Ismét ékes példát láthatunk arra, hogy egy problémát tiltással, szigorral, törvényekkel akarnak megoldani. Nem válik be, mi a következő lépés? Még nagyobb szigor?

Ez az intézkedés csak látszatmegoldás, nem az okot kezeli, csak a tünetet fedi el. A családi pótlék megvonása büntetés, mely sok esetben a család megélhetését veszélyezteti. A nehéz helyzetben lévő családokat még lejjebb taszítjuk.

 A jelenlegi helyzetben látszólag szolgálhat időleges megoldásként ez a törvény, de véleményünk szerint nem elfogadható eszközökkel kívánja elérni a célt. A cél az, hogy a gyermek iskolába járjon. A törvényjavaslat alapjaiban véve nem a gyermeket, hanem a szülőt bünteti ennek az összegnek a megvonásával, ami egy többgyermekes családban, vagy egyedüli szülő esetében már jelentős összegű pénzmegvonásnak számít. A szülő sem "foghatja a kezét" állandóan a gyereknek, főleg, ha például napközben dolgozik, így nem feltétlenül csak az ő feladata lenne, hogy ellenőrizze iskolában van-e napközben. Ezért más megoldásként szolgálhat például a tanárok utánajárása 3 napos igazolatlan hiányzás után (legalább egy telefon a szülőnek, akár az első napon – aki így számonkérheti a gyermeket).

A lógás általában csak egy tünet. Az okot kell megszüntetni, nem a tünetet kezelni. Ha a gyerek bent ül az iskolában az önmagában nem elég. Persze a megoldás így problémásabb, munkaigényesebb, hiszen szakértő családsegítő hálózatot igényel, jogokkal felruházva és eszközökkel ellátva. Fontos lenne az, hogy a szülők, a tanárok és a család-,  illetve gyermekvédelmi szervek, ne elkülönítve próbálják a gyereket  "ráncigálni" egymástól függetlenül, hanem egymással együttműködve  próbálják megtalálni a probléma okát és annak megoldását, méghozzá úgy, hogy ebbe az érintett gyereket is bevonják, meghallgatják.

Mert most is arról beszélünk ugyan, hogy a lógás rossz, csak épp nem kérdeztük meg a másik felet. Ez öreg hiba a mai szemléletben. Talán a lógás okairól a gyerek is tudna beszélni, s könyebb lenne a problémákat felderíteni, orvosolni.

De hosszútávon az legyen a cél, hogy a gyerek akarjon iskolába menni, mert megérti, hogy miért fontos, és nem kötelességként hanem lehetőségként értékeli. Ehhez az is kell, hogy ne érjék az iskolában negatív élmények, pl. megaláztatás, kiközösítés se a tanárok, se a diákok részéről. Ezt nem lehet elérni szankciókkal, ehhez gyökeres változás szükséges az oktatás szemléletében, módszereiben. Ne az legyen a cél, hogy uniformizáljunk mindenkit, és aki egy kicsit is "kilóg a sorból", azt "lenyessük". Az iskola az a hely legyen, ahol a gyerek kiteljesedhet, fejlődhet, kiélheti kreativitását és egy demokratikus közösség aktív részese lehet. A belső motiváció kialakítása jóval nehezebb, de hosszú távon csak ez vezethet eredményre.

Vegyél részt Te is a Kalózpárt Oktatás Munkacsoportjában!