Forrás: http://www.demotivationalposters.org/

1. Gondolkozz önállóan!

2. Hidd el, ami körülötted van, az politikai színjáték. A kulissza stabilitást szimulál, de a darab nem a valóságról szól. A színpadon jóllakott színészek ordibálják „gazdasági növekedést!“, “stabilitást, államadósságcsökkentést”. A közönség viszont ideges és dühös, de az előadást végignézi. Állj fel és hagyd el a színházat!

3. Felejtsd el ezt a színjátékot és tegyél fel kérdéseket. Például: Miért kell mindig többet és többet dolgozni, miközben az életszínvonal csökken? Miért lesz az államadósság mindig nagyobb, ha állandóan többet és többet spórolunk? Miért fogyatkozott a szociális állam, ha a GDP növekedett?

4. Keressél barátoddal, szomszédoddal válaszokat a fenti és hasonló kérdésekre. Ha válaszod: Mert balekek vagyunk. Mert a megtakarítások idegen zsebekbe mennek. Mert a politika korrupt és mindig becsapott, akkor olvasd tovább az 5. pontot.

5. Szállj ki ebből a társadalomból, és keresd az alternatívákat. Pl.:

6. Mától többet ne hidj a politikusoknak! Nem kell hinned a tudományos intézeteknek sem, a statisztikai számoknak sem. Ne hidd, hogy nincsenek jobb döntések, hogy a mostani döntések alternatíva nélküliek.

7. Ha most már megértetted, hogy minden esztelenséget nem muszáj tolerálni, gondolkozz el azon, hogy mit tehetnél. Egy olyan országban élsz, ahol lehetőségek várnak rád. Van képzésed, szakmád, tudásod és élvezetet találsz az életben. Miért teszed minden áldott nap ugyanazt és nem keresel új megoldásokat?

8. Hogy mit lehetne tenni? Nézz körül az interneten, rengeteg új kezdeményezések és projektek léteznek:  új alternatív közösségek, ésszerű fogyasztás, helyi pénz, nagyszerű alapítványok, cégek, amik a növekedési kényszerből kivonják magukat. Írjál bloggot, ha újságírói képességeid vannak. Ha gyárban dolgozol, a szüneteken beszélj ezekről a témákról. Ha húst vásárolsz, kérdezz meg, hogy az állatot hol tenyésztették. Ha tanár vagy, érdekeljen a tanítványaid jövője. Gondolj a pokolra, ha az E-ON számládat fizeted. Vállalj rizikót, ha intelektuális embernek tartod magad.

9. Vegyél részt olyan közösségben, ahol büszkén elmondják: Mi másképp csináljuk! Mi a gondoskodás és egymásra figyelés kultúráját gyakoroljuk, új eszméket fontosabbnak tartunk mint a tapasztalatot, nem mások kárán élünk. A jövőorientáltság fontosabb, mint a megszokás: inkább hibázok, de kipróbálom az újat, inkább elindulok egy úton és visszatérek, ha választásom nem volt helyes.

10. Hozzatok létre olyan szellemi laboratóriumokat, ahol a jövőt kutatjátok. Felejtsétek el a “12 előtt 5 perccel” dumákat, a nagy világközösséget, a globális megoldások szükségességét. Mikor megszülettél senki sem mondta a bölcsődnél: “János, te azért jöttél e világra, hogy az emberiséget megváltsad.” Teljesen elegendő, ha a saját életedet, a kedveseid életét és a haza sorsát felelősen és jövőbenézően kezeled. És kezdd el ezt minél előbb! Ha repülőjegyet váltottál, mondd inkább vissza. Ne vásárolj új autót, ne vásárolj olcsó árut. Inkább javíttasd meg, ha elromlott a mosógéped. Fogadd meg, hogy mától az életeden változtatni fogsz!

„2010 december 21-én hajnalban a magyar országgyűlés elfogadta a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló új törvényt. Ez az egyszerűen csak sajtótörvénynek nevezett izé valódi borzalom. Ahogy a Társaság a Szabadságjogkért még relatíve finoman fogalmaz, súlyosan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtó szabadságát.“ Index.hu

“A parlament egy nappal karácsony előtt elfogadta az új választójogi törvényt. Átszabták a választókerületeket, relatív többséggel is lehet mandátumot szerezni. Az átalakítás kimondottan kedvez a jelenlegi kormánypártoknak.” Index.hu, 2011. december 23

Az ünnepekre időzített parlamenti szavazás, amivel a demokráciát lefejezi a kormány természetesen nem véletlen. De mi ebben a meglepő? A “nép” 2/3-al felhatalmazta ezt a kormányt és ez végzi a dolgát. Az átlagembernek a demokrácia egy idegen szó, választani is akkor megy el, ha erős az utálat egy kormány iránt. Ez volt 2010-ben is mikor  a nép szabad kezet szavazott egy erősen tekintélyelvű pártnak, hisz azok is inkább a Fideszre szavaztak, akik különben nem szimpatizáltak a jobboldallal.

Krízises történelmi pillanatokban sikerült Hitlernek is 1933-ban a felhatalmazási törvényt megszavaztatni az akkori parlamentben, de neki csak a parlamenti képviselőkkel kellett elhitetnie, hogy “jót” akar. Ennek ellenére a néptől is megvolt a támogatottsága és ez addig tartott, míg egy csúnya vége nem lett annek a történetnek.

Feltevődik most ez a kérdés: Hogy sikerül a történelemben ismételeten többször is megtéveszteni a népet? A válasz egyszerű: Az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást. (lefordítva: Aki finaszírozza a médiát, azé az igazság és a hatalom.)

A XX. század két nagy elnyomó rendszerének, a nemzeti és a kommunista diktatúrának a hatalmát az ellenőrzés alatt tartott tömegkommunikációs műsorszorás (akkoriban TV és rádió) garantálta. A rádiót Goebbels megrendelésére fejlesztették ki a nácik és akkoriban Volksempfänger-nek (népi vevőkészüléknek) nevezték.

A háború után több országban az a meggyöződés uralkodott, hogy a műsorszórás soha többé nem szabad a politika eszköze legyen, hanem a szabadságot kell szolgálja. A Szövetségesek ellenőrzése alatt a német jog megalkotott egy olyan műsorszorási rendszert, ami mind politikailag, mind gazdaságilag független kellett legyen és példamutató is volt mindmáig.

Az adásüzemeltetés és műsorkészítés egy autonom szervezet felügyelete alatt történt. A felügyelőbizottságban a társadalom minden szervezeteinek a képviselői jelen kellett legyenek. A valós politikai életben ez nem volt ilyen egyszerű, természetesen, hogy itt is megprobált a politika beszivárogni a médiákba. Igaz a háború után a politikát nem annyira ideológiai, mint gazdasági érdekek vezérelték. Ezt a harcot és ellentmondást a magán kereskedelmi adók engedélyezésével oldották fel a németek, azóta ott duális tömegkommunikációs műsorszolgáltatásról beszélnek. Sokan akkor még ebben is a véleményformálás manipulásának a veszélyét látták és a magán műsorszolgáltatásnak ellenálltak. Akkor sokan még azon a véleményen voltak, hogy a tömegmédiumok valamilyen közösségi felügyelet alatt kell maradjanak. A gazdasági érdekek győztek, de a német alkotmánybíróság szigorú ellenőrzése alatt születtek meg azok a törvények, melyeknek a közszolgálati és magán műsorszolgáltatás meg kellett feleljen.

Amint tudjuk, hogy „az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást“, ezért az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a közszolgálati médiát a díjbeszedésből kell finanszírozni és a reklámnak itt nincs helye. Tehát, ha a nép független médiát szeretne, akkor a finaszírozását is direkt a népt kell biztosítsa. Az adóbevételekből való finanszírozás már áttételes és politikai befolyásnak van kitéve.

Én azt gondolom, hogy egy ehhez hasonló rendszer lehetne nálunk is a szóllásszabadság alapja és ennélkül teljesen önámítás, demokráciáról beszélni. Nagyon magunkhoz kellene térjünk és végre a lényegbevágó dolgokról beszéljünk.

Az okokat ès megoldàst keresve, egy szèlsösèges szemlèltetö pèlda körbejàràsàra, megvitatàsàra ès tovàbbgondolàsàra invitàlom az olvasòt. Fökènt, azt az olvasòt, aki a sokadik be nem tartott vàlasztàsi ìgèret felett èrzett csalòdottsàgàban esetleg màr arròl is lemondott, h. màskènt is lehetne.

Lecsupaszìtva, minden vàlasztàsi küzdelem az eröforràsok feletti rendelkezèsröl szòl, ès az èrdekkülönbsègek a körè csoportosulnak, h. a vàlasztòk milyen mèrtèkben vennèk ki rèszüket a munkamegosztàsbòl, ès milyen mèrtèkben rèszesednènek a tàrsadalmi munkavègzès eredmènyeiböl.

Az urnàba bedobott minden egyes cèdulàn ez àll, mèg akkor is, ha ez apròbetüvel sincs feltüntetve rajta.

Ezek között a keretek között maradva, a vàlasztòk többsège nem èrt egyet azzal, ha embertàrsai kilàtàstalan nyomorban èlnek, alkoholizmusba menekülnek v. az utcàn fagynak meg – h. csak nèhàny szembeötlö tünetet emlìtsek -, egy kisebbsèg viszont, arànytalan mèrtèkben rendelkezik az eröforràsok felett.

A legtöbben azzal sem èrtenek egyet, ha a munkàval megtermelt javak arànytalan mèrtèkben kikerülnek a bövìtett ùjratermelès körforgàsàbòl, ès a tàrsadalmi munkamegosztàsbòl magukat kivonòk dotàlàsàra folynak el.

Egyik esetben egy kisebbsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben, a màsik esetben a többsèg teszi tönkre a tàrsadalom èletfeltèteleit a gazdasàghoz valò hibàs viszonya következtèben.

Abban lètrejönne a közmegegyezès, h. egyik szèlsösèges helyzet sem kìvànatos. Mièrt nem tud ez a vàlasztòi közakarat megjelenni a kormànyzati politikàban?

A vàlasztò annak tudatàban kènytelen vàlasztani, h. màr a pàrtpakettekben felkìnàlt cèlkitüzèsek egy rèszèvel sem èrt egyet, nem is beszèlve a megvalòsìtàs soràn bekövetkezö òriàsi elhajlàsokròl. Ilyenkor a kisebbik rosszra szavaz, amivel egyùttal automatikusan elutasìtja azokat az elemeket is, amelyeket a rivàlis pàrtok portfòliòjàban egyèbkènt èrtèkesnek ìtèl.

A szavazòurnàk elött az èrtèkelkötelezettsèg helyett kènytelen a pàrtelkötelezettsèget vàlasztani.

A visszàs helyzet egyik okozòja tehàt az, h. a kompromisszumokat a vàlasztòkmagukban kènyszerülnek megkötni, ahelyett, h. a pàrtokat kènyszerìthetnèk kompromisszumok megkötèsère.

Következmènykènt, a jobbèrzèsü vàlasztòk vègül a jobboldalon is, a baloldalon is meghasonlanak a preferàlt pàrt hatalomgyakorlàsa làttàn.

Mindez a hatalomgyakorlàs jelenlegi logikàjàra ès arra, a – mègcsak nem is törvènyesìtett – eljàràsi gyakorlatra vezethetö vissza, ami a vàlasztàsi eredmènyek alapjàn gyöztesekre ès vesztesekre, majd a kormànyalakìtàs folyamatàban, kormànypàrtokra ès ellenzèkre osztja a politikai pàrtokat.

A mindenkori kormànyzòpàrtok csak a maguk àltal forgalmazott èrdekek ès èrtèkek kèpviseletèt hajlandòak ellàtni, ìgy le kell mondanunk az ellenzèki portfòliòban fellelhetö, ès tàmogatàst èlvezö èrtèkekröl.

A rendszer merev dichotòmiàja szembenàll a valòdi vàlasztòi èrdekkel ès akarattal, mivelnem ad lehetösèget az èrtèkek közötti szabad vàlasztàsra.

Miutàn a vègrehajtò hatalom a gyöztes pàrtok kezèbe kerül, az ellenzèk èrdekkèpviseleti szerepe esetleg a törvènhozàsban èrvènyesül, de az àltalànos, többsègi kormànyalakìtàs esetèn, leginkàbb mèg ott sem.

Jòzanul belàthatò ès tapasztalhatò, h. a minösìtett szavazàs eseteit kivève, az ellenzèki javaslatok – tisztàn pàrtèrdekböl is – parkolòpàlyàra kerülnek. A szavazòk jelentös rèsze ezàltal törvènyszerüen marad valòdi kèpviselet nèlkül, ès nem azèrt, mert rosszban sàntikàltak v. az àltaluk elönyben rèszesìtett èrtèkek egy rèszènek kèpviselete ne lenne felvàllalhatò. Ezèrt ismèt a pàrtelkötelezettsèg ès èrtèkelkötelezettsèg között feszülö ellentmondàs okolhatò.

A pàrtokat közèppontba àllìtò kèpviseleti ès hatalomgyakorlàsi mechanizmus helyett, az ügyközpontù mechanizmus lehetne a megoldàs.

A vàlasztàsi küzdelem ne a teljes hatalom megszerzèsèèrt folyjon, hanem az egyes ügykörök kèpviseleti jogànak megszerzèsèèrt. Ennek megfelelöen, a pàrtoknak minden olyan ügykör ellàtàsàra àtlàthatò keretprogramot kell kidolgozniuk, amelynek a kèpviseletère meg kìvànjàk nyerni a vàlasztòi bizalmat.

A költsègvetès felosztàsànàl is az ügykörök szavazatokkal mèrlegelhetö sùlyàt kell alapul venni.

Ez nem szünteti meg a politikai pàrtok versenyèt, viszont a verseny a konkrèt ügykörök hatèkonyabb kèpviseletère összpontosulna, ès azokra a tàmogatottsàgot èlvezö ügykörökre is jòtèkonyan kiterjedne, amelyeket az adott pàrt jelenleg elhanyagol.

A demokràciàk örök dilemmàja, h. a rövid vàlasztàsi ciklusok miatt a politikàban nem tudnak megjelenni a tàrsadalom hosszùtàvù èrdekei, hosszù vàlasztàsi ciklusok esetèn viszont, a demokratikus kontroll lehetösège veszik el.

A pàrtpolitika vàlasztàsi ciklusokra tervez, ès a következö vàlasztàsokkal mindìg ùj idöszàmìtàs veszi kezdetèt.

A vàlasztàsok nem kèpesek szelektàlni azok között a területek között, amelyeken a kormànyzati munka eredmènyeket èrt el, ès azok között, amelyekkel elègedetlen a vàlasztòk többsège. A hatalomvàltàs teljes ùjratervezèst jelent, nem azokra a területekre koncentràl, ahol a hibàk halmozòdtak.

A vàlasztàsi rendszer csiszolatlansàga miatt, a levàltott garnitùràt rendszeresen olyanokkal vàltjuk fel, akik ugyanannyi hibàt követnek el, mint az elödeik, csak èppen màs területeken. Hiànyzik a beèpìtett garanciàja annak h. az antidemokratikusan müködö területek szàma csökkenjen.

Elegendö lenne a szavazatunkkal adott megbìzàst azokban az ügykörökben visszavonni ès ùj kezekbe adni, amelyeknek kèpviseletèvel elègedetlenek vagyunk – ha a vàlasztàsi rendszer erre lehetösèget adna.

A feladatkörök ellàtàsàt a vàlasztàsok közèppontjàba helyezö rendszerben a hatalomvàltàs a rosszul müködö területeket èrinti, szavazatàval a vàlasztò nemcsak egy pàrt kollektìv büntetèsère/jutalmazàsàra kèpes, hanem szelektìven fejezheti ki èrtèkìtèletèt.

Ennek megfelelöen, a jòl müködö területeket nem èri vàlasztàsi ciklusonkènt megràzkòdtatàs, megszünnek a vàlasztàsokkal jàrò kormànyzati holtidök, hosszabb tàvù tervezèsre nyìlik lehetösèg

Ebben a rendszerben megvàltozik a pàrtok szerepe, a hatalmi àgak sùlya ès egymàshoz valò viszonya is.

Egy felàllò kormàny többnyire a nagykoaliciòra hasonlìtana, azonban a tàrcàk elosztàsa nem àtlàthatatlan hatalmi osztozkodàs eredmènye, hanem a vàlasztòk felülbìràlhatatlan akarata szerint törtènik.

Ez a törvènyhozò ès a vègrehajtò hatalom viszonyàt ès szerepèt is megvàltoztaja.

Kètsègtelenül megnövekszik a vègrehajtò hatalom legitimitàsa, mivel a vàlasztò kevesebb àttètellel ès pontosabban körvonalazva rendeli a feladathoz a megbìzott szemèlyeket.

Az ügykörök ellàtàsàra kapott szavazatok alapjàn felàllò többpàrti kormàny ès a pàrtokra leadott szavazatok arànyànak megfelelö pàrtösszetètelü törvènyhozàs müködökèpessège viszont, kètsèges.

A kormànyzatban pàrthovatartozàs alapjàn tàrcaszövetsègek alakulnànak ki, ès harc indulna közöttük, aminek szìntere a parlament lenne. Ez kompenzàlnà a parlament csökkent hatalmi sùlyàt, viszont a kevesebb tàrcàhoz jutott pàrtok kormànyzati szereplèsènek törvènyhozàsi ellehetetlenìtèsèhez, ès a hatalom egypàrti koncentràciòjàhoz vezetne.

Koaliciòs fellèpès sem szüntetnè meg a kisebb sùlyù pàrtokhoz tartozò tàrcàk hàtrànyos helyzetèt.

A stabilitàst megmentèsènek màsik lehetösège, ha mindegyik, tàrcàval megbìzott pàrt egyenlö szàmù kèpviselöt küldhetne a parlamentbe.

A köztàrsasàgi elnök intèzmènyènek mindkèt megoldàsban elengedhetetlen szerepe lenne az egyensùly fenntartàsàban.

Ilyen rendszer közmegegyezèses bevezetèsère olyan idöszakban lehetne gondolni, amikor a lètezö pàrtok tàmogatottsàga kiegyensùlyozott, ha lesz mèg ilyen az èletben, ès az euròpai rendszer nem sodròdik eltèrìthetetlenül tovàbb a Ròmai Birodalom fejlödèsi vonalàn.

Màskènt az olvasò is csak egy ùjabb ellenzèki – jelen esetben baloldali – àrmànykodàst sejdìt az ilyen javaslat hàtterèben.

A demokratikus intèzmènyrendszer àtalakìtàsa körül forgò beszèlgetèsekben az ilyen jellegü elkèpzelèseket àltalàban a “likvid demokràcia”, mèg nem egèszen kièrlelt fogalomkörèbe soroljàk.

Tudomàsom szerint, ennek az eszmevilàgnak Magyarorszàgon a Kalòzpàrt az egyetlen komolyabb kèpviselöje.

Aki esetleg, tud màs, hasonlò alternatìvàban gondolkodò szervezetröl is, szìvesen vennèm, ha megìrnà.

Korhely

Forrás: http://www.shtig.net/corps/capitalist_climate_cola.jpg

A világ pénzválsága árnyékában alig tudtunk odafigyelni a 17. klímacskonferenciára Durban-ban. Sajnos egy ilyen csúcstalálkozó is rengeteg “klímakáros” gázokat okoz, csak a több ezer résztvevő utazásából adódó környezeti károk sem kevesek. De sokak szerint a cél szentesíti az eszközt, mások szerint ez csak egy globális adónak az első formája. A vita mögött egy igazi kérdés bújik meg, az ember okozza-e a klímaváltozást?

Az igazságot ebben valószínűleg a történelem fogja kimondani, de mikor erre sor kerülne, akkor ez már senkit sem fog érdekelni. Én nem vagyok tudós és addig is a saját „józan“ megítélésemre akarok támaszkodni. Mindenekelőtt ahhoz az elvhez tartom magam, hogy a szkepticizmus a tudomány hajtóereje és a történelemben nem egyszer történt meg, hogy egy, a főáramlat által kizárt elmélet darabokra szakította az uralkodó tudományelméletet.

Míg a hagyományos pártoknál, a gályázók hajtják a hajót, addik a Kalózoknál a társadalmi tabutémák tárgyilagos felvetése nagy lendületet adott a pártnak. Ma a német kalózpárt az a forradalmi erő, ami a zöldek voltak a 70-es években. Új téma például a feltétel nélküli alapjövedelem felvétele a programjukba, aminek egy új szociális társadalmi modell az alapja. Az a legyintően lenéző vélemény, hogy a Kalózpárt csak egy monotémás internetes párt, már rég nem állja meg a helyét. A Piratenpartei agendáján szerepel  a polgári szabadságjogok új értelmezése, a polgárok politikai részvétele, a politika és állam átláthatósága, a demokratikus oktatás, a fenntartható környezetpolitika. A berlini választások után a tagok létszáma 12000-ről 18000-re emelkedett.

Ezen a hétvégén rendezték meg a kétnapos kongresszusokat a német Kalózok Offenbach-ban. 1400-an voltak jelen, de a netten is követhette az egész világ az eseményeket. A szervezés egy komplex logisztikai teljesítmény volt, nem véletlenül készülnek hónapokig egy-egy ilyen kongresszusra. Több tonna kábeleket és internetes kütyűket kellett összeszerelni ehhez. 100 kW áramteljesítményt kellett biztosítani, és megfelelő sávszélességet, hogy a külvilággal is meglegyen a kapcsolat.

Első pillantásra a sok számítógép miatt valami szoftverfejlesztő konferenciára hasonlít ez inkább, de másban is eltérnek a kalózok a hagyományos politikai pártoktól. Nem küldöttekből áll a kongresszus, hanem egyszerű mezei tagokból. A részvételi demokrácia ezen formáját továbbra is megszeretnék őrizni, de még nem tudják, hogy mi lesz akkor, ha 50000 taggal kell kongresszust tartani. Első elképzelések már vannak, “felhőkongresszus”, több kisebb kongresszus a hálózaton, vagy a likvid demokrácia még jobb igénybevétele.

Annak ellenére, hogy a modosító javaslatok sokféleségét kellet feldolgozni, a viták nagyon fegyelmezetten és szervezetten folytak le.  Kalózoknál megfigyelhető egy új politikai tárgyilagosság és ideológiamentesség.  A viták kimenetele előre nem volt tudható, lelkes eszmecserék folytak, szinte filozófikus szinvonalon, nem kalóznak is élvezetes volt figyelni az eseményeket, hallgatni ezeket a nyitott, őszinte, sokszínű és néha vicces beszédeket.