10.29
Kinek kedvez a jelenleg érvényben lévő szerzői jogi doktrína? Valóban a szerzőknek? Esetleg kiadóknak / nagyvállalatoknak? Elősegíti-e a társadalom és a kultúra fejlődését a jelenlegi status quo?
Nézzük meg egy-két példán keresztül!
Általánosságban: az információ legyen szabadon kezelhető / elérhető / megosztható, mintsem korlátozott – korlátozni csak külonleges indokkal lehet.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy mega-cégek szabadalmazzanak gén-részeket, és ezáltal birtokolják az élővilág egy részét, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
- Akarjuk-e, hogy mega-cégek kultúrális termékek jogait birtokoljak, és ezáltal birtokolják kultúránk egy részet, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
- Akarjuk-e, hogy pár, privilegizált ember és cég érdekei miatt a társadalom egésze korlátozva legyen a saját kultúránk felhasználásában? Például egy szerző utódai miért szálhatnak bele abba, hogy valaki hogy értelmezi a több mint 50 éve meghalt szerző művét, és például milyen darabot rendez belőle? Például egy ház tervezője hogy szólhat bele abba, hogy a ház építtetője & tulajdonosa hogy akarja azt átépíteni?
Általánosságban: a közpénzen létrejött javak általában szabadon elérhetőek / használhatóak legyenek a köz által, korlátozás csak különleges esetben elfogadható.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy a mi adófizetői pénzünkon létrehozott, gyűjtött értékeket, adatokat (pl. meteorológiai, társadalom-statisztikai, környezetvédelmi, kultúrális adatok & művek, a közintézmények műkodésével kapcsolatos informáciok) az állam visszatartsa – és pont nekünk ne adja oda, akik kifizettük ezek létrehozását? sőt, visszatartásukkal külön hatalomra tegyenek szert, amelyet saját személyes előnyükre használhatnak?
Általánosságban: az elérhetőség nem csak az ‘elsődleges felhasználásra’, hanem a letöltésre, tárolásra, megosztásra, újra-feldolgozásra is vonatkozik – tehát teljes felhasználásra, korlátok nélkül, nem limitált, egyszerű felhasználásra.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy ne csak az legyen az ‘engedmény’, hogy OK, elolvashatjuk a szabadalmazott DNS darabot, de attól még nem ültethetunk azzal bíró növényt?
- Hogy ok, ‘meghallgathatjuk’ a jogvédett művet, de másoknak már nem adhatjuk oda?
- Hogy ok, elolvashatjuk Bartók művét, de az alapján átdolgozott darabot mar nem rendezhetünk?
Általánosságban: általában az ember magánszférája sérthetetlen, beleértve nem csak a fizikai, hanem a ‘virtuális’ szféráját is. Ide behatolni csak különleges indokkal lehetséges.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy nagy testvér módjara nem csak az állam, de mega-cégek is turkáljanak otthonunkban, szekrényünkben, file-jaink között, arra hivatkozva, hogy ezt ‘jogvédelem’ miatt teszik – majd az ezaltal feltart mindenfajta információkat ellenünk használják teljesen más ügyekben is?
- Akarjuk-e, hogy így bármelyik állampolgár megfenyegethető, zsarolható legyen, amikor csak az a hatalomnak vagy a nagy cégeknek kényelmes?
Általánosságban: a kortárs szerzők kreatív szabadsága való-e előbbre, vagy meghalt szerzők utódai ill. mega-cégek korlátozhassák a ma aktív szerzőket?
Konkrétan:
- Kultúránk előre halad-e, amikor például Alföldi Róbert nem rendezheti meg saját elképzelése szerint a Kékszakállú herceg várát, mert az ő értelmezését Bartók utódai letiltják?
- Jó-e, hogy senki sem mer ma Csipkerózsika vagy Bambi vagy bármi olyan témájú alkotást csinálni, amit a Disney vagy más hasonló mega-cég megcsinált korábban (ráadásul népmese alapján!), mert fél a jogi következményektől?
- Jó-e, hogy mind az államnak mind mega-cégeknek egy hatékony cenzúra eszköz van a kezében, a szerzői jog által nekik biztosított kultúrális monopólium áltlal?
Általánosságban: társadalmilag igazságosnak tartjuk-e azt, hogy valakinek elég egyszer dolgoznia, es ezután egész elétében csak lógatja a lábát, sőt, még az utódai is abból élnek, míg a társadalom nagyrészének minden nap, minden héten, minden hónapban meg kell dolgozni a betévő falatért?
Megkérdeztetek zenészeket, írókat is, hogy ök mit szeretnének? Jó lenne tudni…
Természetesen kérdeztünk meg zenészt, írót, fotóst is arról, hogy mit gondol a szerzői jogok ma fennálló rendszeréről. Tapasztalataik szerint a közös jogkezelő szervezetek több-kevesebb hatékonysággal látják el feladatukat (értsd: bizonyos körök aránytalanul jobban járnak, mint mások), ill. egyáltalán nincs érdekvédelem. Vállalhatónak tartották az elképzeléseinket. (többnyire
)
a jelenlegi rendszerre az alkotoknak is tobb problemaja van. az egyik, hogy nagyon rugalmatlan: az alap az, hogy ‘minden jog fenntartva’, de sok esetben a szerzo nem akar minden jogot fenntartani – hanem pl. csak a kereskedelmi felhasznalasi jogokat. viszont nagyon nehezen tudja kifejezni ezen vagyait a jog jellegzetessege miatt. (erre egy kezdemenyezes a Creative Commons)
egy masik jellegzetes problema, hogy kutlura sosem ‘legures terbol’ keletkezik, hanem a letezo kulturalis kontextusban, minket korulvevo muvek, motivumok, ihletek felhasznalasaval. am a jelenlegi helyzet ezt (az un. ujrafeldolgozast) teljes mertekben tiltja (last ‘minden jog fenntartva’) – ezert minden alkotas utan, amely letezo alkotasokra epul, hosszas es koltseges jogi folyamatot kell elinditani, a vonatkozok jogok tisztazasara, megszerzesere. ha ez lett volna a rendszer Kodaly idejen, hat nem nagyon gyujthette volna ossze a nepdalokat, mert egy jogasz-csapattal egyutt irasos szerzodes formajaban az osszes dalhoz meg kellett volna szerezze a jogokat. de pl. a klasszikus zene nagyresze sem szuletett volna meg, mert azok is vagy nepi motivumok, vagy mas klasszikus muvekre epulnek altalaban – amit szinten megfelelo szerzodesekkel le kellett volna fedni anno.
szerencsere nem kellett.
ne kelljen most sem.
Bocs. Kodály idejében ugyanez volt a rendszer. A népdalokat a szerzői jog nem védi. Hopp.
Egyébként a jelenlegi helyzet sem a motívumok, sem az ihletek, sem a stílusok átvételét nem tiltja. Sőt. Kifejezetten minden ötlet, minden alkotó építőkocka átvétele szabad. A szerzői jog a művek tartalmát sem védi, tehát az is közkincs.
Ja, és hogy a szerzői jogi rendszer rugalmatlan? Elárulom: a Creative Commons is a szerzői jogi rendszeren belül működik. Tehát nem rugalmatlan. Ha akarja, bármely szerző képes bármilyen részletességgel megengedni művének bármilyen felhasználását. Akár ingyen, akár pénzért.
Peter: kerdes, mit ertunk nepdalon
en pl. azt, amit az emberek dudolgatnak az utcan. ma, leginkabb, szerzoi jogvedett dallamokat dudolgatnak – esetleg modositasokkal.
am mit ertesz azon, hogy a szerzoi jog nem vedi a muvek tartalmat? hat mit ved belole akkor, ha nem pont a tartalmat, es annak reprodukciojat, atdoglozasat, stb?
ami a CC-t illeti: valoban, a CC a szerzoi jog keretein belul mukodik – emiatt is kell(ett) modositani a szerzoi jogi szabalyozason. de pl. a hazai szerzoi jogrendszer meg mindig nem igazan kedvez a CC licenszeknek.
a jogon tullepve, a gyakorlat pedig, a kozos jogkezelovel, ami szinten nem kezeli a CC licenszeket, megrosszabb.
* Akarjuk-e, hogy mega-cégek szabadalmazzanak gén-részeket, és ezáltal birtokolják az élővilág egy részét, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
* Akarjuk-e, hogy mega-cégek kultúrális termékek jogait birtokoljak, és ezáltal birtokolják kultúránk egy részet, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
Nyilván nem. Azt viszont akarjuk, hogy megacégek génkutatásokat végezzenek és kulturális termékeket állítsanak elő, következésképpen olyan gazdasági környezetet akarunk, amiben ezek megtérülnek. Az LMP-től ennél azért a fentinél kifinomultabb tárgyalását várnám a kérdésnek.
Senki sem mondja, hogy ne végezhessenek a multi cégek kutatásokat. Az viszont már nagyon tarthatatlan, hogy a multi nem engedélyezi, hogy az általa szabadalmaztatott fajtával környezeti, egészségügyi stb. kutatásokat végezzenek független kutatók. Sőt, még azt sem engedik, hogy az erről szóló kutatások nyilvánosságra kerüljenek.
Mindadig, amíg megfelelő környezeti és egészségügyi hatásvizsgálatokon be nem bizonyosodott, ezek ártalmatlansága, az elővigyázatosság elve alapján nem szabad kiengedni őket a környezetbe. A gazdaság nem állhat mindenek felett.
Az élet szabadalmaztathatósága egyszerűen felháborító!
[...] kedvez a jelenleg érvényben lévő szerzői jogi doktrína? http://kalozpart.org/2009/10/29/kinek-kedvez/ [...]
tgr: termeszetesen egy egyensulyrol van szo, ahol fontos, hogy fennmaradjon az innovacio a kereskedelmi szektorban (mert hat igazan ott tortenik), masreszrol pedig a tarsadalomra ez csak a nagyon szukseges merteku korlatozasokat jelentsen.
erdekes viszont, hogy egyetertesz az altalam irottakkal, de megis hianyolsz valamit
Ákos, ezek szerint azért nem említetted meg a posztban, mert annyira természetes?
Ez így ugyanolyan olcsó demagóg szöveg, minthogy akarjuk-e a becsületes munkával szerzett pénzünk egy részét odaadni az államnak. Nyilván nem. Működő úthálózatot és egészségügyet viszont akarunk.
Így van ez pl. a géntechnológiával is: persze nem akarjuk, hogy egy vállalat birtokolhasson egy fajt, azt viszont akarjuk, hogy legyenek hatékony gyógyszerek és olcsó élelmiszerek, ehhez pedig roppant költséges kutatások kellenek, azokra pedig a jelenleg ismert gazdasági modell a kifejlesztett fajok időleges birtokbaadása. Ha valaki tud jobb modellt, arról érdemes beszélni; az egyenlet egyik oldalának letakarásával a másik aránytalanságát bizonygatni viszont csak arra jó, hogy ne vegyenek komolyan.
(Félre: a harmadik világbeli éhínség megszüntetésének ígéretét hordozó géntechnológiát ideológiai alapon támadni szerintem elképesztően felelőtlen és erkölcstelen dolog. Itt emberek millióinak élete a tét, nagyon nem ugyanaz a kategória, mint amikor párszáz jóléttől elhülyült szülő nem oltatja be a gyerekét himlő ellen, akik aztán jól bele is halnak. Ez a poszthoz nem kapcsolódik, de az LMP-hez általában tartok tőle, hogy igen. Kötelező olvasmánynézmény: http://worldshots.hu/2009-08/oreg-hippi-es-a-jovo/ )
Will-O-The-Wisp: ebben két különböző szalmabáb is előfordul, amik még ha igazak lennének is, akkor sem érintik azt a kérdést, hogy a szabadalom mint gazdasági ösztönző inkább hasznos vagy inkább káros a biotechnológiai iparágakban. Az élet szabadalmaztathatóságából nyilvánvalóan nem következik a kutatások tilalma (a szabadalmi rendszer egyes konkrét implementációiból következhet, ebben az esetben világossá kell tenni, hogy ez a probléma, és azt minden értelmes ember támogatni fogja), a felháborodásnak mint érvnek pedig semmi helye a racionális diskurzusban. Pl. Amerikában nem is olyan régen a különböző bőrszínűek házasságát az emberek nagy része felháborítónak tartotta (kevéssé ismert tény, hogy ötven évvel ezelőtt még számos amerikai államban bűncselekménynek számított “a faji tisztaság beszennyezése”, azaz a fehér és fekete bőrű ember frigye); épeszű ember ettől még nem tartja morálisan vállalhatónak az ilyen házasságot tiltó törvényeket.
[...] maroy.ákos a szerzői jogi vitáról, érdemes elolvasni – tök jó lenne, ha a többi párt is csatlakozna a kalózokhoz.
[...]