“Tartalommegosztás a razziák árnyékában” címmel Hargitai Miklós a Népszabadságban vázolja a jelenlegi ellentmondásos helyzetet:

Tíz év alatt kismértékben (néhány százalékkal) nőtt az eladott zenei CD-k száma Magyarországon. Igaz, a lemezipar sirámaihoz képest meghökkentő állítás csak abban az esetben igaz, ha a 2001-es adatokat hasonlítjuk össze a 2009-es értékekkel. Annak a drámai képnek azonban mindenképpen ellentmond, amelyet a kiadók igyekeznek sugallni, mondván: az internetes „zeneletöltés” tönkreteszi az üzletüket.

egy másik, “Zenés felár” című írásában pedig a közelmúlt DJ razziáiról ír, azt kutatva, hogy miért kell egy DJ-nek kétszer fizetnie jogdíjat a party-n játszott zenéért, és miért neki kell bizonygatnia, hogy mindezt megtette:

Razziák vagy közös jövő? – tette fel a kérdést a magyar szerzők közös jogkezelését végző Artisjus közleménye a napokban, azt tudakolva, hogy a hazai online zenefogyasztók hajlandók-e úgymond jó útra térni, és kétszer fizetni az egyszer meghallgatott zenéért. A szervezet azóta két kemény razziával válaszolt a saját kérdésére.