Hiába magyaráztuk Palinak, hogy a kalózoknak csak egy szemvédőjük van.

Lehet hogy sokan azt gondolják, hogy Palit valóban fel kell vegyük a Kalózpártba, mert a “szakmát” már jól érti. Akik még mindig szó szerint értelmezik a nevünket, azoknak segítek és megpróbálom a Kalózpártosok becsületét megvédeni. Az olyan opportunista kalózoktól is el szeretnénk határolódni, akik a Kalózpárt nevet csak marketing célból használják, de ennek a mozgalomnak mély kulturális, társadalmi okaival nem foglalkoznak és az ország mai nehéz politikai helyzetére cinizmussal reagálnak.

Amint ismert, a “szivesen szeretnék doktor lenni” elnök munkájában az a konfliktus, hogy szerzői joggal ment szembe. Ha a Kalózpárt kritizálja a mai szerzői jogot, akkor ez azt jelnti, hogy elfogadhatónak kellene tartsa Schmitt módszerit? A válasz: NEM!

Ha a szöveg, amit lemásolt, nem volt idézve, akkor ezzel szerzői jogot sértett. Nem azért, mert másolta, hanem mert nem jelölte meg az előírásoknak megfelelően a forrást. A Kalózpárt a szerzői jogok modernizálását követeli, de az idegen tollakkal való ékeskedést megveti. Ez nem egyeztethető össze azzal, hogy magánhasználatra a másolást legalizálni szeretnénk. A letöltött tartalom még nem plágium. Én mint Kalóz, nem töltök le egy zenét és nem égetek róla CD-t a nevem alatt. Ez közönséges csalás, amihez a kalóz etikának semmi köze.

A jelen eset pikánsságát az adja, hogy ezt nem egy munkanélküli ember csinálta, aki a következő állásintervjúnál jobb képet szeretne magáról festeni, hanem egy híres sportoló, aki mára államelnök lett. A kérdés jogos, vajon ugyanilyen módszerekkel? Ha ennek nem lenne konszekvenciája, akkor ez a magyar akadémiai szakma erkölcsét szépen lejáratja.

Egyrészt a tudományos kutatás természete, hogy a már létező elméletekre, tudományos munkákra támaszkodik, ezeket tanulmányozza. Ilyen munka nélkül nem is működhetne a kutatás. Éppen ezért a szerzői jog a kutatási munkát komolyan fékezi, ha a kutatók a meglévő eredmények megismerésében korlátozva vannak. A tudományos munka a meglévő eredmények kutatásával, reflektálásával, kritizálásával és továbbépítésével is foglalkozik. Ilyen értelemben bármit lehet használni, ha a szerző kellőképpen meg van jelölve. A helyes idézés a tudományos munka része.

Másrészt az idézgetés még nem tudományos munka. A saját teljesítmény valódi értéktöbblettel kell rendelkezzen. A mai atomizált tudományos ismeretanyagok dzsungelében előfordulhat, hogy olyan disszertációk is íródnak, melyekben az új felismeréseket mások már korábban megtették. De ilyen esetekben is látható, vagy megállapítható, ha a szerző nem a legtisztább szándékkal dolgozott. Schmitt Pál esetében ez sem áll fenn, mert a “törzsanyag” használatát elismerte.

Amit Schmitt Pál írt, azzal a tiszta szándékot megkerülte. Idegen szerző munkáját sajátjává nyilvánította és ezt akadémia elismeréssel részesítették.  Ennek semmi köze a filesharing-hez, vagy a tartalmi “remixhez”. Ez egy CSALÁS.