Archive for október, 2009
Skóciában a Performing Right Society (PRS) egy bolti eladót előadói engedély kiváltására és ezzel kapcsolatos jogdíjak megfizetésére próbált kötelezni annak okán, hogy az eladó számára kedves dalokat dúdolt a boltban. A boltban eredetileg saját örömükre rádión hallgattak zenét az ott dolgozók, ám meg lettek fenyegetve ezzel kapcsolatos jogdíjak fizetésének kötelezettségével, mondván hogy a vásárlók is hallják a zenét. Ezért felhagytak a rádiózással, és egymást szórakoztatták kedvenc dalaik éneklésével, amikor az újabb jogdíj fizetési felszólítás érkezett.
Szerencsére a bolti eladó nem hátrált meg, mondván “be kell ragasszátok a számat, ha azt szeretnétek, hogy ne énekeljek tovább.” A szóban forgó jogdíj szedő szervezet azóta elállt az igényétől.
Az ilyen fenyegetések miatt kell gyökeresen megváltoztatni a szerzői jogi szabályozásokat. Ha nem tesszük, a következő az lesz, hogy jogdíjat követelnek már akkor is, ha csak magadban dúdolsz egy dalt – vagy akár amikor már csak eszedbe jut.
Szerzői jog felhasználásával a Warner Brothers letiltatta a YouTube-ról a Jobbik új kampányfilmjét. Habár a Kalózpárt mozgalom nyilván nagyon nem ért egyet a Jobbik retorikájával, de a szólásszabadság pártján áll.
Ez az eset is jól mutatja, hogy a jelenlegi szerzői jogi rendszer mennyire gátolja az új művek (ez esetben egy kampányfilm) létrehozását.
A régi magyar népmesének megfelelő sok “termékkel” kapcsolatban a jelenlegi állapot: hiába adtál pénzt ki érte, és gondolod, hogy akkor az a tiéd, és azt csinálsz vele, amit csak akarsz – valójában a birtoklás illúzióját birtoklod csak. ha az “eredeti célnak nem megfelelő módon” használod, akkor komoly bajba – akár börtönbe is kerülhetsz.
Szemléltetésül egy jövőkép: olyan tojást fognak majd árulni, aminek a licence csak azt engedi meg, hogy rántottát csinálj belőle, de pl. tükörtojást nem. ennek az ellenőrzésére aztán jogot szerez a tojásipar, hogy bárkinek a konyhájába bármikor behatoljon, vagy megfigyelje azt, így lecsapjon a ‘tolvajokra’.
A szomorúság az, hogy ez mar most is így van.
Például egy DVD lejátszót illegális más régiójú lemezek lejatszására használni. ha mégis ezt teszed, pl. úgy, hogy módosítod a DVD lejátszón futó kódot, megszeged a vonatkozó törvényeket, és börtönbe kerülsz.
Ugyanez a helyzet a konzol-okkal (XBox, PlayStation, stb.), ahol nem csak a korlátozások kivétele illegális, de még az is, hogy más régióból (Japánból, Amerikából) rendelj és árulj ilyen terméket.
Ugyanez a helyzet a szabadalmakkal védett génmódosított növényekkel, hogy hiába veszel belőle, mivel nem vetted meg a magot, nem ültetheted / termesztheted szabadon. bizonyos növényeket, pl. virágokat dugványozással, mag nélkül is lehet sokszorozni, de ez törvénybe ütközik. akkor is “megszeged” a törvényt, ha átfújja a szél a vetőmagot a földedre, és ott kinő – ezek mind licenc-sértések.
Sok esetben a bio-mega-cég direkt úgy módosítja a növényt, hogy az ne tudjon a kitenyésztett magból újból szaporodni, és ezért meg kell vegyed tőle jövőre megint a magot – ezáltal korlátozza azt, hogy te mire használj egy általad egyébként megvásárolt dolgot.
Ugyanez a helyzet a sima CD lemezzel, amin nincs ugyan technikai vedelem, de tilos másolni. és ennek ellenőrzésére behatolnak a cégek a szamitógépedbe, ahol egyébként semmi keresni valójuk.
Az első példa még nem valós, de az osszes többi igen. Ezen a helyzet változtatni kell.
Kinek kedvez a jelenleg érvényben lévő szerzői jogi doktrína? Valóban a szerzőknek? Esetleg kiadóknak / nagyvállalatoknak? Elősegíti-e a társadalom és a kultúra fejlődését a jelenlegi status quo?
Nézzük meg egy-két példán keresztül!
Általánosságban: az információ legyen szabadon kezelhető / elérhető / megosztható, mintsem korlátozott – korlátozni csak külonleges indokkal lehet.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy mega-cégek szabadalmazzanak gén-részeket, és ezáltal birtokolják az élővilág egy részét, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
- Akarjuk-e, hogy mega-cégek kultúrális termékek jogait birtokoljak, és ezáltal birtokolják kultúránk egy részet, kizárólagosan irányítsák annak felhasználhatóságát?
- Akarjuk-e, hogy pár, privilegizált ember és cég érdekei miatt a társadalom egésze korlátozva legyen a saját kultúránk felhasználásában? Például egy szerző utódai miért szálhatnak bele abba, hogy valaki hogy értelmezi a több mint 50 éve meghalt szerző művét, és például milyen darabot rendez belőle? Például egy ház tervezője hogy szólhat bele abba, hogy a ház építtetője & tulajdonosa hogy akarja azt átépíteni?
Általánosságban: a közpénzen létrejött javak általában szabadon elérhetőek / használhatóak legyenek a köz által, korlátozás csak különleges esetben elfogadható.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy a mi adófizetői pénzünkon létrehozott, gyűjtött értékeket, adatokat (pl. meteorológiai, társadalom-statisztikai, környezetvédelmi, kultúrális adatok & művek, a közintézmények műkodésével kapcsolatos informáciok) az állam visszatartsa – és pont nekünk ne adja oda, akik kifizettük ezek létrehozását? sőt, visszatartásukkal külön hatalomra tegyenek szert, amelyet saját személyes előnyükre használhatnak?
Általánosságban: az elérhetőség nem csak az ‘elsődleges felhasználásra’, hanem a letöltésre, tárolásra, megosztásra, újra-feldolgozásra is vonatkozik – tehát teljes felhasználásra, korlátok nélkül, nem limitált, egyszerű felhasználásra.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy ne csak az legyen az ‘engedmény’, hogy OK, elolvashatjuk a szabadalmazott DNS darabot, de attól még nem ültethetunk azzal bíró növényt?
- Hogy ok, ‘meghallgathatjuk’ a jogvédett művet, de másoknak már nem adhatjuk oda?
- Hogy ok, elolvashatjuk Bartók művét, de az alapján átdolgozott darabot mar nem rendezhetünk?
Általánosságban: általában az ember magánszférája sérthetetlen, beleértve nem csak a fizikai, hanem a ‘virtuális’ szféráját is. Ide behatolni csak különleges indokkal lehetséges.
Konkrétan:
- Akarjuk-e, hogy nagy testvér módjara nem csak az állam, de mega-cégek is turkáljanak otthonunkban, szekrényünkben, file-jaink között, arra hivatkozva, hogy ezt ‘jogvédelem’ miatt teszik – majd az ezaltal feltart mindenfajta információkat ellenünk használják teljesen más ügyekben is?
- Akarjuk-e, hogy így bármelyik állampolgár megfenyegethető, zsarolható legyen, amikor csak az a hatalomnak vagy a nagy cégeknek kényelmes?
Általánosságban: a kortárs szerzők kreatív szabadsága való-e előbbre, vagy meghalt szerzők utódai ill. mega-cégek korlátozhassák a ma aktív szerzőket?
Konkrétan:
- Kultúránk előre halad-e, amikor például Alföldi Róbert nem rendezheti meg saját elképzelése szerint a Kékszakállú herceg várát, mert az ő értelmezését Bartók utódai letiltják?
- Jó-e, hogy senki sem mer ma Csipkerózsika vagy Bambi vagy bármi olyan témájú alkotást csinálni, amit a Disney vagy más hasonló mega-cég megcsinált korábban (ráadásul népmese alapján!), mert fél a jogi következményektől?
- Jó-e, hogy mind az államnak mind mega-cégeknek egy hatékony cenzúra eszköz van a kezében, a szerzői jog által nekik biztosított kultúrális monopólium áltlal?
Általánosságban: társadalmilag igazságosnak tartjuk-e azt, hogy valakinek elég egyszer dolgoznia, es ezután egész elétében csak lógatja a lábát, sőt, még az utódai is abból élnek, míg a társadalom nagyrészének minden nap, minden héten, minden hónapban meg kell dolgozni a betévő falatért?
A szerzői jogok rendszere radikális reformra szorul az internet és a mindenki számára hozzáférhető infokommunikációs technológiák korában. A jelenlegi rendszer jogtalan előnyökhöz juttat néhány jelentős piaci szereplőt az alkotók, a felhasználók, közös kultúránk és az egész társadalom rovására. Nem igaz, hogy a közös jogkezelés jelenlegi formája az alkotók érdekeit szolgálja, statisztikák bizonyítják, hogy az ilyen módon beszedett milliárdok túlnyomó része mindössze néhány, a kulturális piacot monopolizáló média-óriásvállalatot gazdagít. Eközben zeneszámok, mozifilmek és könyvek milliói váltak hozzáférhetetlenné amiatt, mert ugyanezeknek a média-óriásvállalatoknak nem éri meg, másnak pedig nem szabad újra kiadni azokat.
A Kalózpárt célja a szerzők és felhasználók azon jogának elismerése, hogy egymás között magáncélú felhasználásra szabad tartalmakat osszanak meg, illetve a szerzők azon alkotmányos jogának megerősítése, hogy ezen túl is megosszák saját műveiket[1].
Az Kalózpárt úgy véli, hogy nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni. Az egyre szélesebb körben elérhető digitális másolási lehetőségek szabad felhasználása vonatkozzék az internetes fájlcserére is, amit a szerzői jogi lobbi a jogosulatlan kereskedelmi célú másolással összemosva világszerte kriminalizálni igyekszik, miközben évek óta tömegesen megfigyel, hatósági eljárások alá von, bűncselekményekkel vádol egyszerű, nem kereskedelmi célból másoló felhasználókat is[2], amit teljesen elfogadhatatlannak, a szabadságjogok korlátozásának tartunk.
A közpénzből létrehozott kulturális javakat minden kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kell tenni, a kereskedelmi célú kultúrjavakat megillető védelmi időt, a kiadók monopóliumát pedig – akár nemzetközi egyezmények megváltoztatása árán is – radikálisan le kell rövidíteni: a Kalózpárt a svéd Kalózpárthoz hasonlóan[3] az első publikációtól számítva öt évet bőven elegendőnek tart arra, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. Abszurdnak tartjuk, hogy ez ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv-, vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is. Statisztikák bizonyítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjak elenyésző része jut csak az alkotóknak, a jogdíj túlnyomó része a média-monopóliumokat, illetve magukat a közös jogkezelőket gazdagítja.
A kulturális termékek esetében a másolás szabadsága legyen az alapszabály, amitől eltérni csak kivételes esetekben szabad. A fogyasztók másolási szabadságát technológiai úton korlátozó megoldásokat, az úgynevezett digitális jogkezelő rendszereket tiltani, míg a kulturális javak nem kereskedelmi célú gyűjtését, felhasználását, átdolgozását és terjesztését explicit módon támogatni kell. Ennek logikus következményeképpen a Kalózpárt eltörölné az úgynevezett üres adathordozó jogdíjat, amely ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják. Az üres adathordozó jogdíjak Magyarországon kirívóan magas díjtételének eredményeként a hazai vásárlók a szomszédos országok piacain költenek el évente több tízmilliárd forintot, sok milliárd adóforinttal megrövidítve a magyar költségvetést. Ráadásul az üres adathordozó jogdíjakból a közös jogkezelőhöz befolyó összeg nagyobb részét külföldi jogkezelők részére utalja tovább az Artisjus közös jogkezelő szervezet.
A szerzői jogok jelenlegi rendszerét csak akkor lehet betartatni, ha a jogalkalmazó behatol a fogyasztók és felhasználók privátszférájába, kémkedik a digitális kommunikációjuk, személyes adataik után, ahogyan ezt szerzői jogvédő szervezetek világszerte tömegesen meg is teszik[4]. A Kalózpárt elfogadhatatlannak tartja a nem kereskedelmi célból másolók, tehát potenciálisan az összes internet-felhasználó megfigyelésére irányuló törekvéseket, ezért a levéltitok fogalmát ki kívánjuk terjeszteni a digitális kommunikáció minden aspektusára: törvényben tiltanánk az sms-ek, elektronikus levelek, és másfajta üzenetek, valamint a magánszemélyek tulajdonában lévő számítógépek, digitális eszközök lehallgatását, tartalmának vizsgálatát a felhasznált technológia mibenlététől függetlenül.
A Kalózpárt nem tudja elfogadni a digitális kommunikáció tömeges, rutinszerű lehallgatása melletti érvként a munkaadók, a gazdasági szereplők vagy a kormány érdekeire való hivatkozást, ahogyan azt is aggályosnak tartjuk, ha vélelmezett nemzetbiztonsági érdekek miatt történik ugyanez. A digitális kommunikációban a titkosság legyen az alapszabály, amitől eltérni csak kivételes, egyedi esetekben szabad. A szerzői jogok sérelme, de terrortámadások, vagy más bűncselekmények veszélye sem legitimálhatja egy orwelli rendszer bevezetését: ha egy kormány rutinszerűen megfigyeli az állampolgárait, az minden esetben a hatalommal való visszaélésekhez és a szabadságjogok csorbulásához vezet.
Ha támogatod a cékitűzéseinket, látogass vissza gyakran a kalozpart.org oldalaira, szólj hozzá az itt tárgyalt témákhoz. Az oldal készítőit a staff@kalozpart.org címen lehet elérni.
[1] Azok, akik ma műveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licencek segítségével pontosan megszabhatják, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel műveiket. Engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználásokról is. További részletek: http://creativecommons.hu
[2] A Recording Industry Association of America (RIAA) nevű, a multinacionális zenekiadók érdekeit képviselő szervezet az elmúlt években több mint harmincezer, fájlcserélő rendszereken megfigyelt és azonosított felhasználót – köztük sok gyereket és tanulót – perelt be zeneszámok jogosulatlan terjesztéséért. Az új svéd fájlcseretörvény értelmében az ország 9 millió lakosából közel 3 millió rendszeresen fájlcserélő felhasználó vált elvileg büntethetővé. Magyarországon is rendszeresek az úgynevezett warezrazziák.
[3] A Svéd Kalózpárt célkitűzéseiről részletesebben a http://www.piratpartiet.se/international/english címen olvashat. A 2006-ban alapított Svéd Kalózpárt a szavazatok 7 százalékát szerezte meg a nyári EP-választásokon.
[4] Magyarországon az Artisjus bízott meg igazságügyi szakértőket azzal, hogy szerzői jogsértések után kutassanak fájlcserélő szervereken. A szakértők rögzítették a jogvédett fájlokat megosztó felhasználók IP-címét, a közös jogkezelő pedig az internetszolgáltatókhoz fordult a felhasználók azonosításáért. További részletek:http://index.hu/tech/jog/diablo249/