A lakosságban az ezzel kapcsolatos hiányzó érzékenységet és ellenállását aggodalmmal vesszük, sajnáljuk hogy a médiák nem foglalkoznak kellőképpen ennek kritikai vetületeivel. Úgy tünik, hogy ma a szociális hálózatok által befolyásolt exhibicionista társadalomban ez az érzékelység eltompult.

A Wikileaks már megmutatta, hogy milyen gyorsan válnak még a legtitkosabb információk is a nyilvánosságra. Ha ez nem elgondolkoztató, akkor mi?

Az LMP mindezt széles társadalmi együttműködés és ellenőrzés keretében szeretné elérni.

Nyílt szabványok

Az LMP azt szeretné, hogy minden, az állammal történő elektronikus kapcsolattartás nyílt, korlátozásoktól és szabadalmaktól mentes szabványok mentén történjen.

Ezáltal minden állampolgár vagy gazdasági szereplő szabadon választhatja meg az eszközt, amely segítségével pl. bejelentheti adóját, személyigazolványt, tulajdoni lap másolatot igényelhet. Azért teheti majd ezt, mert a nyílt szabványok mentén történő kapcsolattartás miatt bárki kifejlesztheti azokat az eszközöket, amelyekkel ez megtörténhet.

Ez nem csak kényelmet jelent az állampolgároknak és gazdasági szervezeteknek, hanem egy egészséges piaci versenyt is teremt az eszközfejlesztők és szolgáltatásnyújtók között. Mi több, csökkenti a korrupció lehetőségét, mivel bárki, nem csak a közbeszerzésen nyertes fél, fejlesztheti ki ezeket az eszközöket. Ezáltal olcsóbbá is válik az államháztartás egésze, valamint csökkennek az állampolgárok, gazdasági szervezetek költségei is – egyénenként a megtakarítás akár évi 50.000 Ft is lehet, egy új számítógép vásárlásánál a gép árának 33%-a.

Szabad szoftver

Az LMP azt szeretné, hogy minden, közpénzen kifejlesztetett szoftver megoldás teljes forrással, szabad szoftverként bárki számára elérhető és használható legyen, egy olyan licenc keretében, amely elvárja a továbbfejlesztések nyílt publikációját is.

Ezen felül fontosnak tartja az LMP, hogy a nem egyedi fejlesztésű szoftverek közbeszerzésénél az állam várja el a nyílt szabványok mentén történő működést, és részesítse előnyben a szabad szoftver / nyílt forrású megoldásokat.

Ettől az LMP azt várja, hogy lényegesen költséghatékonyabbá válik az állami szoftver fejlesztetés, így ugyanannyi kiadásból jóval nagyobb eredményeket érhet el a magyar társadalom. A hatékonyság növekedése abból adódik, hogy bármely fejlesztő cég könnyen és eséllyel pályázhat létező megoldások továbbfejlesztésére, mivel azok egyébként teljes mértékben letölthetőek bárki számára. Ez megakadályozza a költséges beszállítói monokultúrákat, és csökkenti a korrupció esélyét is. Nem utolsó sorban mindenki számára nyíltan láthatóvá válik, hogy mely közpénzen finanszírozott fejlesztési projekt milyen eredménnyel járt.

Szabad adatok

Az LMP azt szeretné, hogy minden, közintézményben keletkező adat szabadon, nyílt szabványok mentén elérhető legyen az állampolgárok és gazdasági szereplők számára. És nem csak emberi fogyasztásra alkalmas formában, hanem gépi újrafeldolgozásra alkalmas formában is. A személyes jellegű adatok természetesen anonimizált módon, a személyiségi jogok és a privátszféra tiszteletben tartásával legyenek elérhetőek.

Ezáltal eleve fel sem merül az adatok kiadásának kérdése, amely jelenleg társadalmunkban még elég nehézkesen működik, mivel a jelenlegi gyakorlattal szemben nem kell “kérni” az adatokat, hanem azok eleve szabadon elérhetőek.

A nyílt szabványú, gépi feldolgozásra alkalmas elérhetőség pedig biztosítja, hogy ezek felhasználásával újabb, érdekes és hasznos alkalmazások szülessenek, amelyek teljes társadalmunk előrehaladását segítik.

Társadalmi együttműködés és ellenőrzés

A fenti célokat az LMP nem egyedül, hanem a hasonló célok mellett kiálló, ill. egyéb okból érintett szervezetekkel való összefogás keretében szeretné elérni. Fontosnak tartjuk, hogy a spanyol viasz újra feltalálása helyett a már meglévő és ezen a téren aktív társadalmi szervezetek eredményeinek összefogásával, a valóban érdekelt felek véleményének érvényesülésével szülessenek meg a fenti célokat biztosító ajánlások.

Emellett az LMP fontosnak tartja a nyitottsággal kapcsolatos állami tevékenységek folyamatosan független, civil szervezetek általi ellenőrzését. Csakis független, civil szervezetek tudják ezeket a feladatokat hatékonyan és befolyásmentesen ellátni, és a társadalom felé egy valós képet adni az állami szereplőről.

A fénymásolás tilalma fényévekre áll a kalozpart.org elképzelésétől. Már eleve, fénymásolás – sokkal egyszerűbb a digitális formátumot másolni.

A kalozpart.org, ahogy általában, itt is fontosnak tartja a másolás, a tudás terjesztésének elősegítését, bátorítását, valamint a közpénzen létrehozott tartalmak teljesen ingyenes hozzáférhetőségét. Így mi nemhogy nem értünk egyet a tananyagok másolásának korlátozásával – kifejezetten bátorítandónak gondoljuk azt.

Ne feledjük, az egyetemi tankönyvek túlnyomó többségét közpénzen fizetett egyetemi oktatók rendes munkaidejükben írják – így ezeket adónkból már egyszer kifizettük.

Szeretnénk:

• az egyetemi és egyéb tankönyveket online közzétenni elektronikus formában, ingyen elérhetően és olyan licensszel, amely bátorítja a felhasználókat ezen könyvek továbbmásolására
• elősegíteni a már fizikailag létező könyvek újra-felhasználását, pl. használt könyvek adás-vételén vagy cseréjén keresztül
• e-ink / e-book / e-könyv technológiák bevezetését az oktatásban, a hatékonyabb és kényelmesebb tudásmegosztás érdekében

Céljaink nem csak a tudás terjedését segítik elő, hanem:

• fontosak környezetvédelmi szempontból, hisz a papír egy erősen környezetszennyező technológia
• elősegítik a már kinyomtatott könyvek újrahasznosítását, ezáltal csökkentve a felhasználandó papír mennyiségét
• csökkentik az egyébként sem nagyon eleresztett diákság anyagi terheit

Szemléltetésül egy jövőkép: olyan tojást fognak majd árulni, aminek a licence csak azt engedi meg, hogy rántottát csinálj belőle, de pl. tükörtojást nem. ennek az ellenőrzésére aztán jogot szerez a tojásipar, hogy bárkinek a konyhájába bármikor behatoljon, vagy megfigyelje azt, így lecsapjon a ‘tolvajokra’.

A szomorúság az, hogy ez mar most is így van.

Például egy DVD lejátszót illegális más régiójú lemezek lejatszására használni. ha mégis ezt teszed, pl. úgy, hogy módosítod a DVD lejátszón futó kódot, megszeged a vonatkozó törvényeket, és börtönbe kerülsz.

Ugyanez a helyzet a konzol-okkal (XBox, PlayStation, stb.), ahol nem csak a korlátozások kivétele illegális, de még az is, hogy más régióból (Japánból, Amerikából) rendelj és árulj ilyen terméket.

Ugyanez a helyzet a szabadalmakkal védett génmódosított növényekkel, hogy hiába veszel belőle, mivel nem vetted meg a magot, nem ültetheted / termesztheted szabadon. bizonyos növényeket, pl. virágokat dugványozással, mag nélkül is lehet sokszorozni, de ez törvénybe ütközik. akkor is “megszeged” a törvényt, ha átfújja a szél a vetőmagot a földedre, és ott kinő – ezek mind licenc-sértések.

Sok esetben a bio-mega-cég direkt úgy módosítja a növényt, hogy az ne tudjon a kitenyésztett magból újból szaporodni, és ezért meg kell vegyed tőle jövőre megint a magot – ezáltal korlátozza azt, hogy te mire használj egy általad egyébként megvásárolt dolgot.

Ugyanez a helyzet a sima CD lemezzel, amin nincs ugyan technikai vedelem, de tilos másolni. és ennek ellenőrzésére behatolnak a cégek a szamitógépedbe, ahol egyébként semmi keresni valójuk.

Az első példa még nem valós, de az osszes többi igen. Ezen a helyzet változtatni kell.

Nézzük meg egy-két példán keresztül!

Általánosságban: az információ legyen szabadon kezelhető / elérhető / megosztható, mintsem korlátozott – korlátozni csak külonleges indokkal lehet.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy mega-cégek szabadalmazzanak gén-részeket, és ezáltal birtokolják az élővilág egy részét, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
• Akarjuk-e, hogy mega-cégek kultúrális termékek jogait birtokoljak, és ezáltal birtokolják kultúránk egy részet, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
• Akarjuk-e, hogy pár, privilegizált ember és cég érdekei miatt a társadalom egésze korlátozva legyen a saját kultúránk felhasználásában? Például egy szerző utódai miért szálhatnak bele abba, hogy valaki hogy értelmezi a több mint 50 éve meghalt szerző művét, és például milyen darabot rendez belőle?  Például egy ház tervezője hogy szólhat bele abba, hogy a ház építtetője & tulajdonosa hogy akarja azt átépíteni?

Általánosságban: a közpénzen létrejött javak általában szabadon elérhetőek / használhatóak legyenek a köz által, korlátozás csak különleges esetben elfogadható.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy a mi adófizetői pénzünkon létrehozott, gyűjtött értékeket, adatokat (pl. meteorológiai, társadalom-statisztikai, környezetvédelmi, kultúrális adatok & művek, a közintézmények műkodésével kapcsolatos informáciok) az állam visszatartsa – és pont nekünk ne adja oda, akik kifizettük ezek létrehozását? sőt, visszatartásukkal külön hatalomra tegyenek szert, amelyet saját személyes előnyükre használhatnak?

Általánosságban: az elérhetőség nem csak az ‘elsődleges felhasználásra’, hanem a letöltésre, tárolásra, megosztásra, újra-feldolgozásra is vonatkozik – tehát teljes felhasználásra, korlátok nélkül, nem limitált, egyszerű felhasználásra.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy ne csak az legyen az ‘engedmény’, hogy OK, elolvashatjuk a szabadalmazott DNS darabot, de attól még nem ültethetunk azzal bíró növényt?
• Hogy ok, ‘meghallgathatjuk’ a jogvédett művet, de másoknak már nem adhatjuk oda?
• Hogy ok, elolvashatjuk Bartók művét, de az alapján átdolgozott darabot mar nem rendezhetünk?

Általánosságban: általában az ember magánszférája sérthetetlen, beleértve nem csak a fizikai, hanem a ‘virtuális’ szféráját is. Ide behatolni csak különleges indokkal lehetséges.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy nagy testvér módjara nem csak az állam, de mega-cégek is turkáljanak otthonunkban, szekrényünkben, file-jaink között, arra hivatkozva, hogy ezt ‘jogvédelem’ miatt teszik – majd az ezaltal feltart mindenfajta információkat ellenünk használják teljesen más ügyekben is?
• Akarjuk-e, hogy így bármelyik állampolgár megfenyegethető, zsarolható legyen, amikor csak az a hatalomnak vagy a nagy cégeknek kényelmes?

Általánosságban: a kortárs szerzők kreatív szabadsága való-e előbbre, vagy meghalt szerzők utódai ill. mega-cégek korlátozhassák a ma aktív szerzőket?

Konkrétan:

• Kultúránk előre halad-e, amikor például Alföldi Róbert nem rendezheti meg saját elképzelése szerint a Kékszakállú herceg várát, mert az ő értelmezését Bartók utódai letiltják?
• Jó-e, hogy senki sem mer ma Csipkerózsika vagy Bambi vagy bármi olyan témájú alkotást csinálni, amit a Disney vagy más hasonló mega-cég megcsinált korábban (ráadásul népmese alapján!), mert fél a jogi következményektől?
• Jó-e, hogy mind az államnak mind mega-cégeknek egy hatékony cenzúra eszköz van a kezében, a szerzői jog által nekik biztosított kultúrális monopólium áltlal?

Általánosságban: társadalmilag igazságosnak tartjuk-e azt, hogy valakinek elég egyszer dolgoznia, es ezután egész elétében csak lógatja a lábát, sőt, még az utódai is abból élnek, míg a társadalom nagyrészének minden nap, minden héten, minden hónapban meg kell dolgozni a betévő falatért?