Hosszú távon tehát az ACTA ratifikációjának következménye a mai, meglehetősen merev szellemi jogi védelem teljes befagyasztása lesz, amelyből a lazítás felé csak rendkívül nehezen lehet lépni, a szigorítás felé viszont annál könnyebben. Képletesen szólva az ACTA nyomán tehát egy olyan présbe kerülnek a csatlakozók, amely csak egyik irányba, a szorítás felé képes elmozdulni.

• hwsw.hu cikk

- Kovács Miklós professzor? Elő kell állítsam. Remélem nem kell megbilincselnem!

- De hisz nem követtem el semmit!

- Aztat majd az igazságszolgáltatás kideríti. Fiúk, hozzátok laptopot és az összes számítógépet!

- Jól aludt Professzor úr?

- Kicsit hideg és kemény volt a priccs, mivel vádolnak?

- Btk. 329. §, szerzői jog megsértése. Egy portálon eladásra kínálta fel laptopját, amelyre egy Miki egeret rajzolt.

- Az nem is Miki egér volt, hanem egy régi filmfelvevőt rajzoltam oda. Én is Miki vagyok és szeretek filmezni. Sőt, azt a laptopot már el is adtam. Őrmester úr látta a rajzot?

- Én nem, de az ügyvéd, aki feljelentette magát látta. Lefoglaljuk a maga számítógépeit, találunk-e jogsértő anyagot rajta, remélem minden cikkénél ott lesz az irodalomjegyzék! A bolgárok most ezt nagyon figyelik.

- De hisz akkor nem tudom a munkámat végezni. Ráadásul szerzői jogsértést se követtem el, az nem is Miki egér volt!

- Kérem szépen, én csak a munkámat végzem, a NAV szerint maga jogsértést követett el, mi eszerint járunk el.

Csak remélhetjük, hogy a fenti párbeszéd a fantázia szülötte marad. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az ACTA-hoz (Hamisítás elleni Kereskedelmi Megállapodás) való gyors csatlakozással a szocialisták internacionalista igazodási kényszerének hibájába esik a kormányzat. A ratifikációhoz legalább hat állam törvénykezési szervének jóváhagyása szükséges, nem biztos, hogy a magyaroknak kell ebben élen járnia.

Talán nem véletlen, hogy az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) közleményben tiltakozik az ACTA elhamarkodott bevezetése ellen. Az IVSZ szerint az iparági innovációt is hátráltatja az ACTA ratifikálása. A fejlesztési tevékenységet végző „start up” vállalkozások szerzői jogilag sokszor tisztázatlan tevékenységet végeznek. Nehezményezi az IVSZ, hogy a közvetítő szolgáltatók számára szankciókat állapíthat meg az egyezmény, amennyiben egy szerzői jogsértéssel vádolt, ám jogerősen el nem ítélt felhasználója szolgáltatását nem függeszti fel.

Bár a felügyelő hatóság, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal (SZTNH) bizonyára mindent megtesz a korrekt szabályozás érdekében, és véleménye szerint nem szükséges a magyar szabályozás szigorítása, valamint nem cél a szerzői jog további kriminalizálása; kérdés, hogy akkor egyáltalán miért van szükség a gyors magyar ratifikációra. Mindenesetre az ACTA ellen civil összefogás bontakozott ki Európa szerte, és tűntetések Magyarországot sem kerülték el. Magyarország korábban már csatlakozott egy olyan, 1998-ban kihirdetett egyezményhez a „TRIPS Megállapodáshoz”, amely a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kereskedelem összefüggő kérdéseit szabályozza és kriminalizálja az ezzel összefüggő bitorlásokat.

Mi is akar az ACTA? Célja egy olyan egyezmény létrehozása, amely sikeresen tud fellépni a termékhamisítás ellen, illetve eredményesen tud védelmet biztosítani a szerzői jog számára. Az egyezmény aláírásának első köre 2011. október 1-jén nyolc ország részvételével zajlott (USA, Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr), melynek során az Európai Unió kivonta magát az aláírók köréből. Az EU részéről tanúsított magatartás valószínűleg az USA kényszerítő akaratának tudható be, hiszen nem volt titok, hogy célja egy a „Digital Millenium Copyright Act” világméretű változatának létrehozása lett volna. 2012. január 26-án Tokióban végül az Európai Unió beadva derekát aláírta az immáron végleges szöveget tagállamaival együtt (kivétel: Németország, Hollandia, Ciprus, Szlovákia, Észtország), melyeknek együttműködése azért volt nélkülözhetetlen, mert a megállapodás olyan területekre is kiterjed, mint a büntető politika (tekintettel a hamisításra és a kalózkodásra), amely nemzeti hatáskörbe tartozik. Az aláírás elleni német kifogás akkor még csak formai volt.

Németország immár teljesen kihátrált a ratifikálás alól, mint azt a német igazságügyi miniszter kijelentette: „A kormány elutasítja az internet-hozzáférések szerzői jogsértések miatti blokkolását. Személy szerint ellenzem a figyelmeztetési rendszer bevezetését is. Az internetszolgáltatók nem segédrendőrök.” Németországhoz már Lettország is csatlakozott.

Úgy vélem, hogy az ACTA-val kapcsolatos problémakört ketté kell választani. A regisztrált oltalmak (szabadalom, védjegy, használati minta, regisztrált formatervezési oltalom) alá eső hamisítás elleni fellépés könnyebben körülhatárolható, hiszen van egy hatósági lajstrom, amelyből szakember ellenőrizheti a jogsértést. Szakember alatt itt szabadalmi ügyvivőt, szakjogászt értek, és nem őrmester vagy százados urat. Ugyanakkor még regisztrált jogok esetében is igen nehéz lehet az összevetés, ha nem szolgai másolásról, hanem csupán összetéveszthetőségről vagy hasonló műszaki jellemzőkről van szó. Regisztrált oltalmak esetén megvan ugyanakkor az önvédelmi lehetőség is, saját regisztrált jog igénylésével. Az ezekkel kapcsolatos jogvédelem ACTA általi kiszélesítése nem okoz különösebb problémákat. Mindenesetre e jogoknál az időtartam általában ésszerűen korlátozott, a szerző (feltaláló, jogosult) pedig díjat fizet a kizárólagos jogokért.

A nem regisztrált oltalmak, így a szerzői jog területén a bűntető joggal való laikus élés vagy visszaélés (mindkettő gyakorlati tapasztalat) a bevezető párbeszédben vázolt szituációkhoz vezethet, akár ACTA nélkül is. Nagy szakértelmet igénylő feladat, és tág teret ad a pro és kontra érveknek annak eldöntése, hogy egy adott mű megvalósít-e szerzői jogi jogsértést vagy sem. Még az illetékes bíróság is szakértői testülethez fordul vitás ügyben, nem várható el ezek megítélése a jogos vagy téves meghurcolást végrehajtó bűnüldöző szervektől. A bűntető jogi szankciók kiterjesztése nem indokolt.

Az ACTA fő problémája, hogy 20. századi választ ad 21. századi problémákra. Felnőtt egy olyan internetes társadalom, amely már komoly szavazóréteg, és nem tűri a hatóságok általi indokolatlan zaklatást. Ma már tudomásul kell venni, hogy a fájlcserélés megállíthatatlan; csatákat nyerhetnek a hatóságok, de a háborút biztos, hogy elvesztik. A szerzői jogok jogosultjainak és a hatóságoknak együtt kellene olyan megoldást találniuk, amelynél a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ahogy a mozi nem szűntette meg a színházat, a DVD a mozit, a fájlcsere mellett is van élet. Például jelentősen megnöveli az ismertséget és olyanokhoz is eljuthat egy-egy alkotás, akik biztos, hogy nem néznék meg a moziban.

Az ACTA eltolja a hangsúlyt a szerzői jogvédelem irányába, holott más jogok is vannak, így a szólásszabadság, a vállalkozás szabadsága, az információ megismerésének és továbbadásának szabadsága, a kultúrához való hozzáférés joga, a személyes adatok védelméhez való jog (vö. internetszolgáltatók zaklatása ügyfeleik adatainak kiadása érdekében). Tény, hogy az ACTA nem ír elő mindent részletesen, és sok esetben csak keretet és lehetőséget ad a szigorúbb fellépésre (még feltehetőleg nincsenek ilyen magyar tervek), de nem tudhatjuk, hogy a jövőben épp melyik vezető tisztviselőnek lesz kedve élni e lehetőséggel.

A szerzői jog még egy önmagában nyilvános és szerzői jog alá nem tartozó sportközvetítésre is rányomja a bélyegét, amint arra a közelmúltban rámutatott az Európai Bíróság. Hiába közvetítethetne egy vendéglő egy futballmérkőzést a televízión, az ott látható grafikák, felvezető zenék, nyitó képsorok, összefoglalók már szerzői jog alá tartoznak, és ezeknek a nyilvánosság felé (azaz a vendéglő közönsége felé) való engedély nélküli közvetítése szerzői jogot sért.

A mai internetes társadalom okkal háborodik fel azon, hogy egy-egy botcsinálta karaktersorozat – nevezzük szerzői műnek – fiatal szerző esetén akár 150 évig (a szerző halála után 70 évig) a bűntető jog eszközeivel is védett, anélkül, hogy az abból hasznot húzó szerző vagy a még nagyobb hasznot húzó szerzői jogi szervezetek bármilyen ellenszolgáltatást nyújtanának. Egy mű egyébként akkor is szerzői joggal védett, ha semmiféle esztétikai élményt nem nyújt. Hasonló a helyzet egy szoftver esetében. Mit is kezdjen a szoftver többnyire fiatal szerzője a halála után 70 évig tartó kizárólagos joggal, amikor műve két év múlva már talán el is avult?

Sem az ACTA, sem a jelenlegi szerzői jogi szabályozás nem ad megfelelő választ a szoftverszerzők oltalmi igényére. Szabadalmaztatni szoftvert közvetlenül nem lehet, csak, mint egy világszinten új műszaki megoldás (az USA-ban műszaki vagy üzleti megoldás) részeként kerülhet oltalom alá. A szabadalmaztatás amúgy is költséges, négy-öt évig eltartó folyamat. A törvény erejénél fogva védelmet nyújtó szerzői jognál pedig a szoftver csupán mint sajátos karaktersorozat van védve, amivel túl sokra nem megy a szoftverszerző.

Szükség lenne egy regisztrált oltalom alá eső szoftvervédelemre, amely – például kétszer 3 év időtartamra – szerény díj ellenében a szerzői jognál hatékonyabb védelmet nyújtana a szerzőnek a konkrét megoldásra. Ezzel a szoftverszerzők és a társadalom is jobban járna.

A nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás amúgy is komolyabb hatástanulmányt és nemzeti felkészülést kívánna. A közelmúltban élenjáróként csatlakoztunk az egységes EU szabadalom létrehozását kezdeményező megerősítő együttműködéshez (EU tagállamok, Olaszország és Spanyolország kivételével). Eszerint – előreláthatólag legkésőbb 2014-től – az európai szabadalmak érvényesítése során 25 országot egy csomagban, egyszerre kapunk meg. Tény, hogy a magyar elnökség alatt nemigen lehetett kitérni ezen valóban előremutató egyezmény alól, azonban ennek hatásait még nem gondolták végig az arra hivatottak, és feltehetőleg szokás szerint csak a hatályba lépés után fognak kapkodni. Az egyezmény előnyösen érinti azt a százas nagyságrendű magyar találmányt, amelyet az Európai Unióban kívánnak védeni. Ugyanakkor érthetőbbre fordítva az egyezmény hatását: a jövőben minden német szabadalomhoz ajándékba adnak egy magyart. Az európai szabadalmakat ugyanis Németországban szinte mindig érvényesítették, nyilván ezután is kívánatos lesz ez a piac. Németország mellett ott van még 24 ország, köztünk hazánk, amely most már a csomag része lesz, így évente ötvenezres nagyságrendben lesznek Magyarországon hatályos európai szabadalmak. A szabadalmak általában nagyobb kört védenek, mint a ténylegesen alkalmazott találmány területe. E szabadalmak túlnyomó része csak angolul lesz olvasható. Mindebből következően a magyar fejlesztők lépten nyomon bele fognak ütközni olyan jogi korlátokba, amelyek elhárításához szabadalmi ügyvivő szakember lesz szükséges. Ez meg fogja növelni a magyar fejlesztők költségeit, és jogi konfliktusokat fog generálni. Száz szabadalmas előnye áll szemben az ötvenezerrel, legalábbis a mi országunkban (Németországban fordított az arány). Önmagában nem lenne baj a megállapodással, ha időben felkészülne az ország többek között szakemberképzéssel, tájékoztatással, azonban sajnos ehhez már most is rövid az idő, és a döntéshozók közül eddig senki nem gondolt a következményekre.

Az EU szabadalom kapcsán láthatjuk, hogy a döntéshozók sokszor a hatások mérlegelése nélkül döntenek. Fokozottan igaz lehet ez az ACTA-ra. Az internetes társadalmat nem lehet laikus hőbörgőknek kikiáltani, és feláldozni mindent a szerzői jog haszonélvezőinek oltárán. Ugyanakkor a ló másik oldalára sem szabad átesni, az egyensúly megtartására e téren is szükség van. A döntéshozóknak célszerű lenne megfontolnia az IVSZ mértéktartó felhívását, és döntésük következményeit; és el kéne halasztani a ratifikálást, illetve az ebből fakadó további törvénymódosításokat. Ha a németek megtehetik, akkor mi is megtehetjük: legyen az ACTA „ad acta”.

Pintz György
Európai Szabadalmi Ügyvivő
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda ügyvezetője

A cikk eredetileg a http://szerzoijog.com/acta_velemeny címen jelent meg.

“Nem fog változni semmi a magyar jogrendszerben, nincs miért aggódni”

Ha ez valóban így van, akkor semmi értelme aláírni egy ilyen megállapodást, hisz így sem úgy sem vátlozik semmi.

“Nem is olyan szigorú az ACTA mint a kritikusok mondják”

Ez az érvelés arról szól, hogy az ACTA-val kapcsolatban sok olyan kritika kering, ami a végleges szövegból nem vonható le, ezért ezek valótlan kritikák. Pl. nem jön el az internet szolgáltatók általi teljes cenzúra kora, nem lesz kötelező a 3 csapás törvény & hasonlók.

Valóban, sok olyan kritika kering, amely nem a végleges, hanem a köztes ACTA szövegben foglaltakra reagálnak – az ars.technica közöl is egy listát ezekből. Itt a védekezés azt hozza fel erényként, hogy az ACTA lazább mint ahogy azt igazából szerették volna, hogy nem sikerült minden vágyott rendelkezést benne tartaniuk az egyezmény szövegében – valójában a kudarcukat mutatják fel erényként.

Az én szememben viszont az, hogy ezáltal is látszik hogy mi is a valódi céljuk, magáért beszél. Hogy most nem sikerült mindent elérniük pedig azt mutatja, hogy ha az ACTA megvan, akkor a jövőben a most kimaradt rendelkezéseket meg fogják próbálni elérni egy következő folyamatban. Mivel a céljaik nem változtak – miért is ne tennék?

Szívesen vitáznának “szakmailag”, de csak “hiszti” van a témában

Többszor olvastam ACTA-t védő jogászokat kinyilatkoztatni, hogy milyen jó lenne ha lenne valós szakmai vita a témában, de csak “hiszti” van meg “puffogás”, hogy pontosan idézzem őket.

Ez az érvelés több sebből vérzik, azzal kezdve, hogy az ACTA-t pártolók miatt történt az egész ACTA tárgyalási folyamat a közvélemény kizárásával, ami a vita elleni erős averzióra utal.

A napokban aktivisták összeszedtek egy-két részletes, nemzetközi szervezetek által összeállított jogi kritikát. Ezeket magyar, ACTA-t védő jogászok elé tárván azok rendre más elfoglaltságra ill. “fontosabb aktuális kérdésekre” hivatkozva elzárkóztak a valós vitától, az érvekre való reagálástól.

A valós vitára való nyitottság így csak üres szó maradt.

“Mire ez a nagy hiszti egyébként is?”

Hisz az ACTA-t, ahogy a többi rendes nemzetközi kereskedelmi egyezményt, ugyanúgy zárt ajtók mögött tárgyaltuk le, az emberek bevonása nélkül. Hisz ezt így szokás.

Lehet, hogy itt valóban a szokással van a baj, és azt kell megváltoztatni.

Az egész megközelítés rossz

A részletekben nem elmerülve, az ACTA-t védő, elsősorban szerzői joggal foglalkozó jogászoknak egy gondolatkísérletet javaslok elvégezni. Lépjenek ki az általuk nap mint nap űzött szerzői jogi keretekből, az általuk védett szervezetek és egyének helyzetéből, és abból, hogy a szerzői jog felhasználásával ezen természetes és jogi személyeknek hogy lehet a lehető legnagyobb előnyöket kiharcolni.

És egy pillanatra vegyék fontolóra azt, hogy nem csak szerzői jog létezik, hanem vannak más jogok, mint pl. alapvető emberi jogok is. És egy pillanatra vegyék fontolóra annak a lehetőségét, hogy más jogok fontosabbak lehetnek a szerzői jogoknál.

Vegyék fontolóra azt a felvetést, hogy manapság nem a szerzői jogon kell “erősíteni”, hanem pont, a szerzői jog ésszerűtlen, társadalmilag és az egyén számára is látványosan káros használatát kell visszaszorítani.

Ízlelgessék ezt a gondolatot egy pár percig, amikor az egyén, a hétköznapi ember szempontjából mérlegelik a helyzetet. Vagy akár a saját, esetleg közeli ismerőseik mindennapi életéből.

És jusson eszükbe ez az alternatív aspektus mindíg, amikor szerzői jogi szigorításokért szállnak harcba.

Ha megteszik, máris jobb világban élünk.

A lakosságban az ezzel kapcsolatos hiányzó érzékenységet és ellenállását aggodalmmal vesszük, sajnáljuk hogy a médiák nem foglalkoznak kellőképpen ennek kritikai vetületeivel. Úgy tünik, hogy ma a szociális hálózatok által befolyásolt exhibicionista társadalomban ez az érzékelység eltompult.

A Wikileaks már megmutatta, hogy milyen gyorsan válnak még a legtitkosabb információk is a nyilvánosságra. Ha ez nem elgondolkoztató, akkor mi?

A Kalózpárt mozgalom mindezt széles társadalmi együttműködés és ellenőrzés keretében szeretné elérni.

Nyílt szabványok

A Kalózpárt mozgalom azt szeretné, hogy minden, az állammal történő elektronikus kapcsolattartás nyílt, korlátozásoktól és szabadalmaktól mentes szabványok mentén történjen.

Ezáltal minden állampolgár vagy gazdasági szereplő szabadon választhatja meg az eszközt, amely segítségével pl. bejelentheti adóját, személyigazolványt, tulajdoni lap másolatot igényelhet. Azért teheti majd ezt, mert a nyílt szabványok mentén történő kapcsolattartás miatt bárki kifejlesztheti azokat az eszközöket, amelyekkel ez megtörténhet.

Ez nem csak kényelmet jelent az állampolgároknak és gazdasági szervezeteknek, hanem egy egészséges piaci versenyt is teremt az eszközfejlesztők és szolgáltatásnyújtók között. Mi több, csökkenti a korrupció lehetőségét, mivel bárki, nem csak a közbeszerzésen nyertes fél, fejlesztheti ki ezeket az eszközöket. Ezáltal olcsóbbá is válik az államháztartás egésze, valamint csökkennek az állampolgárok, gazdasági szervezetek költségei is – egyénenként a megtakarítás akár évi 50.000 Ft is lehet, egy új számítógép vásárlásánál a gép árának 33%-a.

Szabad szoftver

A Kalózpárt mozgalom azt szeretné, hogy minden, közpénzen kifejlesztetett szoftver megoldás teljes forrással, szabad szoftverként bárki számára elérhető és használható legyen, egy olyan licenc keretében, amely elvárja a továbbfejlesztések nyílt publikációját is.

Ezen felül fontosnak tartja a Kalózpárt mozgalom, hogy a nem egyedi fejlesztésű szoftverek közbeszerzésénél az állam várja el a nyílt szabványok mentén történő működést, és részesítse előnyben a szabad szoftver / nyílt forrású megoldásokat.

Ettől a Kalózpárt mozgalomazt várja, hogy lényegesen költséghatékonyabbá válik az állami szoftver fejlesztetés, így ugyanannyi kiadásból jóval nagyobb eredményeket érhet el a magyar társadalom. A hatékonyság növekedése abból adódik, hogy bármely fejlesztő cég könnyen és eséllyel pályázhat létező megoldások továbbfejlesztésére, mivel azok egyébként teljes mértékben letölthetőek bárki számára. Ez megakadályozza a költséges beszállítói monokultúrákat, és csökkenti a korrupció esélyét is. Nem utolsó sorban mindenki számára nyíltan láthatóvá válik, hogy mely közpénzen finanszírozott fejlesztési projekt milyen eredménnyel járt.

Szabad adatok

A Kalózpárt mozgalom azt szeretné, hogy minden, közintézményben keletkező adat szabadon, nyílt szabványok mentén elérhető legyen az állampolgárok és gazdasági szereplők számára. És nem csak emberi fogyasztásra alkalmas formában, hanem gépi újrafeldolgozásra alkalmas formában is. A személyes jellegű adatok természetesen anonimizált módon, a személyiségi jogok és a privátszféra tiszteletben tartásával legyenek elérhetőek.

Ezáltal eleve fel sem merül az adatok kiadásának kérdése, amely jelenleg társadalmunkban még elég nehézkesen működik, mivel a jelenlegi gyakorlattal szemben nem kell “kérni” az adatokat, hanem azok eleve szabadon elérhetőek.

A nyílt szabványú, gépi feldolgozásra alkalmas elérhetőség pedig biztosítja, hogy ezek felhasználásával újabb, érdekes és hasznos alkalmazások szülessenek, amelyek teljes társadalmunk előrehaladását segítik.

Társadalmi együttműködés és ellenőrzés

A fenti célokat a Kalózpárt mozgalom nem egyedül, hanem a hasonló célok mellett kiálló, ill. egyéb okból érintett szervezetekkel való összefogás keretében szeretné elérni. Fontosnak tartjuk, hogy a spanyol viasz újra feltalálása helyett a már meglévő és ezen a téren aktív társadalmi szervezetek eredményeinek összefogásával, a valóban érdekelt felek véleményének érvényesülésével szülessenek meg a fenti célokat biztosító ajánlások.

Emellett a Kalózpárt mozgalom fontosnak tartja a nyitottsággal kapcsolatos állami tevékenységek folyamatosan független, civil szervezetek általi ellenőrzését. Csakis független, civil szervezetek tudják ezeket a feladatokat hatékonyan és befolyásmentesen ellátni, és a társadalom felé egy valós képet adni az állami szereplőről.

A fénymásolás tilalma fényévekre áll a kalozpart.org elképzelésétől. Már eleve, fénymásolás – sokkal egyszerűbb a digitális formátumot másolni.

A kalozpart.org, ahogy általában, itt is fontosnak tartja a másolás, a tudás terjesztésének elősegítését, bátorítását, valamint a közpénzen létrehozott tartalmak teljesen ingyenes hozzáférhetőségét. Így mi nemhogy nem értünk egyet a tananyagok másolásának korlátozásával – kifejezetten bátorítandónak gondoljuk azt.

Ne feledjük, az egyetemi tankönyvek túlnyomó többségét közpénzen fizetett egyetemi oktatók rendes munkaidejükben írják – így ezeket adónkból már egyszer kifizettük.

Szeretnénk:

• az egyetemi és egyéb tankönyveket online közzétenni elektronikus formában, ingyen elérhetően és olyan licensszel, amely bátorítja a felhasználókat ezen könyvek továbbmásolására
• elősegíteni a már fizikailag létező könyvek újra-felhasználását, pl. használt könyvek adás-vételén vagy cseréjén keresztül
• e-ink / e-book / e-könyv technológiák bevezetését az oktatásban, a hatékonyabb és kényelmesebb tudásmegosztás érdekében

Céljaink nem csak a tudás terjedését segítik elő, hanem:

• fontosak környezetvédelmi szempontból, hisz a papír egy erősen környezetszennyező technológia
• elősegítik a már kinyomtatott könyvek újrahasznosítását, ezáltal csökkentve a felhasználandó papír mennyiségét
• csökkentik az egyébként sem nagyon eleresztett diákság anyagi terheit

Szemléltetésül egy jövőkép: olyan tojást fognak majd árulni, aminek a licence csak azt engedi meg, hogy rántottát csinálj belőle, de pl. tükörtojást nem. ennek az ellenőrzésére aztán jogot szerez a tojásipar, hogy bárkinek a konyhájába bármikor behatoljon, vagy megfigyelje azt, így lecsapjon a ‘tolvajokra’.

A szomorúság az, hogy ez mar most is így van.

Például egy DVD lejátszót illegális más régiójú lemezek lejatszására használni. ha mégis ezt teszed, pl. úgy, hogy módosítod a DVD lejátszón futó kódot, megszeged a vonatkozó törvényeket, és börtönbe kerülsz.

Ugyanez a helyzet a konzol-okkal (XBox, PlayStation, stb.), ahol nem csak a korlátozások kivétele illegális, de még az is, hogy más régióból (Japánból, Amerikából) rendelj és árulj ilyen terméket.

Ugyanez a helyzet a szabadalmakkal védett génmódosított növényekkel, hogy hiába veszel belőle, mivel nem vetted meg a magot, nem ültetheted / termesztheted szabadon. bizonyos növényeket, pl. virágokat dugványozással, mag nélkül is lehet sokszorozni, de ez törvénybe ütközik. akkor is “megszeged” a törvényt, ha átfújja a szél a vetőmagot a földedre, és ott kinő – ezek mind licenc-sértések.

Sok esetben a bio-mega-cég direkt úgy módosítja a növényt, hogy az ne tudjon a kitenyésztett magból újból szaporodni, és ezért meg kell vegyed tőle jövőre megint a magot – ezáltal korlátozza azt, hogy te mire használj egy általad egyébként megvásárolt dolgot.

Ugyanez a helyzet a sima CD lemezzel, amin nincs ugyan technikai vedelem, de tilos másolni. és ennek ellenőrzésére behatolnak a cégek a szamitógépedbe, ahol egyébként semmi keresni valójuk.

Az első példa még nem valós, de az osszes többi igen. Ezen a helyzet változtatni kell.

Nézzük meg egy-két példán keresztül!

Általánosságban: az információ legyen szabadon kezelhető / elérhető / megosztható, mintsem korlátozott – korlátozni csak külonleges indokkal lehet.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy mega-cégek szabadalmazzanak gén-részeket, és ezáltal birtokolják az élővilág egy részét, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
• Akarjuk-e, hogy mega-cégek kultúrális termékek jogait birtokoljak, és ezáltal birtokolják kultúránk egy részet, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
• Akarjuk-e, hogy pár, privilegizált ember és cég érdekei miatt a társadalom egésze korlátozva legyen a saját kultúránk felhasználásában? Például egy szerző utódai miért szálhatnak bele abba, hogy valaki hogy értelmezi a több mint 50 éve meghalt szerző művét, és például milyen darabot rendez belőle?  Például egy ház tervezője hogy szólhat bele abba, hogy a ház építtetője & tulajdonosa hogy akarja azt átépíteni?

Általánosságban: a közpénzen létrejött javak általában szabadon elérhetőek / használhatóak legyenek a köz által, korlátozás csak különleges esetben elfogadható.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy a mi adófizetői pénzünkon létrehozott, gyűjtött értékeket, adatokat (pl. meteorológiai, társadalom-statisztikai, környezetvédelmi, kultúrális adatok & művek, a közintézmények műkodésével kapcsolatos informáciok) az állam visszatartsa – és pont nekünk ne adja oda, akik kifizettük ezek létrehozását? sőt, visszatartásukkal külön hatalomra tegyenek szert, amelyet saját személyes előnyükre használhatnak?

Általánosságban: az elérhetőség nem csak az ‘elsődleges felhasználásra’, hanem a letöltésre, tárolásra, megosztásra, újra-feldolgozásra is vonatkozik – tehát teljes felhasználásra, korlátok nélkül, nem limitált, egyszerű felhasználásra.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy ne csak az legyen az ‘engedmény’, hogy OK, elolvashatjuk a szabadalmazott DNS darabot, de attól még nem ültethetunk azzal bíró növényt?
• Hogy ok, ‘meghallgathatjuk’ a jogvédett művet, de másoknak már nem adhatjuk oda?
• Hogy ok, elolvashatjuk Bartók művét, de az alapján átdolgozott darabot mar nem rendezhetünk?

Általánosságban: általában az ember magánszférája sérthetetlen, beleértve nem csak a fizikai, hanem a ‘virtuális’ szféráját is. Ide behatolni csak különleges indokkal lehetséges.

Konkrétan:

• Akarjuk-e, hogy nagy testvér módjara nem csak az állam, de mega-cégek is turkáljanak otthonunkban, szekrényünkben, file-jaink között, arra hivatkozva, hogy ezt ‘jogvédelem’ miatt teszik – majd az ezaltal feltart mindenfajta információkat ellenünk használják teljesen más ügyekben is?
• Akarjuk-e, hogy így bármelyik állampolgár megfenyegethető, zsarolható legyen, amikor csak az a hatalomnak vagy a nagy cégeknek kényelmes?

Általánosságban: a kortárs szerzők kreatív szabadsága való-e előbbre, vagy meghalt szerzők utódai ill. mega-cégek korlátozhassák a ma aktív szerzőket?

Konkrétan:

• Kultúránk előre halad-e, amikor például Alföldi Róbert nem rendezheti meg saját elképzelése szerint a Kékszakállú herceg várát, mert az ő értelmezését Bartók utódai letiltják?
• Jó-e, hogy senki sem mer ma Csipkerózsika vagy Bambi vagy bármi olyan témájú alkotást csinálni, amit a Disney vagy más hasonló mega-cég megcsinált korábban (ráadásul népmese alapján!), mert fél a jogi következményektől?
• Jó-e, hogy mind az államnak mind mega-cégeknek egy hatékony cenzúra eszköz van a kezében, a szerzői jog által nekik biztosított kultúrális monopólium áltlal?

Általánosságban: társadalmilag igazságosnak tartjuk-e azt, hogy valakinek elég egyszer dolgoznia, es ezután egész elétében csak lógatja a lábát, sőt, még az utódai is abból élnek, míg a társadalom nagyrészének minden nap, minden héten, minden hónapban meg kell dolgozni a betévő falatért?