mivel a vàlasztò kevesebb àttètellel ès pontosabban körvonalazva rendeli a feladathoz a megbìzott szemèlyeket.

Az ügykörök ellàtàsàra kapott szavazatok alapjàn felàllò többpàrti kormàny ès a pàrtokra leadott szavazatok arànyànak megfelelö pàrtösszetètelü törvènyhozàs müködökèpessège viszont, kètsèges.

A kormànyzatban pàrthovatartozàs alapjàn tàrcaszövetsègek alakulnànak ki, ès harc indulna közöttük, aminek szìntere a parlament lenne. Ez kompenzàlnà a parlament csökkent hatalmi sùlyàt, viszont a kevesebb tàrcàhoz jutott pàrtok kormànyzati szereplèsènek törvènyhozàsi ellehetetlenìtèsèhez, ès a hatalom egypàrti koncentràciòjàhoz vezetne.

Koaliciòs fellèpès sem szüntetnè meg a kisebb sùlyù pàrtokhoz tartozò tàrcàk hàtrànyos helyzetèt.

A stabilitàst megmentèsènek màsik lehetösège, ha mindegyik, tàrcàval megbìzott pàrt egyenlö szàmù kèpviselöt küldhetne a parlamentbe.

A köztàrsasàgi elnök intèzmènyènek mindkèt megoldàsban elengedhetetlen szerepe lenne az egyensùly fenntartàsàban.

Ilyen rendszer közmegegyezèses bevezetèsère olyan idöszakban lehetne gondolni, amikor a lètezö pàrtok tàmogatottsàga kiegyensùlyozott, ha lesz mèg ilyen az èletben, ès az euròpai rendszer nem sodròdik eltèrìthetetlenül tovàbb a Ròmai Birodalom fejlödèsi vonalàn.

Màskènt az olvasò is csak egy ùjabb ellenzèki – jelen esetben baloldali – àrmànykodàst sejdìt az ilyen javaslat hàtterèben.

A demokratikus intèzmènyrendszer àtalakìtàsa körül forgò beszèlgetèsekben az ilyen jellegü elkèpzelèseket àltalàban a “likvid demokràcia”, mèg nem egèszen kièrlelt fogalomkörèbe soroljàk.

Tudomàsom szerint, ennek az eszmevilàgnak Magyarorszàgon a Kalòzpàrt az egyetlen komolyabb kèpviselöje.

Aki esetleg, tud màs, hasonlò alternatìvàban gondolkodò szervezetröl is, szìvesen vennèm, ha megìrnà.

Korhely

Forrás: http://www.shtig.net/corps/capitalist_climate_cola.jpg

A világ pénzválsága árnyékában alig tudtunk odafigyelni a 17. klímacskonferenciára Durban-ban. Sajnos egy ilyen csúcstalálkozó is rengeteg “klímakáros” gázokat okoz, csak a több ezer résztvevő utazásából adódó környezeti károk sem kevesek. De sokak szerint a cél szentesíti az eszközt, mások szerint ez csak egy globális adónak az első formája. A vita mögött egy igazi kérdés bújik meg, az ember okozza-e a klímaváltozást?

Az igazságot ebben valószínűleg a történelem fogja kimondani, de mikor erre sor kerülne, akkor ez már senkit sem fog érdekelni. Én nem vagyok tudós és addig is a saját „józan“ megítélésemre akarok támaszkodni. Mindenekelőtt ahhoz az elvhez tartom magam, hogy a szkepticizmus a tudomány hajtóereje és a történelemben nem egyszer történt meg, hogy egy, a főáramlat által kizárt elmélet darabokra szakította az uralkodó tudományelméletet.